Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/10/18

:-) Szépjóestét!
Vasárnap A nürnbergi mesterdalnokok az Operában, arra készülvén bukkantam a youtubon erre gyöngyszemre. Wilhelm Furtwängler vezényli a Mesterdalnokok nyitányát 1942-ben.

Kétszer érdemes megnézni a felvételt.
Előszörre, aki nem szereti Wagnert nyugodtan vegye le a hangot és szemlélje csak a helyszínt és a közönséget.
Nem, nem a háttérként fellógatott horogkeresztes drapériák a legfontosabbak!!
Sokkal többet árul el a koncertről -és a korról is- a terem berendezése és a közönség. Igen, nyilvánvalóan egy ipari csarnokot rendeztek be koncerteremnek és a közönség a gyár munkásaiból, fehérköpenyeseiből és szabadságos meg sebesült katonákból áll. Érdemes figyelni, ahogy a kamera végigpásztázza a változatos pózokba beállított arcokat; mindegyiken feszült figyelem, mereven, pislogás nélkül néznek, előrehajolnak, megtámasztják az állukat. Pont úgy viselkednek, mint ahogy elképzeljük, amikor valaki nagyon figyel a zenére.
Nos, tapasztalatból mondom; igazi zeneimádók soha nem vesznek fel ilyen testtartásokat és arckifejezéseket. Azoknak néha lecsukódik a szemük vagy éppen kinyílik a szájuk. Gyakran vezényelnek a karmesterrel együtt, de legalábbis hangtalanul ütik a taktust, soknak még a szája is mozog. Elmosolyodnak, vagy összenéznek a partnerükkel ha valami nagyon szépet hallanak és olyan is elfordul, hogy elernyednek, szétfolyik az arcuk.
Ezeket az embereket nagy valószínűséggel kirendelték a koncertre. Különösen a lábadozó katonákon látszik, hogy teljesen máshol jár az eszük. Kis sebesülésekkel ülnek ott - nyilván, egy ilyen nagy nyilvánosság számára készült, a III. Birodalom kultúrális nagyságát bemutatni szándékozó felvételen nem lehet borzalmas sebesülteket mutatni.
A katonák akár örülhetnének is a pár nap szabadságnak, ehelyett savanyodnak és színészkednek egy koncerten. Az idősebbek inkább mennének haza a családhoz, hogy kicsit játszhassanak a gyerekkel, kikérdezzék a leckét, megjavítsák a tetőt és megsimogassák az asszonyt visszaindulás előtt. A fiatalabbak meg tán inkább innának pár korsó sört és leskelnének be a pincérlányok drindlijébe. És Wagner ide vagy oda, ez bizony úgy lenne helyes és normális - már ha egyáltalán beszélhetünk helyes és normális dolgokról háború idején.

Ami a zseniális karmester Furtwanglert illeti; aki akar, elgondolkodhat azon, hogy együttműködött-e a nácikkal, vagy az együttműködést mímelve átmentette a német komolyzenei kultúrát a háború utáni időkre. Aki ismeri és szereti a felvételeit az valószínűleg hajlamosabb az utóbbiban hinni. A felvétel arra is ad egy lehetőséget, hogy a konkrét esettől az általánosig eljutva végiggondoljuk a diktatúrák és az egyének viszonyát a túlélést, az átmentést, az értékek meg- és kimentését illetően.

Másodszor csak az játssza le, akinek tényleg tetszett a zene.

