Brünnhilde szikláján

Valló világ

2008/03/20

Ajánlatkérés

Csak mostan tudatosult bennem, hogy a felvételire meg kell tanulnom vagy 20 verset, novellát, mesét, miegyebet.
Na most, ha ez úgy 35 évvel ezelőtt történik, semmi gondom nem lenne, kisujjamból ráznám ki a Tóth Árpád, József Attila, Majakovszkij és mittudoménmilyen verseket. Sőt, még akkor sem görcsölnék, ha csak 20, mert ez esetben is elég lenne némileg frissíteni a memóriámat. Jelenleg ugye az az ábra, hogy nem csak frissteni, de valósággal renoválni is kell a memóriámat. Azt hiszem, megint hozzákezdhetek egy kiadós ginseng kúrához.
Mostanra már ott tartok, hogy még azoknak a verseknek a címeit is elfelejtettem, amiket valaha tudtam. Egyetlen kivétel József Attila De szeretnék gazdag lenni!-je és talán az Ej, mi a kő, Tyúkanyó kend! első versszaka.
Ami biztos, hogy egy Bacher Iván és egy Polcz Alaine novella lesz a csomagban. És ha találok elég rövidet, Janikovszky Éva is. És jó lenne még valami régies, archaikus nyelven írt dolog is, csak az változatosság miatt. Így elsőre ebben a műfajban a Halotti beszéd jut az eszembe, vagy Vámos Apák könyve első fejezeteiből egy pofásabb részlet. Vagy egy Mikes Kelemen levél? Csak egy ilyen kell, a többi kortárs legyen, esetleg XX. század elejéig.
Egyelőre az egész egy nagy-nagy kérdőjel.
Akinek van jó ötlete, kérem, kérem-kérem, ossza meg velem, mert állatira nem szeretnék heteket eltölteni a válogatással. Van ugyanis egyéb pótolni valóm is, mert az elmúlt évtizedekben a lexikális tudásom is teljesen elhalványult. Íróink és költőink életét legfeljebb évszázados pontossággal tudom behatárolni.
És ami a legszebb, hogy két kis báb etüdöt is kell készítenem. Hehe. Nekem. Hehehe. Holnap a nyakamba veszek pár kínai boltot és feltérképezem a hűtőmágnes kínálatot. Azt gondoltam ki, hogy két rövid kis mesét fogok előadni egy rajzolt hátterű papírlapon, a kis figurákat hátulról mágnessel mozgatva. Lévén, hogy életemben nem volt még báb a kezemben :-))
A hülye kérdéseket megelőzendő pedig most szólok: az esélytelenek nyugalmával indulok neki, még ha valami isteni csoda folytán fel is vennének, akkor sem tudnám fizetni a tandíjat. Egyszerűen csak ki akarom próbálni magam, mert miért ne. És ha legközelebb olyan e-mailt kapok neves vagy nevtelen rendezőtől, hogy az internetes észosztásomhoz legyek szíves mellékeljek egy szakmai önéletrajzot is, nos, akkor azt akarom majd neki válaszolni, hogy felvételiztem a színművészetire :-))
hehehe.
Szóval kortárs irodalmat ismerők, lécci-lécci, adjatok jó tippeket, gyorsan.
Kétszer ad, ki gyorsan ad.



Megoldottam.
Nem nagy durranás, Ady, Faludy, József, Arany, Petőfi, Illyés, Pilinszky, Kányádi, Parti-Nagy legrovidebb verseit válogattam össze. Amilyen pofátlan vagyok, még a Mamát is belevettem. A próza már igényesebb; Spíró Csirkefejéből egy részlet, Bacher két írása ami ugyan első ránézésre receptnek tűnik, de hát Bachernél semmi sem arról szól, mint amit első ránézésre gondolnánk. Megint Parti-Nagy, csak most az Ibusárból egy monológ és egy megkapóan rövid Benedek Elek mese.
Már csak meg kell tanulnom.
Hehe.
Jézusom, pont úgy kell ez nékem, mint udvarra a túri vásár!

