Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/11/20

40%-os férfi

A húgom szakított a pasijával. Azt hittem, hogy Anyu marta el mellőle, nem az a fajta, aki könnyen megbarátkozik a lányai közelébe férkőző férfiakkal. Sőt.
De nem, ezt a pasast a hugi magától dobta ki. Azt mondta, hogy kezdett elszemtelenedni. Bekvártélyozta magát, megrendelte másnap mit főzzön anyu vacsorára, haza azonban nem adott semmit. Magyarul, nem járult hozzá a költségekhez. Nem volt neki miből. Amit nem vontak le tőle, az kellett benzinre, kötelezőre, ami maradt, azt elkunyerálták a gyerekei személyesen. Erre, arra, pólóra, cipőre, mobiltelefonra.
A papa meg ott marad egy vas nélkül, illetve ami marad neki, azt is rosszul osztja be. Lakik az anyjánál pár hónapot, aztán valami nőnél, aztán megint az anyjánál. Nyilván, arrafelé egy nő sem keres olyan jól, hogy sokáig el tudna tartani egy férfit. Igaz, egy férfi sem keres annyit, hogy el tudna tartani egy nőt.
Hát ez bizony ritka gusztustalan egy élethelyzet, és még csak nem is lehet teljesen felelőssé tenni a sorsáért. Nyilván ő is hibás, de nem csak ő. Szerencsétlen flótás, nála még a férfiasság azt jelenti, hogy ő a családfenntartó, elébe teszik az ételt, ráadják a tiszta gatyát. A családfenntartás ugye már nem megy, legalábbis kettőt nem bír el. Beosztani sem tud, főzni se, mosni se, reménykedik hát abbban, hogy talál valami nőt, akinek annyira kell férfi, hogy mindezt megteszi neki és még némi zsebpénzzel is ellátja. Fogalmam sincs, ilyen helyzetben hogy bír magában annyi méltóságot megőrízni ami elég az élethez.
Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy a huginak igaza van, nekem is volt ilyen esetem, úgy kell kidobni, hogy a lába ne érjen a küszöbhöz.
Csak hát valahol mégis borzaszó, az életnek nem erről kéne szólni.

Címkék: ,

19 Comments:

  • At 4:00 de., Anonymous zsoltu said…

    lehet, hogy nem fogalmazol pontosan, de fentiekből az tűnik ki, és a cím is erre látszik utalni, hogy a pasinak volt felesége, aki és a gyerekek után levonják a fizetése 40%-át. ha nem így van, akkor itt a mondat vége. de ha igen, akkor ebből aztán semmise nem következik, amit leírsz, vagyis abból, amit leírsz, nem jön ki, miért kell kidobni. netán mert elbaszta az életét (vagy elbaszták az életét) és fizet gyerektartást és emellett még ad is a gyerekeinek és ami marad az már a melegvízre se elég? hát persze ki lehet bárkit bármiért dobni, büdös a lába, és nem mos fogat, de épp ezért ha ennyi van a rovásán, akkor persze ezért is ki lehet dobni, de az felettébb érdekes attitűd. mert hát gondolom, hogy amikor megismerkedtek, akkor is ez volt a helyzet, nem tudható, miben szemtelenedett el időközben, talán, hogy megmondja, mit szeretne enni, de hát ha emellett ez a megmondás csak, és nincs több, max a 40%-osság, akkor hát én azt gondolom, hogy az természetes, hogy megmondja, mit szeretne enni, vagyis nem látom bűnnek. szóval vagy valami kimaradt a történetből, ami értelmezné a kidobást, vagy valami furcsa játékról van szó, hogy mondjuk megunták és lapát. nem könnyű a 40%-os férfinek talpon maradni, nem csak anyagi okból, de akár a gyerekekre való féltékenységből, vagy kellemetlenségekből, szóval persze nem kelendő árucikk, de kérdés nekem, hogy mennyiben indokolt kidobni. ki persze ki lehet ha megunták, ha nem jó az ágyban, ha büdös tapló, vagy iszik, de a leírtakból ez nem tűnik ki. ha meg ilyen indok nincs, akkor is persze lehet indok, hogy megunták, kiszerettek belőle, csak akkor nem kell emellé a 40%-os duma. szerintem.

