nagy kérdés

vajon miért van az, hogy a nők többsége előbb veszi le a bugyit, csupasz alsóval még tesz-vesz-pakolászik is egy keveset, és csak utána veszi le a melltartót? Felöltözésnél fordítva, felveszi a melltartót, matat a szekrényben, kilép a papucsból, és csak utána veszi fel a bugyit?
Tornatermi öltözői tapasztalataimból indulok ki. És mióta ez feltünt más nőkön, magamon is észrevettem, hogy először a melltartót veszem fel a lakásban és meztelen seggel még kávét felrakni és képes vagyok. Vagy vetkőztésnél bedobom a bugyit a mosógépbe, és ha éppen úgy áll, be is inditom, egy szál melltartóban.
Az egyszeri lány jutott az eszembe, aki a mellyét takarta, mert azt ő nevelgette, ami a lába között van, azt meg az istenke adta, azon nincs mit szégyellni.
Hülye vagyok persze, tudom, és rengeteg szabadidőm van.
Sajnos csak péntekig.
Alig várom, hogy nyugdíjas legyek.

Magyar nyelvlecke kezdőknek

Magyarországon Tartózkodó Külföldi Kolléga: Fászom!
Hilde: Kapcsold feljebb a fűtést!
MTKK: Te értetted? Nem csúnya?
Hilde: Kicsit csúnya, de értettem. Hogy mondod, ha nem Te faszod, hanem az enyém?
MTKK: Faszod.
Hilde: Jó. És ha az övé?
MTKK: Faszája.
Hilde: Majdnem jó. Fasza. Többes számban?
MTKK: Faszunk, faszotok, faszajutok.
Hilde: Majdnem jó. Egész jól megtanultad a birtokos ragozást.
MTKK: Nehéz, nadjon nehéz.
Hilde: Igen, tudom. Azért másoknak jobb, ha azt mondod, hideg van.
MTKK: Az ige?

monokli

Iszonyat nagy monokli nőtt a szemem alá.
Ráadásul alattomosan, három nap alatt érte körbe a bal szemem.
Első nap, kedden, a baleset napján még csak egy pici kis repedés látszott a szemöldököm alatt, ahonnan elöntötte az arcom a vér.
Másnap reggelre az egész szemhéjam fuxia-lilába öltözött.
Harmadnap reggelre a monokli körbeért, a szemem alatt is sötétlila, illetve nem is lila, hanem tényleg fuxia szinű karima van.
Az egyik edző odajött, hogy ő dolgozott boxolókkal, azok rutaszkorbint szednek, ha nagyon összeverik őket. Szerinte megfelezi a véraláfutások felszivódási idejét.
Gondoltam, sokat nem veszithetek, sminkkel úgysem tudom követni az óránként növekvő monoklit, a napszemüveg meg még feltünőbbé tenné.
Pont az hiányzik ugyan az önképemből, hogy egy boxolóval vegyenek egy kalap alá, de hát ez van, ennyi idősen már megbékülhettem volna a saját furcsaságaimmal.
Szóval délben patika, rutaszkorbin, 1080 Ft per doboz, napi három szem.
Na most a szer tényleg hat, mert a sötétlila folt átmérője a szemem körül cirka fél centivel csökkent.
Ha nem tekintem, hogy az a fél centis karima, ami eddig lila volt, most citromsárga, tényleg javult a kinézetem.
Már előre félek, mi lesz, ha zöldbe vált a monoklim.
Belül egy kevés lila, fölötte citromsárga, legkivűl meg zsenge búzazöld.
Szép leszek, az biztos.

jah, Grane mindeféle görbüléseinek és egyéb problémáinak kijavitása, plusz egy új sisak 19.000 Ft-ba került.
Na, mit nékem benzinár, hát nem?

