Éji kaland Szegeden

:-) Szépjónapot!
Nno, hát úgyis régen volt már a blogon szexuális zaklatásról szó. Azt gondolnám, hogy vagy tíz éve kihíztam azt a kategóriát akinek aggódnia kell a szexuális biztonsága miatt, de szombat éjjel rá kellett döbbennem, hogy mégsem.
Kurvára nem örülök neki.
Éjjel egy körül mentem ki a szegedi vasútállomásra, jött szembe egy fiatalember, kérdezte, hány óra. Semmi veszélyt nem éreztem, egy tiszta és rendezett város központjában voltam, az egyetemi kollégium előtt, és egy szürke kis fiatalember civilizált hangon kérdezett, hát miért ne válaszolnék, hogy háromnegyed egy van. Megköszönte, megfordult, elindult a zebra felé. Aztán -mint aki meggondolta magát- megfordult, és megint kérdezett:
- Bocs, ne haragudj, de a gyönyörű szép cicidet is megfoghatom? -
És már nyúlt is, hozzá is ért a blúzomhoz, de markolni már nem volt ideje, mert úgy vágtam a kezére, hogy a csattanás visszhangot vert. És hangosan, fülsértően sziszegtem, nem ordítottam, hanem sziszegtem, hogy NEMMM!!
Iszonyúan megijedt a pasi, sarkon fordult és elrohant, egy másodperc alatt eltünt a Tisza felé vezető árnyékos kis mellékutcában. Szerintem azt sem hallotta meg, hogy utána szóltam, hogy ha még egyszer meglátom, szétrugom a kis pondró pöcsét. Tényleg nagyon gyorsan felszívódott, még a lépteit sem lehetett hallani.
Egy darabig álltam ott, próbáltam összeszedni magam. Először fel akartam hívni a rendőrséget, aztán elgyávultam, és mégsem. A szatirt nyilvánvalóan sikerült elriasztanom, de olyan gyorsan történt az egész, hogy még személyleírást sem tudtam volna adni róla, legfeljebb annyit, hogy kábé olyan magas volt mint én, és sem alkoholszagot nem éreztem rajta, sem egyéb zavarodottságot. Magyarázkodni sem volt kedvem a rendőröknek, hogy mit keresek éjszaka egy vadidegen városban meg hasonlók. Elgyávultam, otthagytam a szegedi nőknek egy kis gennyláda pöcs szatírt.