Antihúsvét

Édes jó istenem, kérem, nagyon szépen kérem, senki(*) ne vegyen húsvéti ajándéknak kiscsirkét meg kisnyulat meg ilyesmit!
Könyörgök!!
Most jövök a piacról, a kistermelő szekció tele van akváriumokba zsúfolt, beragadt szemű naposcsibékkel meg ijedt, pufadt hasú, sugárban fosó kisnyulakkal. Van olyan kofa, aki megengedi, hogy megfogják a kisállatot, hát rossz nézni, ahogy egyből mindenki a zsenge, pár napos jószágocskák hasát nyomkodja. Ezek a szerencsétlenek még a húsvét hétfőt sem fogják megélni, ne csináljuk már ezt velük, basszus, hát ezek mégiscsak élőlények!! Arról nem beszélve, hogy egy gyereket sem nagyon szabadna olyasminek kitenni, hogy "megdöglött hát megdöglött, majd jövőre kapsz másikat..." Nem akarok ezen az ösvényen túl messzire jutni és hegyibeszédet tartani, de ez az első lépés afelé, hogy egy ember felnőttkorára ne tiszteljen semmit.
Tessenek megállni és nem venni élő állatot húsvéti ajándéknak, akármiylen édesek is a kölykök, amikor örömtől csillogó szemmel gyömöszölik a nyuszikat.
Kérem, szépen kérem!!



---------------------------------------------------
(*) a senki ez esetben azokat jelenti, akik egyébként nem tartanak semmilyen állatot. Akinek amúgy is van hörcsöge vagy tengericocija, az nyilván elbír majd egy lógófülű nyuszival, ahol csirke van, hát ott is lesz helye a húsvéti naposcsibének. De akinek egyébként nincs állata, az most ne vegyen, legyen annyira ember, hogy ne vegyen!!!