Sült tök

készült ebédre. Illetve, vacsorára is az lett volna, mert egy másfél kilós darabot vettem. Három szép nag szelet jött ki belőle, gondoltam egyet megeszek ma ebéd után édesség gyanánt, egy másikat vacsorára, a harmadikat pedig beviszem holnap a munkahelyre. Délután megint koncertre megyek, előtte legyen valami harapnivaló, akkor jobban ellen tudok állni a Zeneakadémia melletti kis cukrászdának.
Ehhez képest a tök hamarabb elkészült mint a pulykacomb a vele sült zöldségekkel. Hát, ha már, üsse kavics, megesszük előbb a tököt. Finom. Sőt, nagyon finom. Na még egy kis darabot a másikból. Hát ezt a fél szeletet én már nem teszem el estére, vacsorára jó lesz a brokkoli, ami most már ugye nem fogy el. Aztán kicsit jöttem mentem, az utolsó szelet tök kezdett kihűlni, én pedig megijedtem, hogy ha megdermed, lehet nem is lesz az már jó, tönkremegy holnapig. A sült tök úgyis langyosan az igazi, melegítve soha többé nem lesz már olyan.
Hát így történt, mindez persze nem mentség, csak magyarázat.