A hat piszkos bugyi története

Máma ugyanis ennyi volt rajtam. Nem összesen, hanem egyszerre.
Ráadásul egy részük még múlt heti viselet volt eredetileg.
Normális hétköznapokon is két bugyiban jövök haza, de ez a mai tényleg nem volt normális nap.
Illetve hát az egész múlt hét nem volt normális hét.
Normálisan az van, hogy reggel elmegyek edzeni (tiszta bugyit veszek hozzá, a félreértések elkerülése végett), aztán onnan rögtön bebringázok dolgozni. Ott zuhany, bugyicsere, irodai ruha, fésülködés, egyebek, egész emberformának nézek ki.
Este visszaöltözés macskanadrágos, lepukkant biciklistának.
Mivel a portán random be kell mutatni a táskánkat, mindig attól rettegek, hogy a reggeli edzésben és biciklizésben eléggé megviselt piszkos bugyimat valahogy q biztonségi őrökre boritom. Egész életszerűen el szoktam képzelni, hogy valami kulccsomóval vagy ilyesmivel kirántom a zacsit, az elrepül, és a meglehetősen átizzadt, egész nap nejlonzacskóban áporodó bugyogó pont a biztonsági őr jelvényén akad fenn.
Ezt megelőzendő az irodai bugyira rá szoktam venni a reggeli edzőset-biciklizőset, magamról csak nem rántom le, hát nem igaz? Az meg úgysem látszik, hogy két bugyi van rajtam.
Csak hát néha van olyan, hogy nem biciklivel megyek haza, hanem busszal, mert szinházba megyek és már nem érnék oda bringával, vagy mint a múlt héten, mert elered a hó, vastag köd száll le, hasonlók.
Ilyen esetekben a viseltes bugyi marad az öltözőszekrény aljában, majd másnap hazaviszem - magamon, természetesen.
Mióta reggel sportolni járok, pláne termelődik a koszos bugyi akkor is, ha éppen nem tudok biciklivel bemenni.
Szerdán ugye edzés, bringázás, bent átöltözés, délután szinház, első koszos bugyi maradt a szekrény aljában.
Másnap reggel edzés, busszal be, szakadó hóban visszaöltözés nélkül, irodai ruhában busszal haza, edzőbugyi maradt a tegnapi mellett, kettő.
Pénteken reggel edzés, harmadik bugyi maradt a szekrényben, mert este opera volt, és előtte találkozó is, hát busszal jöttem inkább be Pestre.
Tegnap reggel edzés, negyedik koszos bugyi a szekrényben. Késő estig meló, halál fáradt voltam, elfeledkeztem róluk.
Ma reggel edzés, ötödik bugyi megtermelődött. És hát a hatodik is, amit zuhanyozás után felvettem. Erre húztam rá hazaindulás előtt a múlt heti ötöt.
Azt hiszem, erre mondják, hogy ha egy oroszlán megevett volna, egy hétig rongyot kakilna.

Hétköznapi himsovinizmus

Aquincum felé volt dolgom, beugrottam egy gyors háztartási eszköz mustrára a madaras teszkóba (bonbonos papirkosárkát keresek egyébként).
Ilyen helyeken nem nagyon szoktam se a könyv-, se az újságkinálatot böngészni, de a titokzatos vevőútvonaltervező úgy adja, hogy el kellett mennem az újságosstand előtt.
Semmi különös, átlátszó plexikosarakban a mindenféle újságok, FÉRFILAPOK, NAPILAPOK, NŐILAPOK, .... mivan?
Na, nézzük csak meg közelebbről!
Jelenetem, a XXI. századi Magyarországon, a főváros egyik elit kerületének nagy bevásárlóközpontjában úgy gondolják, hogy olyan hetilapok, mint az És, a HVG, a Heti Válasz, a '168 óra, a Figyelő, stb, FÉRFILAPOK.
Igy, csupa nagybetűvel. Itt voltak persze még az Auto Motor, pár sportlap, horgászújság is. A NŐILAPOK között Nők Lapja, Szivhang regényújság, Story, Kiskegyd, hasonlók.
Basszus, a jelek szerint ebben az országban egyetlen közgazdász nő sincs, aki mondjuk HVG-t olvasna?
Vagy ha mégis, milyen érzéssel veszi le a FÉRFILAPOK polcról?
Vagy leveszi egyáltalán?
Mert én momentán nem hogy az újságot nem vettem le, de egyáltalán, semmit sem, vásárlás nélkül jöttem ki az áruházból.
Azért még lehet visszamegyek és kikérem a panaszkönyvet és beirom ezt a posztot, mert lehet, nem is tudják, hogy mekkora seggfejek.