Címkék: , , ,

21 Comments:

  • At 9:43 du., Anonymous Névtelen said…

    Pedig már álltam neki novellákat keresni neked. Örkényt például. 8-) Meg Vonnegutot, bár az nem derült ki, hogy csak magyar játszik-e.

    Animációs filmhez pedig javaslom a Legot, mint remek alapanyagot. Amúgy meg szerintem ez a legdurvább feladat.

     
  • At 9:58 du., Blogger Kinga said…

    Nem azert, mert hogy EP, de a Csokonai Lilibol reszlet pl. kurva jo az archaikus nyelvre, nem? (mert nem igazan az, vagyis az, de megsem)...de mar elkestem...

     
  • At 10:06 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Köszi, tibor, attól még kereshetsz!
    Örkényt azért nem merem, mert olyan színészekkel hallgattam már mint Mácsai, Gállfi, Für, hát én azt úgy soha nem tudnám elmondnai. Így sem verdesi a plafont az önbizalmam, Örkénynel végképp nem mernék kiállni, pláne mivel tele is van vele a fülem, legutóbb vagy két hete hallgattam, felolvasóesten, szuper jó volt.
    A legót jó hogy mondod, a youtube-on csudapofa animációk vannak vele. Megnázem, hátha találok valami olcsó készletet. Egébként két plüssállattal meg egy rajzolt háttérrel akarom eljátszani a két makacs kiskecske történetét :-)) Semmi nem kell hozzá csak egy rajzlap meg négy mágnes. Úgyis a minimális díszletek meg eszközök híve vagyok, hát lássuk uramisten, mire megyünk ketten :-))
    Jó móka lesz.

     
  • At 10:07 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Kinga, nem, dehogy késtél el, csak EP-t nem ismerem annyira, hogy tudatosan tudtam volna rákeresni.
    Át tudnád küldeni?

     
  • At 10:21 du., Anonymous Névtelen said…

    Én esetleg valami vidámat, játékosat javasolnék. Csak, hogy eltérj a nagy átlagtól...
    pl.: Romhányi József: Nyúliskola ???

     
  • At 10:41 du., Blogger Kőváry Orsolya said…

    Amikor én gondolkoztam, hogy jelentkezek a színművészetire, ezt választottam: Nadányi Zoltán - Mariann a kádban

     
  • At 2:16 de., Anonymous Névtelen said…

    Brunnhilde: itt a link a Csokonai Lilihez (Tizenket hattyuk a bocsuletes cime):

    http://tinyurl.com/2omgql

    Kinga

     
  • At 6:26 de., Anonymous Névtelen said…

    Mit nem adnék, ha ezt az összeállítást egyben meghallgathatnám az előadásodban egy zártkörű klubban, vagy egy DVD-n! :)

    más: Stuber Andrea írt tegnap a Jenufáról a naplójában. Ha véletlen nem olvastad volna.

     
  • At 9:32 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    yko, ez jó :-))
    Temesinek egyébként nem az a legnagyobb baja, hogy elnagyoltak a gesztusai; ez a III. emeletről már egész elviselhető. Benne az a borzasztó, hogy a saját szépasszonyságát a művészete elé helyezi. Azt a szerepet nem lenne szabad olyan sminkben énekelni mint amit ő visel. Ráadásul leszarja a rendezőt, és nem hajlandó felvenni a kosztümjét. Az a fekete ruha amit végig visel az az ünneplője, amit csak a III. felvonásban kéne hordania - ami logikus is, eg yfalusi asszony nem ücsörög otthon az ünneplőjében. A hétköznapokra neki is van más ruhája. Hogy miért nem hordja, azt nem tudom, csak gyanítom, hogy nem tetszik neki, nem látja magát elég szépnek benne.
    Martont sajnos nem láttam a szerepbe, azt mondják, hogy nagyon jó volt benne - színészileg legalábbis, de az ő hangja ugye már nem a régi. Temesi ebből a szempontból (a néhány kisikoltozott magas hangjától eltekintve) azért alapvetően rendben van.
    Ami meg a tenorokat illeti, hát ez van, Gulyásban sem a pocakja a legszörnyűbb, hanem hogy útközben valahol elveszítette a hangját. Én egyébként még viszonylag opportunista operalátogatónak számítok, én el tudok tekinteni attól, ha valakinek a külseje nem pontosan mintázza a karaktert. Temesivel is az a legnagyobb bajom, hogy szándékosan szembemegy a figurájával, nem hogy nem akar idomulni hozzá, hanem direktbe ellene dolgozik azzal a borzasztó arcfestéssel meg azzal, hogy csak ünneplőben hajlandó mutatkozni.

