Bartók plusz, mínusz

:-) Szépjóestét!
Ma este a MüPa-ban voltam a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén. Kocsis Zoltán vezényelte előbb Bartók hegedűversenyét, majd A Kékszakállú herceg várát.
Hát, mit ne mondjak, olyan koncerten sem voltam még, amiről nem tudom elmesélni, hogy milyen volt. E-mailen rendeltem a jegyet és amilyen peches vagyok, a jobb I. emeleti oldalerkélyre adták, pont a fúvósok fülé. A hegedúversenyt még csak-csak élveztem, de a Kékszakállúban annyi a réz és úgy nekiszabdultak, hogy teljesen reménytelen volt a két énekesre, Wiedemann Bernadettre és Fried Péterre figyelnem. Az összes, ami valamennyire eljutott hozzám, hogy ha mi nők azt akarjuk, hogy egy férfiból maradjon valami, amit tisztelhetünk benne, akkor valahol az ötödik ajtó környékén álljunk meg, hagyjuk abba. Az utolsó két ajtót nem kell kinyitni.
Akit érdekel a koncert, az a Bartók rádió hangtárából letöltheti, fél kilenc körül kezdődött a Kékszakállú. Én is ezt fogom tenni, mégiscsak szeretném tudni, hogy miért fizettem ki több mint 3200 ft-ot.
Itt van egy Kékszakállú Kolonits Klárával és Kovács Istvánnal. Elég érdekes rendezés, én szeretem.
Ez volt a mínusz.

És hogy mi volt a plusz?
Hát egy jó kis önégetés :-DD
Történt pedig, hogy megszomjaztam (bringával pont egy óra az út oda, szóval ez érthető), gondoltam, iszok egy tonikot. Előttem egy férfi kért egy Pilsnert és amikor látta, hogy a pincér fél literest vesz ki a hűtőből megkérdezte, hogy nincs-e kicsi. A nemleges válaszra elhúzta a száját, hogy akkor vissza, akkor kér egy kis üveges nem tudom már mit, talán heinekent. Én meg csak úgy magamban, félhangosan megjegyeztem, hogy nahát, nekem is a Pilsner a kedvencem, akár meg is felezhetnénk. Pasikám rámnézett, nem tudom mit gondolt magában, de mosolygott, mondta hogy jó, akkor megosztozunk rajta, mégis a Pilsnert kéri. A pincérfiú nem volt a helyzet magaslatán, kissé tanácstalanul figyelte a párbeszédet. Én persze szabadkoztam, hogy csak vicceltem, meg nem is gondoltam komolyan, meg egyébként is. De addigra már ott volt előttem a pohár sör. Kifizetni sem engedte a fickó a részem, hiába győzködtem, hogy de hát én tényleg csak vicceltem. Aztán be is mutatkoztunk, sőt, a feleségének is bemutatott. Beszélgettünk pár percet, ők nem a koncerten voltak, csak beugrottak, így aztán volt lehetőségem gyorsan elköszönni és pánikszerúen menekültem vissza a terembe.
A sör azért jólesett.
Végülis, az egész kis kaland is jólesett, nem is gondoltam volna, hogy még mindig tudok ilyen kis hebrencs lenni.