Legpocsekabb iz

a vilagon amikor az eso a szadba mossa a ranctalanito kremet.
Tenyleg iszonyatos iz, mar mostam fogat, ittam kavet, ettem is, megsem szabadulok tole.
Ennel mar rancosnak lenni is jobb talan.

Lehetetlen

úgy őszibarackot enni, hogy az ember közben megőrizze a méltóságát.

Mit érdemel

az a jó harmincas nő, aki úgy mutatkozik be, hogy 'Kjisztababa vagyok!'??

Matrac-pánik

Az van ugye, hogy évek óta tervezem, hogy veszek végre egy új matracot. Ez egyébként mindig nyáron jut az eszembe, olyankor el is határozom, hogy na majd tavasszal (értsd: a következő lomtalanitásnál) veszek végre egy szper, keméyn rugózású, két oldalas matracot. A lomtalanitás azért fontos, mert csak olyankor tudom a régit úgy kidobni, hogy el is tünik a háztól - egyébként hónapokig kéne rakosgatni az amúgy is szűk lakásban.
Tavaly ugye időben az eszembe jutott a dolog, de akkor éppen munka nélkül maradtam, hát nem pont alkalmas időpont a súlyos tizezrekbe kerülő matrac megvásárlásához.
Az idén, khm, nos, az idén megint későn jutott az eszembe. Egészen pontosan tegnap este, amikor láttam, hogy mindenki hordja kifelé a szétrohadt mosogatókat, tévédobozokat, törött karfájú foteleket, használaton kivüli paradicsomos üvegeket, műanyag dömpereket, lőszeres ládákat és miegyebeket.
A dolog tehát nem tűr halasztást, az éjjel még a matracon aludtam, de hajnalban, amikor vittem ki a kutyát, akkor szétkaptam az ágyat. A huzatot a majd' hat méteres sátorcipzárral megtartottam, az még jó lehet valamire, ha másra nem, hálózsákba. A szivacsmatracot viszont sniccerrel csikokra vágtam, egy spárgával átkötöttem és kidobtam a francba. Húsz éve nyüstölöm, megérett a cserére. Nyugodjék békében, szépeket álmodtam rajta.
Az már csak délután jutott az eszembe, hogy ez idáig rendben is van, hanem, mi a francon fogok aludni??
Merthogy dolgozom, ráadásul vidéken, megvenni még meg is tudom, de hogy hozatom haza? Illetve mikor vessem át? Meg egyáltalán, matracot venni úgy nem lehet, hogy beviharzok egy boltba, rábökök az elsőre aminek tetszik a szine és már viszem is....
Még szerencse, hogy a hegyi házban hozzászoktam a priccsen alváshoz. Ott ugye két összetolt raklapra applikáltam egy matracot, most meg az ágyrácsra teregettem rá a tartalék paplanokat, takarókat és rongyszőnyegeket.
Nem is rossz egyébként, csak borzasztóan néz ki, ahogy a mindenféle méretű rongyok meg steppelések sarkai kilógnak a felhalmozott rétegek alól.
És amilyen szerencsém van, éppen most fog jönni Siegfried, a félelmet nem ismerő, aki még engem is fel merne ébreszteni. Nekem meg ahogy az eszembe jut a vackom, egyből elmegy majd a kedvem attól, hogy meginvitáljam az oly régen óhajtott hőst egy kis nálam alvásra.
Jó állok, a francba.

Hörrrr

Kéretik a seggem egészen apró darabokra rugdosni, ha még egyszer az életben 6 óránál tovább maradok bent a munkahelyemen.
Ha meg 7 óránál is tovább maradok, nyugodtan fel lehet jelenteni állatkinzásért.
Nyolcnál hamarabb nem fogok végezni.....

HöÖÖörrRRrrrrrr

Az év utolsó kellemetlen meglepetése

az, hogy tegnap este a fülemen fityegve maradt a szemüvegem egyik szára, a másik pedig a szemüveggel együtt az ölembe pottyant.
Tartalék szemüveg naná, hogy a munkahelyen, igy aztán kénytelen voltam megtanulni, hogyan kell a félszárú szemüveget az orromon tartani. Nem is olyan rossz egyébként, mint az elsőre tűnik. Sőt, mivel nem egy helyen nyomja a fülkagylóm és a fejem közötti vékony bőrt, még tán kényelmesebb is. Most azt próbálom elképzelni, milyen arcot vágna az optikus, ha nem szemüveget, hanem lornyont csináltatnék.

