Elektra
:-) Szépjóestét!
Hihetetlen brutálisra sikeredett az Operaház Elektrája.
Nekem nagyon tetszik az alapötlet, hogy a rendező abban a fürdőben játszatja a darabot ahol Elektra apját, Agamemnont megölte a felesége és annak szeretője. A cselédek fürdőbéli pletykálása nagyon jól megmutatja azt a helyzetet, amibe a bosszúért lihegő királylány került. Már mindenki régen megbocsátotta a királynőnek a férjgyilkosságot és egyrészt a lelkiismeretük elaltatásában zavarja őket Elektra engesztelhetetlen gyűlölete, másrészt a királynő is fél a lányától és nyilván a személyzeten és a népen tölti ki bosszúságát. Ha a fürdő közönségén, kvázi a népen múlna, ők megszabadulnának a bosszúvágyba belekeseredett, folyton átkozódó, mélyen depresziós és rossz hangulatot árasztó Elektrától. Egyetlen szolgálólány fogja csak pártját, jellemző, hogy néhány jelenettel később ő lesz az istenek engesztelésére bemutatott áldozat.
Elektra kitaszítottságát csak fokozza, hogy húga, Chrysothemis is inkább a megbékélés felé hajlana és a nővérét hibáztatja azért, mert gyakorlatilag anyjuk fogságában kell sínylődniük.
Klytaemnestra is szabadulna már a lányaitól, mert a lemészárolt férjre emlékeztetik, ugyanakkor el sem engedheti őket, mert retteg Elektra bosszújától. A rendezés nagyon jól megmutatja a három nő lelkét és egymáshoz való viszonyukat. Egyébként iszonyú az egész, azok hárman tényleg úgy gyilkolják egymást, hogy a végén már azt vártam, hogy istenkém, jelenjen már meg egy férfi és csapjon szét vagy valami, mert ennyi gyűlölséget és frusztrációt nem lehet kibírni.
Aztán amikor végre megérkezik a várva várt férfi, hát abban sincs sok köszönet. Orestest, a harmadik testvért anyjuk meg akarta öletni, de az valahogy megúszta a merényletet és álruhában lopakodott vissza a palotába, hogy bosszút álljon. Megjelenése nem sok jót sugall, Kovalik rendezésében egy légyszemüveges maffiózó tér vissza. Én tudom, hogy az ókorban természetes volt a testvérházasság, de ebben a modern díszletben és pláne ezekbe a mai ruhákat idéző kosztümökbe öltöztetett szereplőkkel durvább, mint egy gyomorszájba rúgás. Én legalábbis a testvérek kettőse után percekig nem kaptam levegőt.
Nem kevésbé brutális az opera befejezése; maga Orestes takarítja el az útból az immár feleslegessé váló élő lelkiismeretet, Elektrát. A szinpadra helyezett géppisztoly elsül, ráadásul elég nagyot is szól. A pesti operába járók nem nagyon szeretik, ha a rendezők csavarnak egyet a történeten, kíváncsi vagyok, hogy ebből a szempontból milyen lesz a darab fogadtatása. A szereplők jellemét megismerve szerintem logikus a befejezés, az új király nem hagyhatta életben azt, aki egyrészt folyamatosan szembesíthette volna a bűneivel, másrészt, aki esetleg veszélyt is jelenthetett volna a trónjára. Arról nem beszélve, hogy a depresszió és az átélt szenvedések igencsak megcsúnyították a lányt, így ugye kevéssé volt alkalmas a vérfertőző testvérházasságra. Ami persze Szophoklész idejében még nem volt akkora bűn, pláne nem az uralkodók között, ezen csak mostanában botránkozunk meg annyira.
Azért is örülök nagyon a váratlanul az ölembe pottyant mai jegynek, mert így meg tudtam hallgatni az első szereposztást, amiben két vendégművész is fellépett.