     
  • At 7:41 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Ott van benne: elszemtelenedett.
    Követelőzni kezd, garantáltnak veszi azt, amit jószívből adnak, nem veszi figyelembe a másik anyagi korlátait. Ez bizony fokozatosan alakul ki, emiatt kell kidobni. Ha így kezdené, nyilván, szóba se állna vele senki.

     
  • At 8:05 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    DE igazad van, általánosításnak hangozhat, ezért a címből kivettem a többes számot.

     
  • At 8:24 de., Anonymous Névtelen said…

    Nem írtál arról, hogy a pasi mennyire volt férfi otthon, nálatok? Nem, nem a szexre gondolok. Szerette-e a húgodat? Tisztelte-e a mamádat? Segített-e nekik a ház körüli munkákban, bevásárolni, stb? Mert szerintem ezek is fontos dolgok.

     
  • At 9:51 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

     
  • At 9:52 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Nem igazán. Persze rá lehetett venni dolgokra, de elég nehezen.
    Hogy szerette-e?
    Valamennyire biztos, de amikor ennyire alapszinten ütköznek ki az érdekek, ezt elég nehéz fenntartás nélkül elhinni.

     
  • At 11:24 de., Blogger Blogica said…

    Viselkedni lehet igy vagy ugy, egy rantottat lehet szepen kerni, es lehet asztalt csapkodva kovetelni.
    A ferfitol, az ember gyerekeinek apjatol nagyon konnyu elvalni, kidobni ugy, hogy a laba se erje a foldet. Illetve erje, de csak annyira, hogy penzt keresni birjon, aminek a 40 szazaleka egyszeruen levonathato.
    Mindent el lehet venni tole, a nehezen, sokszor villanyfenynel sajat kezuleg epitett hazat, lakasat. El lehet venni tole a gyerekeit ugy, hogy a nevelesukbe semmifele beleszolasa ne lehessen tobbe, semmi mas ne legyen a gyerekek szamara, mint a rendszeresen fejheto senki.
    A ferfi padlot fog, es nagyon kicsi az eselye, hogy akaar anyagilag, akaar erzelmileg fel birjon tapaszkodni. Uj csalad? Uj kapcsolat? Nehez. Padlorol szeretni majdnem lehetetlen, allandoan megfeleloen haalatelten elni szinteen. A sok-sok 40 %-ost uzi-hajtja a belenevelt kotelesseg: csaladfenntartonak kellene lenni. Az is, csak csalad nincs mar hozza.

     
  • At 12:19 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Blogica, nem rántottát kért.
    Teljesen felborította a minimálbérből -nyugdíjból gazdálkodó kiscsalád életét és költségvetését, és még csak fel sem fogta. Ő konkrétan akár fel is állhatna a padlóról, ha képesd lenne gazdálkodni, de nem az. Egyik oldalra játsza a nagymenőt, másik oldalról meg mással fedezteti az alapszükségleteit.
    Nem mindenki ilyen, ez egy speciális típus, sajnos, nekem is volt hozzá szerencsém. Nyilván, a legtöbbjük tényleg nem tehet róla, ha iylen helyzetbe kerül, de akkor is, ugyan melyik nőtől lehetne elvárni, hogy gyakorlatilag kitartson egy férfit csak azért, mert az a régi családja előtt még nagymenőnek akar látszani? Bele esni persze bele lehet, de hosszú távon szeretni aligha, jobb tőle minél hamarabb megszabadulni.
    Szerintem. Már csak az önvédelmi ösztönöm sem engedné, hogy egy ennyire gyenge jellemű emberrel hosszú távon együtt legyek.

     
  • At 2:45 du., Blogger Blogica said…

    Egy ilyen hatteru emberrel mindenkeppen nehez lehet egyuttelni.

    Igen, "jatssza a nagymenot" a regi csaladja fele, mert ott munkal benne a nagyon is egeszseges csaladfenntartasi oszton. Az az alapveto dolga, hogy a gyerekeinek adjon. Szegeny. Nem egyedul benne van a hiba, hogy ezt az egesz helyzetet nem tudja profin kezelni. Jo, hogy van hova mennie, el meeg az edesanyja.

     
  • At 4:48 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Igaziból én is sajnálom.
    Csak nagoyn megértem, ha valaki nem érzi élethivatásának, hogy asszisztáljon neki a kis kettős tudatához.

