Don Giovanni - discharged

Nno, szépen állunk!
Életemben nem hittem volna, hogy hallok olyan Don Giovannit, amiben az eddig lepuhapöcsözött Don Ottavio lesz az egyetlen igazi férfi.
Márpedig ma megtörtént.
Bocsánatot kérek a karaktertől, tévedtem, amikor puhapöcsnek neveztem (és gondoltam).
Nem, Don Ottavio nem gyáva és nem is fériatlan, pláne nem lottyadt, hanem egy gyöngéd érzelmű, higgadt, törvénytisztelő férfi, aki nem hagyja magát mindenféle hebrencs macsó akciókba belehajszolni.
Legalábbis, ha tisztességesen eléneklik. Máma Kovácsházi István elénekelte, sőt, el is játszotta. Hála és köszönet, ha ő nincs, eljövök a szünetben.

És most jöjjön a többi.
A rendelkezésre álló hazai bariton és basszbariton állományból sikerült kiválasztani a legfakóbbakat, vagy a leginkább formán kívülieket, vagy a legbetegebbeket.
A Commendatore nemhogy dörgedelmes nem volt, de még hallani is alig lehetett. Leporelló hangja teljesen fakó és zöngételen, Don Giovannitól meg nem hogy olvadni kezdett volna a bugyimban a gumi, de egyenesen azt éreztem, hogy gyógyul be a punimon a rés.
Szegény Masettót meg nyilván útálta a rendező, mert akármikor énekel, vagy táncosok dobognak, vagy ő maga járkál fel-alá a nyikorgó-dübőgő díszleten, vagy egyenesen egy hordóba van szorulva a feje. Szegénynek még esélye sincs arra, hogy érvényesüljön a hangja.
A nők..... őket most hagyjuk, nem a szopránok miatt járok Don Giovannira.
Térjünk vissza a rendezésre, mert ha unom az énekeseket, akkor mindjárt azt kezdem ekézni.
Most vettem csak észre, hogy a darabban milyen gyorsan telik az idő. Az opera első jelenetében Leporello még ugye egy hóember mellett vár a gazdájára, Zerlina és Masetto lakodalmán egy lombos fa a díszlet, Don Giovanni orgiája -amelyiken végül mégiscsak elkapja Zerlinát- pedig szüret idején jászódik. És ez még csak az első felvonás. Mondjuk, a második felvonás közepére el kell készüljön a Commendatore szobra, szóval valahol érthető a nagy sietség. Jah, orgia: a II. emeletről néztem az eddigi előadásokat és fogalmam sincs, hogy mit csinálnak a zsinórpadlásról lelógatott légtornászok. Vannak vagy hatan, de legfeljebb a földszintről lehet őket látni, a színház közönségének többi része néhány libegő piros kendőt lát csak a III. emelet pedig még annyit se. El lehet rajta gondolkodni, hogy szükség van-e erre az eleven csillárra.
Aztán az időnként felbüfögő pokolbéli füst. Stimmel, ha valaki hazudik, a pokol bugyborékolni kezd. Csak hát kissé izé, hogy is mondjam, kínos vagy mi, de legalábbis didaktikus.
Aztán már említettem, hogy Masetto szinte minden hangi megnyilvánulását tönkreteszi a dübögő, csikorgó, kopogó díszlet. Ami egyébként roppant látványos és tetszik is, csak éppen az Operaházban vagyunk, ahol a hangi élményt előnyben kell részesíteni a látványelemekkel szemben.
Hang.
Hát így elbaszni Don Giovanni finálét, nem is tudom, egészen megdöbbentem.
Már a múlt héten is észrevettem, hogy a Don Giovanni pokolra szállása alatt szóló kórus erősen ki van hangosítva és torzítva, de akkor még ugye volt nagyon jó Leporelló és egész jó Don Giovanni, akik azért fel tudták venni a versenyt a kihangosított férfikórussal.
Hát ma nem volt egyik sem, ráadásul a hangmérnök ujja rágörcsölhetett a potméterre, mert valami iszonyú bödönhangúra erősítették a kórust, ízléstelen volt és fülsértő. Ráadásul teljesen agyoncsapta az amúgy is gyengécske hármast. Tessenek elfelejteni azt a kihangosítást, vagy ha ragaszkodnak hozzá, inkább szereljék fel a Commendatoréra.
Mérges vagyok, na, mit tagadjam!
A nap videóján Kovácsházi István énekli az "Il mio tresoro" áriát.

Itt van ugyanez az ária Luigi Alvaval, akit mái napig az egyik legjobb Don Ottavioként jegyeznek.