Szerelem első hallásra

Igen, az lett nékem ez a Janacek opera, mint annak idején az első Ring. Első hallásra beleszerettem és minél többet hallom-látom, annál több finomságot veszek benne észre.
Ma volt a szezon harmadik Jenufája, nincs rá jobb szó, imádom. Egy valóságos kalandtúra felfedezni, ahogyan a zenei motívumok követik a szereplők lelkiállapotát. Van egy gyönyörű motívum az I. felvonásban, egy kvartett alapdallama, arról énekelnek, hogy minden párnak meg kell szenvedni a saját boldogságát. Egy harmonikus, fülbemászó dallam, ami később többször is visszatér. Például a II. felvonás legbrutálisabb jelenetében, amikor a Sekrestyésné kiveszi a bölcsőből Jenufa újszülött kisfiát és amúgy indulatból jól megrázza a bepólyált babát. Itt az előbb még kellemes, fülbemászó dallam széttöredezik, szinte fizikai fájdalom a fülnek.
Csodálatos ez a darab, annyira hús-vér szereplőkkel, hogy szinte mindegyikkel találkoztam már az életem folyamán. A fiútestvérek közötti, gyűlöletbe forduló versengés, az egyik fogadott unokáját majomszeretettel kényeztető, a másikat ridegen kezelő nagymama, a saját álmait a nevelt lányán keresztül megvalósítani akaró Sekrestyésné, akinek nem lehet ellent mondani, aki mellett egy gyereknek nem lehet saját álma, saját élete. A bírónét szegényt pont olyan randa természettel verte meg a teremtés mint nagyanyámat. Mindenről megvan a véleménye és mindenkibe beleköt, aki nem illik bele az általa elképzelt sémába. Jenufa, aki ugye beleszeret az első jóképű fiúba, aztán amikor rájön, hogy az egy gazember, megköti a saját kompromisszumait. Nem is tudom, minden szereplőnek saját sorsa és saját regénye van, oldalakat lehetne róluk írni. Mondom, amellett, hogy egy igazi, tíz sorban összefoglalható, szalagcímes bulvártörténet, egy száz részes szappanoperát is lehetne belőle csinálni, ha csak szöveggel akarná valaki elmesélni. Csak megzenésítve lehetséges az, hogy három felvonás alatt az ember több napi gondolkodásra való élményt kap az emberi viszonyokról, a szerelemről, a komromisszumról, a megbocsátásról, a féltékenységről. Ez az egész darab nagyon jól ki van találva és a zenei megvalósítás valami csodálatos. Tényleg gyönyörű. Jövő szerdán még lesz egy előadás, aki eddig elmulasztotta, megnézheti. Ne egy slágeráriákkal tűzdelt darabra tessenek számítani, elsőre tán nem is jönnek elő a zene igazi szépségei.