     
  • At 9:58 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Jajj, el ne felejtsem!
    kedves Mindenki, lécci, lécci, linkeljetek még nekem ilyen verseket, imádom őket. Annyira nagy a lemaradásom, hogy rajtam már csak a kollektív, több agyvelőn átszűrt műveltség segíthet, hogy valamennyit be tudjak hozni. Még ha nem is tanulom meg őket "kivülről", akkor is, nagyon jól szórakozom :-))

    EGyébként nem nagyon értem ezt a fejből versmondás dolgot, mert egy rendezőnek nem az a dolga, hogy betéve tudjon egy darabot, hanem hogy a karaktereket és a kapcsolatrendszereket elemezni tudja és találjon egy vezérgondolatot, egy indulási és érkezési pontot az előadáshoz. Ha foglalkozni kezd egy darabbal, a harmincadik átolvasás és végiggondolás után már úgyis ismerni fogja a szöveget.
    Egyébként tényleg gondjaim vannak a fejből tanulással, teljesen elszoktam tőle. ha csak a legutolsó munkahelyem vesszük, ott is két évig harminc oldalakat kellett gyorsolvasásban átfutnom, hogy megtaláljam bennük azt a 20 adatot, amit az adatbázisban rögzíteni kellett. De egyébként is, mindenhol mindig az volt a dolgom, hogy emlékezzek valami apróságra, mit tudom én, hogy valahol olvstam egy problémáról ezt vagy azt, ebből kiindulva aztán rá lehetett telepedni a katalógusokra, a telefonra vagy az internetre. Soha se kellet tudnom, hogy a gránit javításához milyen arányban kell kikeverni a komponenseket, elég volt azt tudnom, hogy valahol valakinél láttam ilyen anyagot, a többi már jött magától.
    Szóval bajban vagyok a memoriterekkel.

     
  • At 10:45 de., Anonymous Névtelen said…

    Fúúú, ezt nem kellett volna éhgyomorra! Mondjátok, ki ez a Stuber Andrea? És mit követett el a világ, hogy őt érdemelte? És mit ártottak neki a művészek, hogy ilyen stílusban sértegeti őket?
    Azt most hagyjuk, hogy valaki újságírónak nevezi magát, és közben magyarázni kell neki - itt, a 21. században -, hogy az opera nem az a műfaj, ahol húszéves fotómodelleket ki lehet küldeni, aztán majd lesz valami. De ami tényleg érdekel: KI és főleg MIÉRT ad neki sajtójegyet???

     
  • At 11:14 de., Anonymous Névtelen said…

    Ja, és tanulj Fodor Ákost.
    1. marhajó költő, 2. rövideket ír. ;-)

     
  • At 11:26 de., Blogger Kőváry Orsolya said…

    Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

     
  • At 4:09 du., Anonymous Névtelen said…

    Kedves atunde!

    Stuber Andrea az egyik legjobb, és legtekintélyessebb szinházi kritikus. Mondjuk úgy, benne van az első 5-ben.
    Rendkívül jó a stílusa,fantasztikus a humora,kiemelkedően olvasott és művelt,egyetlen szempontot tart szem előtt: a minőséget.
    (Ja! és nem 20 éves fotómodell, és nem szőke nő :)
    Ez a kirohanás, bizony a részedről árnyékra vetődés volt...de nem baj, tanulni sohase szégyen.