Nadine Secunde nem túl szép hangon, de elképesztő intenzitással és hiteles karakterábrázolással énekelte a híresen hanggyilkos címszerepet. A "nem túl szép hang" nem rosszallás, Elektrát szerintem nem is szabad szép hangon énekelni. A lány csúnya és koravén, depressziós, és bár végtelen tiszta és szilárd erkölcsiségű, de csillapíthatatlan bosszúvágyával terhére van környezetének.
Agnes Baltsa Klytaemnestraja elegáns volt és stabil, de Secunde mély drámaisága mellett kissé tétovának tűnt.
Bátori Éva Chrysothemise nekem nagyon tetszett, bár ehhez a szabadulni vágyó, családra áhitozó fiatal nőhöz jobban illett volna egy kevésbé súlyos, törékenyebb hang.
Perencz Béla egészen kiváló Orestest énekelt.
Meg kell egyébként jegyeznem, hogy az Operaház igen kitett magáért, már ami a szereposztást illeti. 3., 4. és 5. szolgálóként olyan énekesnők kaptak pár soros szerepet mint Mester Viktória, Fodor Beatrix és Wierdl Eszter, de a második szereposztásban Schöck Atala nevét is látom. Egy fiatal szolga egyetlen mondatát az a Megyesi Zoltán énekli, aki november elején az Atlantisz császára Harlequinjeként bűvölt el.
Kíváncsian várom a december 15-i előadást amire bérletem van, addig is ajánlom, hogy aki kap jegyet, feltétlenül nézze meg az Elektrát. Az Operaház szinpadán nem nagyon lehet ilyen modern felfogású, ennyire a szereplők jellemére és egymáshoz való viszonyára koncentráló darabot látni.
Elektra haláltáncát Gwyneth Jones énekli:
.
Hihetetlen brutálisra sikeredett az Operaház Elektrája.
Nekem nagyon tetszik az alapötlet, hogy a rendező abban a fürdőben játszatja a darabot ahol Elektra apját, Agamemnont megölte a felesége és annak szeretője. A cselédek fürdőbéli pletykálása nagyon jól megmutatja azt a helyzetet, amibe a bosszúért lihegő királylány került. Már mindenki régen megbocsátotta a királynőnek a férjgyilkosságot és egyrészt a lelkiismeretük elaltatásában zavarja őket Elektra engesztelhetetlen gyűlölete, másrészt a királynő is fél a lányától és nyilván a személyzeten és a népen tölti ki bosszúságát. Ha a fürdő közönségén, kvázi a népen múlna, ők megszabadulnának a bosszúvágyba belekeseredett, folyton átkozódó, mélyen depresziós és rossz hangulatot árasztó Elektrától. Egyetlen szolgálólány fogja csak pártját, jellemző, hogy néhány jelenettel később ő lesz az istenek engesztelésére bemutatott áldozat.
Elektra kitaszítottságát csak fokozza, hogy húga, Chrysothemis is inkább a megbékélés felé hajlana és a nővérét hibáztatja azért, mert gyakorlatilag anyjuk fogságában kell sínylődniük.
Klytaemnestra is szabadulna már a lányaitól, mert a lemészárolt férjre emlékeztetik, ugyanakkor el sem engedheti őket, mert retteg Elektra bosszújától. A rendezés nagyon jól megmutatja a három nő lelkét és egymáshoz való viszonyukat. Egyébként iszonyú az egész, azok hárman tényleg úgy gyilkolják egymást, hogy a végén már azt vártam, hogy istenkém, jelenjen már meg egy férfi és csapjon szét vagy valami, mert ennyi gyűlölséget és frusztrációt nem lehet kibírni.