Pezsgős, csókolózós, malacpecsenyés, szalonspicces boldog Új Esztendőt kivánok minden kedves Olvasómnak!

Hiánylista

Laptophoz csatlakoztatható mini hangszóró – hiába, no, opera nélkül nem megy.
Cserélhető betétes reszelő – erről már a tegnapi káposztás tészta ürügyén szó esett. Ellustultam, hiába no, a fene se szereti már késsel szeletelni a répát, céklát, miegyebet, amikor ezzel pillanatok alatt egyenletes szeletekre gyalulhatom.
Cseréptál – alig egy éve van, de nélkülözhetetlen eszközzé vált. Rakott krumpli, sült csirke, káposztás hús, csőben karfiol, sült zöldségek, minden, minden megsül benne és sokkal finomabb, mint tepsiben.
Almasütő kerámia – szedtem a kertben vagy 6 kiló almát, hát annál jobb felhasználási módja nincs, minthogy megsüssem, és az illatával semlegesitsem ezt a régen lakott házak dohos malterszagát.
Fűszeres üvegek – basszus, nem gondoltam volna, de megőrülök a behajtogatott sarkú borsos meg köménymagos zacskóktól.
Kenyérpirtó – igen, basszameg, kenyérpiritó!!! Szeretem a piritóst oszt kész, ez van, kuss, aki szólni mer, orrba verem!
Vesszőseprű – ha ekkora havak lesznek, akkor partvissal aligha küzdök meg az elemekkel.
Lapostányér – azért kettő legalább kell, mert serpenyőből lehet ugyan rántottát enni, de nem érdemes. A leveses tányér nem hiányzik, arra jó kis kerek fenekű, univerzális keverőtálkáim vannak, de a lapostányér az nagyon.
Falvédő – néha az ágyban(?????) matracon heverve úgy nekivetném a hátamat a falnak, de ennek azért igy direkben tán mégse.
Hótaposó – hát igen, ez a globális felmelegedés hatása. Három éve nem volt hó, a rosseb gondolta, hogy hirtelen 20 centi szakad a nyakamba.
Cipőkrém – bizony, azt elfelejtettem. És mivel hó van, só is van, ha pedig só van, a bőrcipők pillanatok alatt tönkremennek ha nem ápolom.

Hát ennyi. Vasaló, hajszáritó, elektromos konzervnyitó, narancsbőrmasszirozó nem kell, köszönöm. Bár a kis taposógépemen még gondolkodom, mert a bringázás az hiányzik, szükségem van a napi izzadásra. Lehet magasabbra kéne költözni.

Ma egyébként vicces kalandom volt, mert ahogy baktattam hazafelé, megállt mellettem egy autó és a fiatalember (legalábbis azt hiszem, az volt, mert túlságosan meglepődtem ahhoz, hogy megfigyeljem) megkérdezte, felfelé megyek-e, mert elvisz. Hát nem volt szerencsém, mutattam, hogy én itt most balra elkanyarodok. Dunsztom sincs mit akarhatott. Biztos csak véletlen, hogy amikor nyitottam a kaput, egy autó jött a hátam mögött és mire felértem a lépcsőn, meg is fordult. Lehet, hogy a polgárőrségnek tűntem fel a sok tömött hátizsákkal?

Multinaci Cuppancska

Kivonat a tegnapi és mai emil forgalmamból.
Tegnap délután:
Cuppancska: "....várom a többi naptárigényt is és akkor a hétem megrendelem együtt....."
Hilde: "...kérünk 25 db asztali naptárat...."

Cuppancska: "... Ha érdekelnek a részletek hogy mi milyen naptárat és mennyiért rendelünk akkor szólj és küldöm az infot...."
Hilde: "....sima asztali naptárakat kérünk, de ha van választék, küldd el...."
Nem, nem irtam meg neki, hogy a válszték megküldésével kellett volna kezdeni.

Ma reggel
Cuppancska: " tényleg elküldi a választékot és az árlistát"
Hilde: ">"...köszi, kérünk 25 db sima asztali naptárat..."

