Brünnhilde szikláján

Valló világ

2008/03/12

Szerelem első hallásra

Igen, az lett nékem ez a Janacek opera, mint annak idején az első Ring. Első hallásra beleszerettem és minél többet hallom-látom, annál több finomságot veszek benne észre.
Ma volt a szezon harmadik Jenufája, nincs rá jobb szó, imádom. Egy valóságos kalandtúra felfedezni, ahogyan a zenei motívumok követik a szereplők lelkiállapotát. Van egy gyönyörű motívum az I. felvonásban, egy kvartett alapdallama, arról énekelnek, hogy minden párnak meg kell szenvedni a saját boldogságát. Egy harmonikus, fülbemászó dallam, ami később többször is visszatér. Például a II. felvonás legbrutálisabb jelenetében, amikor a Sekrestyésné kiveszi a bölcsőből Jenufa újszülött kisfiát és amúgy indulatból jól megrázza a bepólyált babát. Itt az előbb még kellemes, fülbemászó dallam széttöredezik, szinte fizikai fájdalom a fülnek.
Csodálatos ez a darab, annyira hús-vér szereplőkkel, hogy szinte mindegyikkel találkoztam már az életem folyamán. A fiútestvérek közötti, gyűlöletbe forduló versengés, az egyik fogadott unokáját majomszeretettel kényeztető, a másikat ridegen kezelő nagymama, a saját álmait a nevelt lányán keresztül megvalósítani akaró Sekrestyésné, akinek nem lehet ellent mondani, aki mellett egy gyereknek nem lehet saját álma, saját élete. A bírónét szegényt pont olyan randa természettel verte meg a teremtés mint nagyanyámat. Mindenről megvan a véleménye és mindenkibe beleköt, aki nem illik bele az általa elképzelt sémába. Jenufa, aki ugye beleszeret az első jóképű fiúba, aztán amikor rájön, hogy az egy gazember, megköti a saját kompromisszumait. Nem is tudom, minden szereplőnek saját sorsa és saját regénye van, oldalakat lehetne róluk írni. Mondom, amellett, hogy egy igazi, tíz sorban összefoglalható, szalagcímes bulvártörténet, egy száz részes szappanoperát is lehetne belőle csinálni, ha csak szöveggel akarná valaki elmesélni. Csak megzenésítve lehetséges az, hogy három felvonás alatt az ember több napi gondolkodásra való élményt kap az emberi viszonyokról, a szerelemről, a komromisszumról, a megbocsátásról, a féltékenységről. Ez az egész darab nagyon jól ki van találva és a zenei megvalósítás valami csodálatos. Tényleg gyönyörű. Jövő szerdán még lesz egy előadás, aki eddig elmulasztotta, megnézheti. Ne egy slágeráriákkal tűzdelt darabra tessenek számítani, elsőre tán nem is jönnek elő a zene igazi szépségei.

Címkék:

9 Comments:

  • At 4:55 du., Anonymous Névtelen said…

    Köszönöm, Brünnhilde, a Jenufát. Én is láttam tegnap, gyönyörű, óriási.
    Mindenki más nézze meg 11-én.
    És hátha lesz még jövőre is.
    k

     
  • At 5:27 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Sajnos nem lesz jövőre. Remélem, csak pihentetik 1-2 évet és hamarosan visszakapjuk.

     
  • At 9:52 de., Blogger phzs said…

    Az én babám is látta. Szerintem ő ez a k. Köszönöm az ajánlást.

     
  • At 9:52 de., Blogger phzs said…

    Az én babám is látta. Szerintem ő ez a k. Köszönöm az ajánlást.

     
  • At 10:43 de., Anonymous Névtelen said…

    Tuti nem vagyok a babád, phzs... De nem baj, akkor már ketten köszönjük.

     
  • At 10:48 de., Anonymous Névtelen said…

    Ja, én voltam, k. (Senki babája, szip-szip.)

     
  • At 11:02 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    :-))
    Jövő szerdén még jöhet, aki tud és akar.

    k.: simi-simi.

     
  • At 11:54 de., Blogger phzs said…

    Ez vicces, hogy már itt is mindenki azonnal kikéri magának ha más is megszólal...
    Leírom még egyszer, hogy mindenki biztosan anyázhasson tovább: örülök, hogy a kedvenc bloggerem ajánlására megajándékozhattam a lányomat egy operajeggyel. Az előadás nagyon tetszett neki,ami engem boldoggá tett.
    Most ti jöttök.

     
  • At 12:02 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Szerintem nem kikérte magának, csak jelezte, hogy biztos nem ő a lányod. Legfeljebb lefelejtette a kacsintós szmájlit. A karakter alapú kommunikációnál iylen félreértsé elég gyakran előfordul.
    A lényeg, hogy tetszett a Jenufa.
    Ilyenkor ám nagyon büszke vagoyk magamra meg arra a fene jó ízlésemre :-))
    Nagoyn örülök, hogy elmentetek rá, annak pedig még jobban, hogy tetszett.
    Ez a legfontosabb, ezért írok ilyesmikről.

     

Megjegyzés küldése

<< Home