     
  • At 7:12 du., Blogger Kinga said…

    blogica: En azt gondolom, hogy a posztban benne van mindket oldal - erre irta brunnhilde, hogy "csak hát valahol mégis borzaszó, az életnek nem erről kéne szólni", nem? Vagy en ertek felre valamit? (Egyebkent igen, a tipus bizony letezik. Mint ahogy bizonyos tipusu nok is nyilvan.)

     
  • At 8:39 du., Blogger Blogica said…

    kinga: igy van, az eletnek nem errol kellene szolni. Sajnalom en azt a not is, aki nem engedheti meg maganak anyagiak es egyeb fuggetlensegek hianyaban, hogy elvalt pasast szeressen.

     
  • At 9:58 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Ennek a konkrét pasasnak nem az a legfőbb baja, hogy elvált, még csak nem is az, hogy többet költ a gyerekeire, mint amit megengedhet.
    Ennek a fickónak az a legfőbb baja, hogy instabil. Nem tud se nemet mondani, se gazdálkodni, se lemondani, se kompromisszmot kötni. Arra neveli a gyerekeit is, hogy ha elég kitartóan kérnek, akkor mindent megkapnak anélkül, hogy nekik a követelőzésen kívül bármit is tenni kéne érte. Fél éves mobiltelefont már cikinek tart, meg is veszi nekik az újat, közben pedig világosan tudja, hogy nem lesz mit ennie, megint a kényszernyugdíjas anyjához kell járnia ebédelni.
    nekem is volt egy ilyen jelentkezőm, én mondjuk nagyon hamar kiadtam az útját, de egy barátnőmet valósággal csődbe vitte egy ilyen alak. Pedig annak még gyereke se volt, sőt elvált se volt, egyszerűen csak negyven éves korára sem volt képes felnőni. Kölcsöntől kölcsönig élt, a végén a barátnőm pénzét is elsikkasztotta. Felajánlotta, hogy befizet neki valami sürgős csekket és eltette a pénzt, kellett neki hirtelen valamire, gondolta, majd később pótolja. Itt van a sztori egyébként.

     
  • At 1:39 du., Anonymous zsoltu said…

    olvasom a kommenteket, blogicával értek egyet sok mindenben, és hát ahogy látom, a kiegészítő magyarázatoktól se lett sokkal világosabb a kép. persze egy laza kontúrok közé vázolt férfiportré a neten nehezen adja vissza a valóságot, és nagyon óvatosan lehet csak véleményezni a postot is ebből adódóan, mégis úgy tűnik a leírtakból - és másból nem tudhat az olvasó értelmezni - hogy adva van egy fickó, aki kiszakadt egy családi helyzetből, ami anyagilag is instabillá tette, és érzelmileg is. és a két instabilitási faktor okozta a vesztét úgymond abban a kapcsolatban, amibe belelépett.

    gondolom neki sem tanulság nélküli a történet, ha lapátra került, de azt is gondolom, hogy aki elvált pasit választ magának társként, az az életét is, az előzményeit is megkapja bónuszként mellé csomagolva. ha képtelen elfogadni azt a torzulást, amit elszenved egy válás után valaki, akkor ez a képtelenség az ő - mármint az új nő - hibája is. ha mást várt, ha nem készült rá fel, hogy ez mivel jár, ha mindezek okán nem a rendezés, hanem a lapát a szerinte vállalható megoldás, akkor ott nem csak a pasival van baj.

    persze erre lehet mondani, hogy egészséges nőember miért áldozza be magát egy olyan kapcsolaba, ami ilyen labilis, kiszámíthatatlan, amiben a fickó ide-oda billeg. de az a kérdés is felmerül, hogy vajon ez a billegés csak a pasi jellemhibájából adódik-e, vagy netán a nő csalódásának okán is, az abból aódód szeretetlenségen és félreértésen is.

    lehet azt mondani, hogy édesapám, nem ilyen lovat akartam, de én úgy érzem, hogy ehhez ha kommentár is fűződik, aminek lényege a pasi hibái, akkor ott óhatatlanul meg kell piszkálni a női vonalat is, hogy vajon ott jól működött-e minden. mert az elvált férfi helyzete nem könnyű - de nem reménytelen. elvált férfi is lehet szerethető, a gyerekeivel együtt, a 40%-ával együtt is, ha keresik, találnak megoldást mindenre. kérdés az akarat, hogy megvolt-e, hogy legyen megoldás.