Cuppancska: "OK, Rendeld meg a xxx-től"
Hilde: "Úgy kezdődött, hogy összegyűjtöd az igényeket és a héten megrendeled együtt. Most tényleg külön rendelgessünk?"

Cuppancska: "....Igen, igy beszéltük meg....."

B+

de nagyon!!!!

A Ramadán kellős közepén leszerveztem a főnökömnek egy utat. Meglett a meghivólevél, várták a nagykövetségen, és mivel tényleg nem volt ideje elmenni még fényképészhez se, megoldottam, hogy futár vigye be a kérelmet, csinálják meg úgyis. Mindezt úgy, hogy a főnök egész nap tréninget tart, az infoigény apránként derülnek ki, Magyarországon például a legritkább esetben kell ráirni egy hivatalos papirra az apőnk nevét. Pénteken, amikor én elkezdtem, a célországban hétvégi szünnap volt, vasárnap, amikor ők dolgoztak, nálunk volt munkaszünet, és mondom, közben tombol a muzulmán Nagyböjt, amikor ott ugyanúgy megáll az élet, mint nálunk Karácsony és Szilveszter között. Szóval mindent sinre tettem, meg boritékba, taxi vitte a cuccot a nagykövetségre, ott már előre lehelt bélyegzővel várták, és erre mi történik, na mi???
Hát az, hogy mindent odaadtam, csak az útlevelet nem. Illetve hát nem volt nálam, eszembe sem jutott elkérni, örüoltem, hogy a mindenféle aláirásokat begyüjtöttem.
Hát igy nem sikerült ma csodát tennem. Még mindig sokkban vagyok egyébként. Nagy baj nem lett belőle, mert eleve senki nem bizott benne, hogy összejön, de hát olyan szép lett volna....

Más:
aki a gyerekét be akarja kicsit vezetni az opera világába, gyorsan kapja össze magát és vegyen jegyet a Pomádé király új ruhája bemutatójára.
Nekem mindig is a kedvenc operáim közé tartozott a Pomádé. Persze Gregor József miatt kezdtem rá járni pár éve, amikor még ment, régen levették a repertoárból és nekem nagyon hiányzott a kedves, vicces kis opera. Most Szvétek László, a II. sz. legkedvesebb basszusom kapta meg a cimszerepet, hangilag biztos rendben lesz a dolog. A második szereposztásban is egy rendkivül tehetséges fiatal énekes, Cser Krisztián fog debütálni, őt is hallottam már, nagyon rendben van a fiú.
Szerintem látványvilágában is jó lesz a darab, ami meg a rendezést illeti, hát ezt nem holmi haknista fogja odakenni, hanem Kovalik Balázs csinálja, akinek a rendezéseit úgy általában is szeretem, de most külön fontos, hogy ő találta ki a MüPában a gyerekeknek szóló opera keresztmetszet sorozatot.

.
Helyesbités: bocsánat, ezt benéztem. Kovalik Balázs csak a honlap bevezetőjét irta, a darabot Toronykőy Attila rendezi. Mindegy, akkor is érdemes rá elmenni.

Krizishelyzet

Az összes, de tényleg az összes őszi-téli pulcsimat sikerült összemosnom egy papirzsebkendővel.
Csak ki akartam belőlük öbliteni a szekrényszagot, és tessék!!



Más:
most jön ki rajtam az elmúlt másfél hónap minden feszültsége és frusztrációja. Este alig birok elaludni, reggel alig birok felkelni. Remélem hamar elmúlik majd, most megadtam magam, fekszek és nyögök, meg Tannhausert hallgatok. Jah, és megittam egy üveg alkoholmentes Sopronit. Hátha használ.

Kálmándi Mihály énekel az Esthajnalcsillaghoz

Pótszületésnapot

tartottam. De az is lehet, hogy inkább a hétfőt akartam kiheverni, igy aztán bementem a Harangvirágba és ettem egy szelet tortát. Vékony, diós piskótalapok karamellkrémmel töltve, a torta tetején mandulaforgács. Nem is tudom, mikor ettem utoljára tortát. A nyáron párszor az eszembe jutott, de akkor nem volt pénzem, amikor meg már belefért volna, akkor nem jutott az eszembe.
Ez most nagyon, nagyon jólesett.
Az élet szép, mondtam már?

