Szanaszerteszét szervezve

:-) Szépjóreggelt!
Hehe, a jelek szerint kezdek szétesni.
Máma olyan történt velem, ami még tényleg soha; eltoltam másnak a bevásárlókocsiját!!
Összeszedegettem magamnak a kunsági tejet, a kunsági tejfölt, a kunsági túrót (elvégre is lokálpatrióta lennék, vagy mijaszösz!), a színesekhez való folyékony mosószert, lebbencstésztát, blablabla, mit tudom én. Aztán rövid pár perces hezitálás után eldöntöttem, hogy ezúttal nem a szokásos Complete, hanem a Balance változatból veszem meg azt a fél kiló száraztápot, amiből séták előtt egy-egy marékkal zsebreteszek, hogy Őnagysága, a Kereksenekű behívásait és a szabályosan kivitelezett, bár kissé tán túlságosan is a zsebre koncentráló leüléseit jutalmazzam. Szóval fogom a tömör kis zacsit, belezuttyantom a kosárba és indulok tovább, a kenyeres felé.
Már majdnem odaértem, amikor feltűnt, hogy valami nem stimmel. Először is, volt a kosárban egy reklámújság. Ez ugye nálam kizárt dolog, soha egyet a kezembe nem veszek, hacsak nem festem a lakást, mert olyankor azzal szoktam beborítani a parkettát. Most ilyesmit nem tervezek, a fenébe, ezek már nem csak a postaládámba, de a kosaramba is behajigálják ezeket a szemeteket? De volt ott más is, történetesen egy csomag sárgarépa. Hát megint egy oylan cikk, amit én csak végszükségben, esetleg életveszélyes fenyegetés hatására vásárolok tecckóban. Mi van itt?
A húszfilléres egészen lassan, lebegve esett le, mintha nem is érme lett volna, hanem egy Holle anyó dunnyhájából kirázott libatoll. Nem vártam meg, hogy koppanjon (nyilván nem is koppant volna, mondom, inkább pehely volt), csikorgó cipőtalppal fékeztem, fordulás közben kis híján feldöntöttem egy akciós, hármasával összecsomagolt bugyit és gatyát kínáló gondolát, loholtam vissza a hobbiállat-szekcióba. Kicsit lihegtem is, de időben érkeztem, az inkább ötvenes mint negyvenes, lúzer popénekesnek kinéző férfi még nem kezdett káromkodni.
Gyorsan visszaszolgáltattam neki a jogos vásárolnivalóját. Azt már csak a pénztárnál vettem észre, hogy a gondosan kiválasztott jutalomfalatkának való nála maradt. Remélem, van kutyája. Sőt, azt meg csak itthon vettem észre, hogy elfelejtettem spenótot venni. Sőt, kenyeret is. Na majd holnap, a piacon, én most két hétig tecckó közelébe nem óhajtok menni.

De volt itt más is.
Nézegettem a színházjegyeket és megállapítottam, hogy egyedül a március 7-i Jenufát tudom megnézni, mert az van szombaton. Jó, hát ez még ráér, böngészek tovább, hurrá, de jó, az Experidance Revans című előadása a Nemzetiben, katt, aztán még két-három katt, már meg is van a jegy. Aztán kapcsoltam csak, hogy hoppá, hát aznap Jenufa, az fontosabb, mert lehet, leveszik a műsorról. Így aztán most van egy jegyem a Nemzeti március 7-i Revans előadására. 2000 Ft, a karzat első sora. Ha valaki megszabadítana tőle, jó lenne, nem veszne kárba. Tegnapelőtt, amikor megvettem, még volt mellette üres szék, szóval ha valaki nemegyedül menne, megoldható.
A február 23-át is sikerült ügyesen megszerveznem, aznap Nürnbergi mesterdalnokok, délután ötkor. Rákatt, mint az előbb, hurrá, van szép jegyem, II. emeleti 10. páholy mélye, 300 ft. Ha kis szerencsém van, az első sorokban lesz üres szék, 4000 ft-os székre ülhetek tizedáron. Aztán amikor pakolászok, akkor nézem a hangversenybérletem, hogy hoppá, bár az összes koncert vasárnap délután fél négykor van, de van egy bónusz, ajándék koncert, az kivételesen szombaton, február 23-án.
hehe, jó móka lesz, fél négyre a zeneakadémia, szünetben meglógni, ötkor Mesterdalnokok, igazi Wagner, fél 11-ig. Jó kis nap lesz, bár ennél nagyobb problémám, minthogy koncertről kell rohannom az operába, soha ne legyen. Ámen.

De még nincs vége!! Hohó, a hülyeségem határtalan!
A gázműveknek háromezer-párszáz köbméter helyett kilencezer-párszáz köbmétert jelentettem le. Még szerencse, hogy legalább ők észen voltak és nem számlázták le, hanem felhívtak és kijöttek leellenőrízni a gázórámat. Hálás köszönet érte, igen hanyatt estem volna, ha leszámláznak 6.000 köbméter gázt. Még most is leizzad a homlokom, ha belegondolok.

Hát így éldegélek, kissé széthullva, ráadásul hasfájósan.
Ebédre isteni karfiollevest főztem, tejföllel, zabpehellyel sűrítve. Van benne pár szem kelbimbó is, most mind a kettő nagyon olcsó a piacon. Tényleg, a karfiol 150, a kelbimbó 400 ft kilónként. Holnapra csőben sült kelbimbó lesz. De nem ám holmi menzás módra, vastag lisztes mártásba fullasztva, dehogyis!
Karikázott főtt tojással és apró sajtkockákkal rakom le a kelbimbókat és friss, édes tejföllel kenem meg a tetejét, úgy tolom be a sütőbe. Közben picit meg lehet sőzni a rétegeket, más fűszer nem szükséges hozzá. Egyik kedvenc ételem, imádom.

Most pedig megyek és gömbölyödök egyet munka előtt. Az időjós esőt mond délutánra, hát ha már meg kell áznom, legalább legyek kipihenve.

Ui.: most jut az eszembe, hogy nem csak spenótot felejtettem el venni, de ecetet is. Mondjuk anélkül lehet mosni, csak én nem szeretek. És egyre jobban fáj a hasam, affffenébe!!