Don Giovanni II. felvonás

Leporelló kissé besokallt attól, hogy gazdája kis híján őt dobta oda bűnbaknak, ezért csomagol, fel akar mondani. Don Giovanninak azonban megvan az eszköze (4 aranya) arra, hogy szolgáját maradásra bírja. A következő hódításhoz szüksége van rá ugyanis.
A Joseph Losey rendezte filmben Ruggero Raimondi és José van Dam énekel. Lorin Maazel vezényel. Vigyázat, a klipben meztelen nő is látható! :-)))

Mivel Zerlina már többé-kevésbé megvolt, Donna Annáról pedig pillanatnyilag lemondott, úgy dönt, hogy új nő után néz, mégpedig Donna Elvira szobalányát szemelte ki magának. Azt tervezi, hogy ruhát cserélnek, Leporelló elcsalja Donna Elvirát, ő meg közben besurran a szobalányhoz. Illetve hát, előtte ad neki egy szerenádot, hátha így erőszak nélkül is meghódíthatja a lányt. Mondjuk, én tutira lecsöppennék az ablakból, ha valaki így énekelne alatta:
Simon Keenlyside az Opera Portugalban tartott koncertjén, ezúttal igen jó hangi állapotban.

A bimbózó idillt Masetto és néhány felfegyverzett parasztember zavarja meg. Don Giovannit keresik, életre, halálra. Hősünknek szerencséje van, mert ugye emlékszünk, Leporellót a saját ruhájában Donna Elvirára ugrasztotta, ő pedig most éppen szolgának van öltözve. Felülteti hát Masettoékat, a fegyvereseket mindenféle indokkal szanaszét küldi, és amikor egyedül marad Masettoval, jól elpáholja. A fájdalmasan nyögdécselő férfira a felesége, Zerlina talál rá és beígér neki egy olyan gyógymódot, amitől a kék foltjai ugyan nem múlnak el azonnal, de utána jóval derűsebben szemléli majd a világot.
A felvételen Linet Saul énekel az Ankara Opera előadásán. Hogy mi történik a szemérmesen leereszkedő lepedő mögött, kinek-kinek a fantáziájára bízom.


Közben Leporelló sem unatkozik, az istennek sem bír megszabadulni Donna Elvirától, aki valósággal kivirágzott a reménytől, hogy hűtlen kedvese visszatér hozzá. Leporelló nagy bajban van, el is tévedt a sötétben, ráadásul közben megjelenik Donna Anna és Don Ottavio is. Szegény fickó sehogy sem tudja maga felé fordítani Donna Anna figyelmét, a beszélgetést Leporello akaratlanul is kihallgatja. Közben magához tér a fiatal házaspár is. Négyen már lefogják, és Donna Elvira hiába könyörög, Don Ottavio elindul rendőrért. Naná, hogy a hülyéje otthagyja Donna Annát, viseljék gondját a többiek. Leporello nem tehet mást, leleplezi magát és bevádolja gazdáját. Szegény Donna Elvira teljesen összeomlik az újabb megaláztatástól, Leporello mentegetőzik, elénekelnek egy gyönyörű szextettet, közben Leporello végre talál egy nyitott ajtót és elmenekül.
Ismét egy koncertfelvétel, de csak azért, mert imádom Bryn Terfelt mint Leporellót. Donna Elvirát Kiri te Kanawa énekli egy MET béli koncerten. Partnereik René Fleming, Hey-Kiung Hong, továbbá Mr Robins és Mr Hadley


Az egyedül maradt Donna Elvira sírva vallja be magának, hogy nem tud szabadulni Don Giovanni emlékétől, minden gazembersége ellenére is szereti. Kedvenc felvételemen Cecilia Bartoli énekel. A gyönyörű koloratúrákra (hajlításokra) tessenek figyelni. Csodaszép.

Hajnal felé a menekülő Leporelló a temetőben összefut gazdájával, akinek végül mégiscsak sikerült megcsípni valami nőcskét. Annyi szar van csak a palacsintában, hogy a lány Leporellónak gondolta és amikor felismerte, hogy tévedett, sikítozni kezdett és elmenekült. Don Giovanni nem nagyon bánkódik utána, az újabb bejegyzés már megvan, a strigulát be lehet húzni. Leporelló viszont ideges, nem kicsit, nagyon, mert könnyen lehet, hogy az új bejegyzés a felesége. A kedélyes társalgást egy földöntúli hang szakítja meg. Mintha a Commendatore szobra beszélne, hiszik is meg nem is, a jó hangulatban lévő Don Giovanni a halálra rémült Leporellóval meghívatja a szobrot aznap estére vacsorára.
Ismét Cambridge, az egyetemi szinpad. Nekem még ahangi hiányosságaival együtt is tetszik ez a produkció. Don Giovanni Ashley Riches, Leporello Ed de Minckwitz, Il Commendatore Andy Tipple, vezényel Mark Austin.