Reszelgetem a körmöm

és közben nézegetem a koncert- és szinházjegyeket árusitó portálokat. Nyilván nem mondok mondok újat avval, hogy minden előadásra -még a méregdrága fesztivál előadásokra is- a legdrágább és a legolcsóbb jegyek fogynak el először, de szinte napok alatt. A későn kapcsolók már "csak" a középkategóriás jegyekből válogathatnak aszerint, hogy mennyit akarnak költeni és/vagy mennyire igénylik a jó rálátást a szinpadra.
Nem, semmi különöset vagy pláne rosszat nem látok ebben.
Sőt, pont ellenkezőleg, teljesen normális és egészséges dolog, azt jelzi, hogy van igény a kulturára azok között is akiknek nem gond az ár és azok között is, akiknek igen. Egyik sem akar lemaradni, az előbbiek csak az előadás cimét nézik a jegypénztárban. Nyilván az utóbbiak is, csak nekik még van egy félmondatuk az árról is. És hát kicsit távolabb ülnek a szinpadtól.
Ennyi, ez mindig is igy volt, szerintem már a régi görögöknél is.

Nno.
És hogy mi értelme volt annak, hogy mindezt leirjam?
Az égvilágon semmi, már persze azon kivül, hogy mostanában elhanyagoltam a blogot, mert az új munkámon kivül más inger nem nagyon ér. Az meg elég unalmas az iráshoz, ráadásul nem is túl szivesen dokumentálom, ahogy atomjaira hullik a reputációm és az önbizalmam. Maradtam volna a kaptafá felmosófánál.

Wagner, a szépitész

Nos, eddig kivasaltam a heti adag blúzt és nadrágot, maniküröztem, pediküröztem, főztem tésztát a tegnapról maradt szalontüdő mellé, valalmint a B vitaminok bevitele érdekében megittm egy üveg alkoholmentes sört. És még mindig csak most mondja Erda, hogy "Vigyázz, Wotan, vigyázz azzal a gyűrűvel, csak bajt hoz rád..."
Szerintem felteszek egy arcpakolást is, had legyek szép holnapra, amikor is A walkürben ugye először jelenek meg.

A helyzet még tovább fokozódik...

... már ha egyáltalán létezik ilyen.
Basszameg, ma jött meg az erkölcsi bizonyítványom és amikor kinyitottam, csak annyit láttam nagy, vastag betűkkel nyomtatva, hogy "nem...". Amilyen HüPi vagyok, ezt egyből úgy egészítettem ki, hogy "nem erkölcsös"(*). Na nem a nemi erkölcseim rossz megítélésétől félek, sokkal inkább az van bennem, hogy nem sok embert szoktak hajnalonta bilincsben elvezetni a rendőrök. Anyátokat basszátok meg, faszkalap kis hivatalnokok, így kell egy normális emberből és lelkiismeretes állampolgárból idegroncsot és anarchistát csinálni.
Nno.
Úgy látszik, ettől az ügytől én már soha nem szabadulok meg. Kísért, nyomaszt, rémálmokat és pánikrohamokat okoz. Ha most az USA-ban élnék, jól beszereznék egy szakvéleményt aztán beperelném ezeket a kis gennyládákat. Lehet egész életemben vígan élhetnék a kártérítésből.
Uhh.
Kilélegez. Belélegez. Ki... Be...
Nno, már jobb.

Nagyon szeretnék már egy héttel öregebb lenni. Szerintem pénteken már fogom látni, hogy jó lesz-e nekem ott, az új munkahelyemen.
Már be van csomagolva a bögre, a kiskanál, a koffeinmentes kávé, cukor, fogkefe, kisméretű törölköző. Az íróasztal sarkára való virággal és a térdeplőszékkel azért még várok a jövő hétig :-))
Kivasaltam egy csomó nadrágot és blúzt. És most döbentem rá, hogy a fehér bugyijaim úgy megnyúltak és elkoptak a mosásban, hogy azokat nem nagyon vehetem már fel vékony vászonnadrágok alá. Márpedig ilyen melegben más nem nagyon jöhet szóba, úgyhogy spórolás ide vagy oda, holnap az első (pontosabban a második) utam egy fehérnemű boltba fog vezetni. Vagy átfestem a nadrágjaimat világoskékre, halványzöldre, vajsárgára és barackrózsaszínre, mert azok a bugyik teljesen jó állapotban vannak. Vajh, mi lehet ennek a titka??