     
  • At 6:19 du., Blogger Kőváry Orsolya said…

    na, remélem, most be tudom tenni a linket.
    http://verslap.extra.hu/versek/nadanyi_zoltan/mariann_a_kadban.html

     
  • At 7:34 du., Anonymous Névtelen said…

    Kedves yko!

    Kösz a kioktatást, csak tudod a kötelező tekintélytisztelet sosem volt erősségem, ezt ki kell érdemelni. A nevezett hölgy munkássága bármilyen is lehet - de ha oly kiváló, akkor meg pláne nem engedheti meg magának ezt a stílust. Amit a Jenufáról közzétett a "naplójában" abban humornak nyoma sincs, egyszerűen sértő és bunkó. Ez a sajnálatos. :-(

     
  • At 8:15 du., Anonymous Névtelen said…

    Kedves atunde,
    nem kioktatás volt.Tárgyszerű közlés.
    Azt, hogy én tisztelem,nagyrabecsülöm -nálam kiérdemelte.
    Régóta olvasom az írásait szaklapokban is, nem egyetlen naplóbejegyzés alapján ítélem meg.
    (mellesleg a kötelező tekintélytisztelet hiánya miatt tart ott a világ,ahol tart. Ha idősebb lesz, ezt Ön is be fogja látni.)Addig pedig türelmet és nyitottságot kívánok. És amikor ezt mondom, nem gúnyolódok. Kérem, hogy nem értsen félre.

     
  • At 8:47 du., Anonymous Névtelen said…

    Apró ötlet: ujjbábok az IKEAból. Létezik tízes készlet tengeri, illetve tízes készlet szárazföldi állat. Ha mégsem válnának be semmilyen állatmeséhez, még a rímhányó Romhányi verseihez se, ajándéknak akkor is megfelelőek.

    Tisztelettel FMole

     
  • At 7:15 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Mondjuk az énbekesek külsejével szerintem is csak akkor érdemes foglalkozni, ha egyébként hangilag nagyon rosszak, de a szinpadi megjlenésök enyhít valamennyit a bajon. Bátori egyébként nagyon jó a szerepben, és a III. felvonás elejére bizony szép is lesz; táncos léptű, mosolygós. Addig meg nem is kell neki szépnek lenni, az aggodalom és a bűntudat minden embert megcsúnyít. Szóval alakul a karakterrel, ez a legtöbb, amit egy művész adhat.

     
  • At 7:16 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Orsolya, köszi, már régen megtaláltam, nagoyn jól szórakoztam rajta.
    Mindenkinek köszi az ötleteket, már csak írnom kell két rövid kis történetet, amit előadhatok.

     
  • At 1:15 de., Blogger Kinga said…

    Csak egy pici - altalanos - megjegyzes ehhez: a blogok egyik jellemzoje, hogy sokkal szemelyesebbek, nincs "folottes", nincs szerkeszto, nincs hatarido, nincs terjedelmi korlat, nincs temamegszoritas, stb, csak annyi, amennyit a blogtulaj szab ki sajat maganak.

    Ez fokent tettenerheto gyakorlo ujsagiroknal - mas szoval: sokszor megfigyelheto, hogy az ujsagiro "hivatalos" munkaja tobb vonasban elter a blogjatol. Nagyon sok ujsagiro (legalabbis a vilagnak e tajan) eppen azert kezdett el blogolni, mert itt sokkal szabadabbnak erzik magukat.

    Nem konkretan a Stuber-vitahoz irtam, mert sem ot nem ismerem tulzottan, sem pedig termeszetesen az inkriminalt eloadast nem lattam, csak hozza akartam tenni a vitahoz egy ujabb szempontot, hatha.

     

Megjegyzés küldése

<< Home