     
  • At 4:41 du., Anonymous Faline said…

    Zsoltu! (És Brünnhilde!) Bocs, hogy nem a témához szólok hozzá, de időnként hosszú hsz-eket írsz ide, akár igazad is lehet sok mindenben. Vagy nem. Viszont szegény olvasó helyzetét (de az enyémet mindenképpen) nagyon megkönnyítenéd, ha a mondatokat nagy betűvel kezdenéd. Talán nem véletlen alakult ki ez a szabály. Mit gondolsz, fontolóra tudnád venni a javaslatomat?

     
  • At 6:00 du., Blogger Blogica said…

    Zsoltu: sztem alapvetoen a szocialis kornyezeti vonalat kell piszkalni, nem a ferfi v. a noi egyedet. Az nagyon igaz, h. mindket nembelinek jo meggondolnia, hogy hol, milyen lehetosegek kozott el, es mik a valodi elvarasai, mielott belemegy egy (hosszabb tavunak gondolt) kapcsolatba. Es tapasztalatom szerint a parvalasztas szinte mindig a non mulik, ezert gondolom, hogy a lanyainkat ennek a felelossegere nagyon meg kell tanitani. Ebben akkora deficitek vannak manapsag, hogy az mar tragikus - latva a kovetkezmenyeket.

     
  • At 8:18 du., Anonymous zsoltu said…

    faline,
    elnézésed kérem, hogy nem használok nagybetűket, ennek oka van - mégpedig, hogy így tudok gyorsan írni, és mivelhogy nem szoktam soha visszaolvasni a bejegyzésem elküldés előtt, ez a kettő együtt adja azt a komfortérzetet, ami ahhoz kell, hogy a mondanivalóm lehetőleg a legkevésbé sérüljön. ha elkezdek nagybetűzni, akkor egyéb huncutságokra is figyelni kezdek és akkor már nem azt írom, vagy nem úgy, nem abban a tempóban - sajna nem tudok 10 ujjal gépelni - úgyhogy ez van. ahhoz képest, ahányan (kénytelenek esetleg) olvasni szokták az írásaim, elenyészően teszik szóvá ezt a problematikát, mert mindemellett a hiányosságom mellett igyekszem értelmesen fogalmazni és központozni is, vesszőkkel, gondolatjelekkel és pontokkal.

    engem az sms-szerű írásmód (hogy helyett h és egyéb ilyen marhaságok) sokkal jobban ki szokott hozni a sordonyból, de be kell lássam, hogy van, aki ezt trendinek, jófejnek tartja. és így ír. ha értelmes, amit ír, erőt veszek magamon és elolvasom, ha nem, akkor kihagyom.

    mégegyszer elnézést, hogy elhagyom a nagybetűket.

     
  • At 9:28 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Én nem gondolnám, hogy még azért is a nőket kéne felelőssé tenni, ha nem vállalnak fel gyenge jellemű, nagyzoló, más nyakán élősködésre hajlamos férfiakat. Az, hogy ez a pasi elvált, csak véletlen, van ilyen a nőtlenek között is bőven. Mint ahogy a nők között is van ilyen típus, most az meg a férfiak hibája lenne?
    Ugyan milyen tolerancia és elfogadás kéne ahhoz, hogy az életem részévé tegyek egy olyan valakit, akiről soha nem tudom, hogy mikor tapsolja el az utolsó fillért is a háztól? Aki még ráadásul el is várja, hogy erőmön felül gondoskodjak róla??
    El lehet játszani a gondolattal, hogy egy harmincas-negyvenes embert majd én jól megváltoztatok, meg a kedvesség és a szeretet megnyugtatja, meg az elfogadás jó útra téríti, de ez azért igen ritkán szokott bejönni.

     
  • At 11:50 du., Anonymous zsoltu said…

    brünnhilde, nem erről szólt a postod, csak szólok. azok, amiket leírsz a kommentben, a postból nem derülnek ki. mintegy utólag magyarázzák, de ne lepődj meg a reakción, ha a postból más jön le.

    nem mellesleg nőkben is igen sok nagyzolásra hajlamos, pénzt eltapsolót tudnék mondani, tehát még azt se mondhatjuk, hogy ez tipikus férfi attitűd lenne.

    ennyi.

     

Megjegyzés küldése

<< Home