Talált tárgyak

:-) Szépjóreggelt!!
Ma végre sikerült időben felébrednem, még szürke volt az ég, amikor a szokásos úton elindultunk a Dunára. Deres, borongós reggel, a nyúlós köd beszivárog a gallér alá és a kesztyű meg a kabátujj között felkúszik az ember hónaljáig.
Ronda, nna, és ezt a rondaságot csak még fokozza az erdőszélen leborított sitthalmok, fél vagonnyi pezsgősüveg, törött WC-csésze és a fémalkatrészeitől megfosztott, málló, szarrá rothadó szivacsbetéteit feltáró olcsó kanapé látványa.
A bejáratnál mindig nagyon kell figyelnem a törött üvegekre, így történt, hogy megláttam a kulccsomót. Egy kéttollú kulcs volt legfelül, alatta néhány biztonsági zárba való és messze kinyúlva, a sárban didergősen összehúzódó kulcsoktól számkivetetten elkülönülve a karabíner. Nyilván kiközösítették a többiek, ő lehetett a gyenge, miatta veszett el az egész kulccsomó.
Ilyenkor három dolgot tehet egy becsületes megtaláló. (Mellesleg, egy becstelen is, de ezt most ne részletezzük inkább)
1. zsebre vágja a kulcscsomót.
2. felveszi a sárból és felakasztja valami feltűnő helyre.
3. ott hagyja ahol találta.

Az 1. megoldást azért vetettem el, mert vajmi kevés esélyt láttam arra, hogy szembe jöjjön velem a kulccsomó tulajdonosa. Arra meg, hogy én bemenjek az önkormányzathoz, jegyzőkönyvbe mondjam a történetet, nna, hát arra nem vagyok hajlandó. Mellesleg, annak is igen kevés az esélye, hogy a tulajdonosnak eszébe jusson ilyen helyre is elmenni.
A 2. megoldás elsőre jónak tűnik, de ismervén az emberi természetet mégis inkább azt gondolom, hogy aki elveszített valamit és keresi, az a földet fogja nézni és nem a környező fák törzseit vagy villanyoszlopait.
Maradt tehát a 3. megoldás, hagyni ott, ahol van. Ennél maradtam.

Jöttünk visza az erdőből, amikor látom ám, hogy egy magát horgásznak álcázó középkorú férfiegyed a cipője orrával túrja a parti sódert. Rámnéz, tátog. Horgásznak horgász, de nyilván nem képzeli halnak magát, kivettem hát a fülemből a rádió dugóját és a tőlem telhető, az elmúlt pár évben nem túl sűrűn használt legkedvesebb mosolyommal mondtam neki:
- Elnézést, nem értettem, mit mondott??
- Nem tetszett-e itt látni egy kulccsomót?
- Itt nem, de a bejáratnál igen. Egy kéttolú kulcs volt rajta, meg egy ilyen karabíner - mutattam a derekamra csatolt pórázra.
- Igen, az, tegnap horgásztunk, azt hittem, itt hagytam el, hol tetszett látni.
- Hát én azt így meg nem mondom magának, de éppen hazaindultunk, ha gondolja, arra kerülünk, megmutatom.
Rövid hálálkodás után nekiindultunk. Őnagysága, a Kereksenekű még talált 2-3 gyanús, friss túrást, ahol jóhiszemű, ám jogcím nélkül ott tartózkodó, ezért kilakoltatandó vakondokat sejtett, azt még megvártuk, de azért végül mégiscsak elindultunk. Útközben megbeszéltük, hogy elfeljetette felcsatolni az övtartójára, meg hogy attól félt, az utcában hagyta el, mert akkor a zárat is le kéne cserélni, mert biztos végigpróbálják majd, meg hogy milyen a közbiztonság, láttam-e tegnap is a sztrájkot, mikek történnek. A tüntetést egyetlen mondattal rövidre zártam, én bringával járok mindenhova, tőlem sztrájkolhatnak, én független vagyok sztrájktól, dugótól, parkolóhelytől. Ha az alatt a fél kilométer alatt politizálnom kell, biztos visítva fakadok.
Egyébként nem találtuk meg a kulccsomót, mire visszaértünk, az a háromnegyed óra elég volt arra, hogy valaki megtalálja és eltegye.
Nem tudtam mit mondani, ha sejtem, hogy szembejön velem a tulajdonos, felveszem, de ott a hajnali ködben ez tünt a legkevésbé valószínűnek.
Aztán mi mégis viszafordultunk, Őnagysága, a Kereksenekű minden elképzelhető kommunikációs eszközzel tudatta, hogy ő még nem sétált eleget, egyébként is errefelé jönni szoktunk, hazafelé a másik bejáratot használjuk.
Mellesleg, az sem kevésbé gusztustalan.
Útközben 6 féldecis pálinkásüveget és egy törött ásványvizes üveget szedtem össze. Ha nem szégyellném elvinni, a kisbótba' 30 ft-ot kaphatnék értük. De mivel valahol szégyellem, hogy folyton üvegeket guberálok, így csak besülyesztettem a napi zsákmányt a buszmegállóban lévő kukába.
Ha otthagyom és a kutyám belelép, az nekem bódítással, varrással együtt 8-12.000 ft-omba kerülhet, nem beszélve a lelki teherről.
Hát a kurva anyját mindenkinek, aki miatt idáig züllött ez az ország. Tényleg nem tudok mást mondani, egy elveszített kulccsomó a senki földjéről háromnegyed óra alatt eltűnik, a szemét és a gané meg csak szaporodik.
Japánban kéne élni.