Aztán amikor végre megérkezik a várva várt férfi, hát abban sincs sok köszönet. Orestest, a harmadik testvért anyjuk meg akarta öletni, de az valahogy megúszta a merényletet és álruhában lopakodott vissza a palotába, hogy bosszút álljon. Megjelenése nem sok jót sugall, Kovalik rendezésében egy légyszemüveges maffiózó tér vissza. Én tudom, hogy az ókorban természetes volt a testvérházasság, de ebben a modern díszletben és pláne ezekbe a mai ruhákat idéző kosztümökbe öltöztetett szereplőkkel durvább, mint egy gyomorszájba rúgás. Én legalábbis a testvérek kettőse után percekig nem kaptam levegőt.
Nem kevésbé brutális az opera befejezése; maga Orestes takarítja el az útból az immár feleslegessé váló élő lelkiismeretet, Elektrát. A szinpadra helyezett géppisztoly elsül, ráadásul elég nagyot is szól. A pesti operába járók nem nagyon szeretik, ha a rendezők csavarnak egyet a történeten, kíváncsi vagyok, hogy ebből a szempontból milyen lesz a darab fogadtatása. A szereplők jellemét megismerve szerintem logikus a befejezés, az új király nem hagyhatta életben azt, aki egyrészt folyamatosan szembesíthette volna a bűneivel, másrészt, aki esetleg veszélyt is jelenthetett volna a trónjára. Arról nem beszélve, hogy a depresszió és az átélt szenvedések igencsak megcsúnyították a lányt, így ugye kevéssé volt alkalmas a vérfertőző testvérházasságra. Ami persze Szophoklész idejében még nem volt akkora bűn, pláne nem az uralkodók között, ezen csak mostanában botránkozunk meg annyira.
Azért is örülök nagyon a váratlanul az ölembe pottyant mai jegynek, mert így meg tudtam hallgatni az első szereposztást, amiben két vendégművész is fellépett.
Nadine Secunde nem túl szép hangon, de elképesztő intenzitással és hiteles karakterábrázolással énekelte a híresen hanggyilkos címszerepet. A "nem túl szép hang" nem rosszallás, Elektrát szerintem nem is szabad szép hangon énekelni. A lány csúnya és koravén, depressziós, és bár végtelen tiszta és szilárd erkölcsiségű, de csillapíthatatlan bosszúvágyával terhére van környezetének.
Agnes Baltsa Klytaemnestraja elegáns volt és stabil, de Secunde mély drámaisága mellett kissé tétovának tűnt.
Bátori Éva Chrysothemise nekem nagyon tetszett, bár ehhez a szabadulni vágyó, családra áhitozó fiatal nőhöz jobban illett volna egy kevésbé súlyos, törékenyebb hang.
Perencz Béla egészen kiváló Orestest énekelt.
Meg kell egyébként jegyeznem, hogy az Operaház igen kitett magáért, már ami a szereposztást illeti. 3., 4. és 5. szolgálóként olyan énekesnők kaptak pár soros szerepet mint Mester Viktória, Fodor Beatrix és Wierdl Eszter, de a második szereposztásban Schöck Atala nevét is látom. Egy fiatal szolga egyetlen mondatát az a Megyesi Zoltán énekli, aki november elején az Atlantisz császára Harlequinjeként bűvölt el.
Kíváncsian várom a december 15-i előadást amire bérletem van, addig is ajánlom, hogy aki kap jegyet, feltétlenül nézze meg az Elektrát. Az Operaház szinpadán nem nagyon lehet ilyen modern felfogású, ennyire a szereplők jellemére és egymáshoz való viszonyára koncentráló darabot látni.
Elektra haláltáncát Gwyneth Jones énekli:
.
Címkék: opera
2 Comments:
At 7:47 de., Névtelen said…
OFF
Másnak is van Pusszancs kisasszonya. Olvasd el itt: http://tipicall.blogol.hu/ az utolsó 2 hetet, nagyon mulatságos.
FFO
k
At 9:34 de., Brünnhilde sziklája said…
:-DD
Hát ez jobban élénkített, mint a reggeli koffeinmentes kávém :-D
Megjegyzés küldése
<< Home