Holnap este már remélem nyugodtabb leszek.
Addig is tessenek olvasni Sieglindét, aki nekem apáról hugom. Tiszta szerencse, hogy Wotan annyifelé csöpögtette magját.


---------------------------------------
(*) a szövegben az szerepel, hogy "bűnügyi nyilvántartásban bűntettesek nyilvántartásában nem szerepel". Csak a félreértések elkerülése végett :-DD

Konyhatündér

:-) Szépjóestét!
Régen írtam itt olyat, hogy piszokul elfáradtam, de ma ez történt.
Ma 21 üveg meggybefőtt leszárazta és megmosta magát, a hozzávaló üvegek is megmosódtak, a szirup kimérődött megfőtt, a meggy bemászott az üvegbe és végül a legnagyobb, csak kocsonyafőzéshez és befőzéshez használt óriáslábasomban hetesével kidunsztolkódott.
Közben valahogy két kiló uborka is megmosódott, ötliteres üvegbe szép katonásan bemasírozott, némi fokhagymával, egy csípős paprika csumájával és két köteg kaporral megfűszereződött, forró sós vízzel felöntődött és amikor langyosra hűlt, egy szelet valódi kovászos kenyér csücskével megkoronázódott. Három nap múlva olyan kovászos uborkám lesz, de olyan, hogy nem győzök majd eleget enni belőle!
A nap végére olyan lettem én is mint a meggyem; mintha három menetben egymás után gőzben dunsztoltak volna. Ekkora barmot mint én, ilyen hőségben befőzni!!
Igaz, nem rajtam múlik, most érik a meggy. Milyen szép is volna, ha januárban lenne a szezonja! Akkor meg sem kottyanna, ha egész nap megy a tűzhely.

