Escamillo
Hurrá, hurrá, hipp hipp hurrá!!
Ha minden igaz, lesz nékem jegyem a 16-i Carmenre. Nem azért fontos, mert feltétlenül Carmenezni akarok, hanem azért, mert a szép hangú Sólyom-Nagy tanítvány, Bretz Gábor most állt be Escamillonak és én rettenetesen szeretném őt hallani.
Arról nem beszélve, hogy az új rendezést még nem is láttam, szóval legalább azt is bepótolom.
(A nap videóján nem Antonio Banderast tetszenek látni, hanem egy nála nagyságrendekkel szexisebb latin bariton istenséget, Ildebrando D'Arcangelot. És igen, jól tetszenek látni, torreádorunk egy valódi, bár kissé régivágású, XIX. századi valósághős. Abból él, hogy szexis és exhibicionista. D'Arcangelo azonban olyan elképesztő művészi intelligenciával játsza az önelégült, magamutogató pojácát, hogy 200 méteres körzetben nőkön bugyi szárazon nem marad. És mindennek a tetejébe a gyönyörű, csokoládébarna basszbaritonjában a mazsolák helyén finom aranyszemcsék csillannak, egész elképesztő, ércesség és fény és sötétség együtt, egy hangban, a legvájtfülűbb zenerajongót is elbűvöli. Szerintem Bretz majdnem ilyen jó lesz, legalábbis nagyon bízom benne.)
Ha minden igaz, lesz nékem jegyem a 16-i Carmenre. Nem azért fontos, mert feltétlenül Carmenezni akarok, hanem azért, mert a szép hangú Sólyom-Nagy tanítvány, Bretz Gábor most állt be Escamillonak és én rettenetesen szeretném őt hallani.
Arról nem beszélve, hogy az új rendezést még nem is láttam, szóval legalább azt is bepótolom.
(A nap videóján nem Antonio Banderast tetszenek látni, hanem egy nála nagyságrendekkel szexisebb latin bariton istenséget, Ildebrando D'Arcangelot. És igen, jól tetszenek látni, torreádorunk egy valódi, bár kissé régivágású, XIX. századi valósághős. Abból él, hogy szexis és exhibicionista. D'Arcangelo azonban olyan elképesztő művészi intelligenciával játsza az önelégült, magamutogató pojácát, hogy 200 méteres körzetben nőkön bugyi szárazon nem marad. És mindennek a tetejébe a gyönyörű, csokoládébarna basszbaritonjában a mazsolák helyén finom aranyszemcsék csillannak, egész elképesztő, ércesség és fény és sötétség együtt, egy hangban, a legvájtfülűbb zenerajongót is elbűvöli. Szerintem Bretz majdnem ilyen jó lesz, legalábbis nagyon bízom benne.)
Címkék: opera
2 Comments:
At 12:19 du.,
Névtelen said…
Hát, ki vagyok én, hogy beleszóljak, de - nem az esetem. Tényleg szép hangja van, de a figura... (És mintha a magas kitartott hangjai bizonytalanok lennének.)
At 2:11 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Nekem pont a figura tetszik; Escamillo ilyen, a külsőségeknek él, kicsit szerencselovag is. Úgy él, mintha folyton fényképeznék, az egész élete egy póz. Én úgy is ábrázolnám, mindig nyomulna utána fél tucatnyi paparazzo. Annyira pozőr, hogy igaziból nem is lehet tudni, hogy most tényleg beleszeretett Carmenbe, vagy csak ez is hozzátartozik az imidzséhez. Ugyanakkor megvan benne az a vad szexualitás, ami rabul ejtheti az arra érzékenyeket. Fény és csillogás, hírnév, irígy barátnők, szegény Carmen, naná, hogy beleesik a hálóba. Még akkor is beleesne, ha nem rá lenne kivetve.
Ami meg a hangi bizonytalanságot illeti, hát nem tudom, talán amikor lefelé hajlít és egyúttal pianóra fogja, akkor. De vedd hozzá, hogy a rendező egyfolytában mozgatja, csoda, ha egyáltalán ki tud támasztani. Ráadásul a youtube agyontömöríti a klipeket. Ha valakinek stabil és pontos legatója van, akkor az D'Arcangelo, legalábbis úgy mondják, én ugye élőben még nem hallottam, csak felvételről, de azok mind nagyon közel vannak a tökéleteshez. Ebben a művajban meg ugye a közelítés a legtöbb, amit egy művész elérhet.
Megjegyzés küldése
<< Home