4 Comments:

  • At 10:57 du., Anonymous Névtelen said…

    Érdekes a film, és érdekes, amit írsz, de nekem egész mást mond ez az - egyébként nyilvánvalóan tényleg - propagandafilm. Az első, ami feltűnt, hogy a karmester nem frakkban van. A zenészfrakk a művészet szakralitásának, de legalábbis ünnepélyességének, nem hétköznapiságának a szimbóluma. A gyárcsarnok és a közönség aztán mindent megmagyaráz: a zene, a művészet a mindennapi élet része - vagy annak kell majd lennie.
    Nem hiszem, hogy beállított képek lennének a hol elmélyülten figyelő, hol nyilván "másutt járó" tekintetek. Gyakran járok koncertre, velem is előfordul, hogy a zene hangulatára (vagy mert nem köt le) elkalandoznak a gondolataim.
    A falakon a horogkereszt körül a fogaskerék azt jelzi, hogy ez a náci munkásszervezet rendezvénye. Elviszik a kultúrát a munkásokhoz (katonákhoz, az "egyszerű" emberekhez). Ha nincs a képen Furtwängler, horogkereszt meg az AEG logo, akkor (hang vagyis Wagner nélkül) a felvétel készülhetett volna a 30-as évek Szovjetuniójában vagy az 50-es évek Magyarországán. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nácizmus: (nemzeti) szocializmus. Ideológiájának (és nem csak propagandájának!) szerves része a társadalmi egyenlőség (a nemzethez tartozó társadalomé), ami magában foglalja a kultúrához való jogot is.
    (Figyelem! Ez a komment nem arról szól, hogy nácizmus=szocializmus.)

     
  • At 1:25 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Nahát, tényleg, észre sem vettem, hogy nem frakkban van!

    Egyébként én is pont így gondolom: "Elviszik a kultúrát a munkásokhoz (katonákhoz, az "egyszerű" emberekhez)"
    És igen, nálunk is fel lehetett volna venni ilyet, kicsit több mint 20 éve még a vidéki ruhagyárakban is járt versmondó, a tanműhelyben, a varrógépasztalokon ülve hallgattuk műszak után. Már aki el nem aludt.
    Kérdés, hogy kell-e elvinni a "magas" kultúrát bárhova is.
    A "kell-e" több jelentésű. Szükséges-e, érdemes-e, egyáltalán, kell-e erőltetni?
    Az a versmondó lány nagyon egészségesen fogta fel, neki már egy csillogó szempár is sikerélményt jelentett. Mint ahogy az is volt, siker, ez kétségtelen.
    Csak hát ugye ott van a cinikus kérdés, hogy megérte-e 20 embert szenvedtetni azért, hogy egy közülük élvezze. Ha a rendszer ideológiáját vesszük, akkor igen, megérte, mert egy ember részesült a magas kultúra áldásából, a versmondó is sikeresnek érezhette magát, a többi 19 meg kibírta valahogy.


    Aztán azt is lehetne ám boncolgatni, hogy egyáltalán magas kultúra-e az a magas kultúra, és hogy minél magasabb és mennyivel. Hogy esetleg tán nem érezték-e volna magukat jobban ezek az emberek, ha valami jó kis sramlizenét játszottak volna nekik. Attól talán pár percre elfeledhették volna, hogy vissza kell menniük a frontra, nem?

    Szóval, lényeg a lényeg, a kultúra szerintem csak megfelelő helyen és mérékben alkalmazva tölti be léleknemesítő szerepét és kár bárkire is ráoktrojálni. Kétségtelen, hogy lehet hozzá kedvet csinálni, érdekfeszítően beszélni, viccesen, érthetően előadni.
    De hát ezen a filmen ugyebár nem azt látjuk. Itt kérem a kisebbség diktatúrája látható, magas kultúrába csomagolva és gyönyörű, az akkori időkben igen vonzó névnek számító masnival, magával Furtwanglerrel átkötve. És az benne a legborzasztóbb, hogy ezek a nagyszerű művészek is olyanok lehettek, mint az én versmondó lányom; boldogok voltak attól, ha legalább pár emberen érezték, hogy tetszik nekik amit hallanak.

     
  • At 1:28 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Ajjaj.
    "...a kultúra szerintem csak megfelelő helyen és mérékben alkalmazva tölti be léleknemesítő szerepét..."

    na most rúgja ki valaki alólam a hordót, amig még jobban bele nem jövök.

     
  • At 9:43 du., Blogger phzs said…

    A francba, nem küldtem volna el, amit Furtwänglerről, meg a Szembesítésről kommenteltem?

     

Megjegyzés küldése

<< Home