Főztem is, a töltött karalábélevelek istenien sikerültek. 8 szép nagy, kéttenyérnyi levelem volt, enyhén ecetes cukros vízben 2-3 percig blansíroztam őket. Egy fél bögre (kb másfél deci) megmosott rizst egy bögre (tehát kábé 3 deci, nagyon fáradt nem lehetek, ha szorozni még tudok!) vízben egy kínai csigaleves kockával félpuhára főztem. Azért csigalevessel, mert az van itthon egy régebbi ázsiai piaci portyámról és a végére akartam járni. A töltött karalábélevél amúgy is kísérletnek indult, hát akkor legyen teljes egészében az. Szóval a rizst félpuhára főztem, majd amikor kihűlt, belekevertem egy tojást és egy-egy finomra reszelt sárgarépát és cukkinit. Mivel tejfölös szószban akartam megfőzni, gondoltam, tárkonnyal fűszerezem, az passzol a tejfölhöz. Szórtam még bele pici törtött borsot is, jól összekevertem. A blansírozástől megpuhult és kemény főerétől megfosztott karalábélevelet kiterítettem, fél kanálnyi tölteléket tettem a közepébe, a végeit behajtottam és összegöngyöltem. A töltelékeket kis lábaskába állítottam, szorosan egymás mellé, hogy ki ne bomoljanak. Annyi vizet öntöttem rájuk, hogy pont ellepje őket, majd beleborítottam egy kis pohár tejfölt az edénybe. Lassú tűzön, kábé fél óráig főztem. A töltelék sok lett egyébként, alig felét használtam el a karalábélevelekhez. Ezért fogtam egy hatalmas csillagtököt (pattiszont) és levágtam a tetejét. A közepét kanállal kivájtam, megtöltöttem a rizses-répás-cukkinis-tárkonyos anyaggal és visszatettem rá a kalapját. Még mindig maradt töltelék, ezért két húsos paprikát is kicsumáztam és megtöltöttem. A pattiszont és a paprikákat egy tepsibe raktam, a tetejüket kevés olajjal megkentem, öntöttem alájuk egy ujjnyi vizet és betoltam a sütőbe. Ha már befőzéssel kínozom magam, fél órányi sütő meg sem kottyan, hát nem? A pattiszonhoz kapros cukkinimártást készítettem, a paprikákhoz pedig majd holnap paradicsommártást. Előbb tehát a kapros mártás: kevés olajon egy teáskanál lisztet zsemleszínűre pirítottam és hozzáreszeltem egy hámozatlan cukkinit meg egy dundi gerezd fokhagymát. Ebbe is tettem egyet a kínai leveskockákból, had fogyjon. Ollóval belevagdostam egy csokor zsenge kaprot, jól átkevertem, majd felengedtem annyi tejjel, amennyi ellepte a zöldséget. Felforraltam, később kellett még egy kis vizet öntenem alá, mert túl sűrű lett a szósz. Amikor a cukkini megpuhult, belemerítettem a botmixert és a processzus végére egy nagyon gusztusos, sima, világoszöld színű mártást kaptam. Igen étvágygerjesztően nézett ki a hófehér pattiszon mellett, aminek a közepébe sárga csíkokat festett a töltelékbe reszelt sárgarépa.
Ez volt ma, mondhatni, tököt ettem tökkel. Kabak-nap, hogy egészen precíz legyek.
Holnap a paradicsommártás jóval egyszerűbb lesz. Szintén úgy kezdődik, hogy kanálnyi olajon kiskanálnyi lisztet pirítok, majd amikor zsemleszínű, nemes egyszerűséggel felöntöm 2-3 deci paradicsomlével. Esetleg vagdosok bele némi zellerlevelet. Fűszerezésnek pici cukor, jól összeforralom és amikor kész, beleteszem a töltött paprikákat. De inkább csak azért, hogy átmelegedjenek, nincs ugyanis mikróm. (Nem is lesz soha.)
Közben azért találtam még a hűtőben egy fél kilónyi ízetlen cseresznyét. Kimagoztam. Ha már elől volt a botmixer, kicsit megdolgoztam. Vettem reggel csemegének egy nagy doboz ribizlit, azt lepaszíroztam. Hozzámagoztam még pár marék meggyet, azt is turmixoltam és most egy kis lábaskában szuszorog a liternyi vegyes lekvár. Az ilyen lekvárt szeretem a legjobban, ami többféle gyümölcsből készül. Recept sajnos nincs, mindig ami adja magát. Ha például olcsó a kivi, abból is szoktam, nyári almával vagy körtével, vagy mindkettővel vegyesen. Vagy sárgadinnyét őszibarackkal, vagy apró szemű fosatószilvával; ahogy jön és amennyi jön. Vagy húsz éve főzök lekvárt, nem hiszem, hogy valaha is sikerült két egyformát alkotnom. Attól tartok, hogy nem fogok generációkon át kincsként őrzött recepteket az unokáimra hagyományozni. Abból főzök, ami van, és annyiból, amennyi van. Ha kevés, ezzel-azzal szaporítomHa sok lett és marad, másnap kiegészítem valamivel. Ha nem sózom el és nem kozmálom oda, akkor azért egészen ehetős dolgokat is össze tudok hozni ezzel a módszerrel. Az csak a baj, hogy ezek a kísérleteim nem reprodukálhatóak.


Más:
a meggyet egyébként kvázi ajándékba kaptam egy barátnőmtől. Egyszerűen kifizette helyettem, mondván, tudja, hogy szűkében vagyok a készpénznek. Egészen meghatódtam. Én is ilyen vagyok amúgy, az egy egyik barátnőmnek a kutykaját vittem hátizsákszámra, amikor rosszul állt a szénája, a másikat a befőttjeimmel meg a tányérkocsonyáimmal boldogítottam. Szóval ezek a dolgok valahogy tényleg körbejárnak. Adni persze jóval könyebb, mint elfogadni, de ideje ezt is megtanulnom.
Nincs egyéként baj, a hitelkeretem még mindig kimeríthetetlennek tűnik, de hát a piacon nem lehet hitelkártyával fizetni. Ahol meg igen, ott nem veszek meggyet.
Augusztusban viszont felszabadulnak a lekötéseim, el lehet kezdeni összeszámolni, hogy hány sörrel, csokival, fagyival, palacsintával és miegyébbel lógok ide-oda, ennek-annak.

Estére Santana zenél, de nekem most nincs erőm arra, hogy a Városligetben összetiportassam magamat.