Sznob HüPi

rovatunk olvassák, merthogy már úgyis nagyon régen volt ilyen.

:-)) Szépjónapot!

Ma délután 3/4 3 óta egy alig két centiméter átmérőjű, 1962-ben gyártott Longines 4LLV típusú szerkezetű, 14 karátos, mechanikus, fekete bőrszíjas óra boldog és büszke tulajdonosa vagyok.

Bihary órásmester úr a Vas utcából ezúton is tisztelteti Rás kollégát. Azt nem mondta, hogy alkalomadtán ugorjon be hozzá a jutalékát felvenni, de szerintem érdemes bepróbálkozni :-))

Ebben az árkategóriában játszott még egy vadiúj, acél tokos, bőrszíjas Longines és egy arany tokos, szintén bőrszíjas Tissot is. Sajnos mindkettő elemes óra volt, én meg ugye ragaszkodok ahhoz, hogy esténként legyen másfél percem, amikor egy vakarózás és orrfújás között az ágy szélén bóbiskolva felhúzom az órámat.
Aztán egy kronográf szaküzletben előbányászták nekem az egyetlen női órát. Nem kronográfot, azt sajna nem tudnám megfizetni, de eg ynagyon komoly, vízálló órát. Jópofa, súlyos, szögletes darab volt, és ami nagyon tetszett, önfelhúzós. Ez azt jelenti, hogy a kar mozgatásából nyer annyi energiát, hogy ne kellessen felhúzni. Egyszer pár napig hordtam egy ilyet, csak az egy hatalmas, férfiaknak való krumpli volt. A sportos énem kísértésbe esett, az az óra nagyon megtetszett. De hát éppen most akarok juppivá változni, hát ahhoz valami elegánsabb és nőiesebb darab kellene.
Volt még egy igen elegáns, már nem emlékszem milyen, de nagyon márkás, dizájnolt óra is. Kerek acéltokba kissé asszimetrikusan volt ültetve az enyhén ovális, fekete számlapú óra és még számok sem voltak rajta, csak a 12 helyén egy pirinyó kis brill. Ez is nagyon tetszett, roppant elegáns és nőies darab, de ez is elemes volt, meg egyébként is, a hirtelen támadt sznobériámat csak valami közismert, bárki által felismerhető márka tudta kielégíteni.
Nézegettem még mindenféle használt aranyórákat is, 50 és 150 ezer ft között. Voltak szépek, egy apró brillekkel díszített, fehér arany Bulova egészen rabul ejtett. Kár, hogy majdnem kétszer annyiba került mint amennyit szántam rá. És ráadásul nem ékszert, hanem egy strapabíró, megbízható, naponta használható órát szerettem volna. A többiek nem hatottak meg különösebben, annyira nem rajongok az aranyért, hogy ennyi pénzt kiadjak olyasmire, amit esetleg nem lehet javíttatni aztán adhatom el törtaranynak.
Aztán volt még egy nagyon szép, acél tokos Omega is, ráadásul jóval olcsóbb is volt mint amit végül megvettem. De!! Az jóval nagyobb volt, majdnem két centi széles szíj volt rajta, hát nem tudom, minél kisebb órát akartam.

Sokáig hezitáltam, aztán mégiscsak rábukkantam erre az én kis Longinessemre. Teljesen klasszikus fazon, kicsi, kerek, nem számok, hanem vékony kis vonalak vannak a számlapján. Ráadásul cirka egyidős velem, együtt fogunk megöregedni - attól tartok, hogy én hamarabb.

Egyébként nincs kizárva, hogy ezt az egész diplomázási hajcihőt csak azért csináltam, hogy végre vehessek magamnak egy márkás aranyórát.
Ez van, aki sznob az sznob, aki meg még HüPi is, hát azon már végképp nem lehet segíteni.