A másik szál is tovább gubancolódik, Don Ottavio nagyon szeretné végre nyugvópontra juttatni a kapcsolatukat, de Donna Anna húzódozik. Valószínűleg nem meri neki megmondani, hogy halálosan unja. Egyébként sem lenne okos gondolat végleg kidobni, a fiú rendes, szerelmes, jól kezelhető, akár egy életen keresztül lehet vele játszmázni, soha nem fog fellázadni. Ló helyett szamárként megfelel, de azért nem szabad feladni a reményt, hátha beesik egy Don Giovanni kaliberű pasas. Addig meg szegény Don Ottavio egye csak a tartalékok száraz, savanyú kenyerét.
Joan Sutherland és John Brecknock, New York, 1978


Don Giovanni vacsorához készülődik. Legbelül szerintem érzi a bajt, de nem lenne az, aki, ha mutatná. Kedélyesen ugratja Leporellót. Éhezteti szolgáját, amikor az ellop egy combot a tálból, kis híján meg is veri. Imádom azt a kis zenei tréfát, amit itt Mozart csinált; a vacsora kísérőzenéjeként beillesztett egy részletet a Figaró házasságából, arra mondja Leporelló, hogy hát ő ezt már kurvára unja. A kitörni készülő kanmurit Donna Elvira érkezése akasztja meg. Rosszat sejt, azért jött, hogy jobb belátásra bírja Don Giovannit. Ismét csalódnia kell, szerelme sokadszor, immár utoljára porig alázza. A távozó Donna Elvira sikoltása jelzi, hogy a különös vendég elindult Don Giovanni háza felé.
A Peter Sellars rendezte igen izgalmas előadásból választottam ki a jelenetet. Donna Elvirát Lorainne Hunt, Don Giovannit Eugene Perry, Leporellot Herbert Perry énekli. Igen, a rendező nem csak hogy térben és időben is áthelyezte a történetet, de tett bele még egy extra csavart; Leporello és Don Giovanni lelki rokonságát úgy emelte ki, hogy egy testvérpárral énekeltette a két szerepet.


A véget már nem lehet megállítani, a Commendatore belép a házba és visszaadja a meghívást. Arra kéri Don Giovannit, hogy kézfogással nyugtázza a meghívást. Don Giovanni kezet is nyújt, ezzel sorsa megpecsételődött. A Commendatore kézfogásával a halált közvetítte. Don Giovannit elnyeli a pokol. Ebben a jelenetben sokkal több van, mint amit itt leírtam. A zenéből ki lehet olvasni a teljes érzelmi skálát, amin a szereplők keresztülmennek. Don Giovannit nem könnyű megijeszteni, Leporelló az asztal alatt imádkozik, a Commendatorét nem érdekli semmi ami földi, ő csak bosszút állni és/vagy igazságot tenni jött. Nem csak ennek az operának, de tán az egész operairodalomnak is ez a legdrámaibb jelenete.
Mivel ez a darab drámai csúcspontja, több változatot is idelinkelek. Először legyen itt egy részlet az Amadeus című filmből. Mozart korában így játszhatták ezt a jelenetet.

Másodjára legyen itt az én kedvenc verzióm. Ez egy félig szcenirozott koncertszerű előadás, ahol az énekesek frakkban-estélyi ruhában énekelnek és szinpadtechnika híján minimális mozgásokkal jelzik az eseményeket. Na most mindezzel együtt is ezt a felvételt tartom a jelenet legkifejezőbb és legdrámaibb feldolgozásának. Rodney Gilfry, Andrea Silvestrelli és Ildebrando D'Arcangelo énekel. A Monteverdi Kórust és az Angol Barokk Szólistákat Sir Elliot Gardiner vezényli. Itt mondom el azt is, hogy miért tartom én Gilfryt a legjobb Don Giovanninak; a halálsikolya miatt. A legtöbb Don hördül egyet, esetleg kiált, meghal oszt jóvan. Gilfry viszont igen magas hangon egy éleset sikolt, és ezzel azt a képzetet kelti, hogy valamitől rettenetesen megijedt. Ettől az egyetlen hangtól én, a megrögzött ateista elhiszem, hogy létezik a pokol és Don Giovanni már látja, hogy mi vár rá, utolsó sikolya ennek a rémületnek az üzenete. Sárm, gúny, pökhendiség, az megy a többi Donnak is. Ez a velőt rázó, csontig hatoló sikoly egyedül csak neki, itt meg lehet róla győződni.


A következő Commendatore jelenet a Sellars produkcióból van, ismét a Perry fivérek és James Patterson mint Commendatore. Sellarsnál a Commendatore már oszlásnak indult hullája jelenik meg, de ettől (és a felszálló koporsótól) eltekintve ez a legjobb feldolgozások között van. Arról nem beszélve, hogy ez az egyetlen, ahol Don Giovanni tényleg meztelenül száll pokolra, ahogy azt Mozart is elképzelte.


A darabnak még nincs vége, a többi szereplő élete immár Don Giovanni nélkül folyik tovább. Donna Anna továbbra is takarékon tartja a Don Ottavióval való kapcsolatát, Donna Elvira kijelenti, hogy zárdába vonul. Leporellónak új gazda után kell nézni. A legjobban tán Zerlina és Masetto jött ki a buliból; ők bizony egymásra találtak, Zerlina megtanulta becsülni emberét, még az is lehet, hogy ők boldogok lesznek.
Hazaértünk, a záró szextett legyen itt a most futó Don Giovanni premierjéből, 2003-ból. González Mónika, Herczenik Anna, Bátori Éva, Kovácsházi István, Massányi Viktor és Ionel Pantea énekel. Ebben a rendezésben a záró szextett egy kvázi temetési beszédként hangzik el, a szereplők fekete estélyiben, a zárt függöny előtt éneklik.


Itt a vége, fuss el véle.

És ha már a magyar rendezés, akkor pár szót még arról is.
Nekem egy-két apróságtól eltekintve nagyon tetszik Kesselyák Gergely rendezése. Jól megfogta, hogy a nők, de különösen Donna Elvira minden gondolata Don Giovanni körül forog. Ezt egyfajta testen kívüli élményként érzékelteti is, ha Don Giovanniról van szó, a nők egész lassan, mintegy álomban köröznek a Don házát jelképező díszletelem körül. Egyetlen alkalommal esik túlzásba a rendezés, amikor az első felvonásban Donna Elvira és Don Giovanni először találkoznak. Akkor a testen kívüliségből egyszerre fizikai valóság lesz és Donna Elvira saját farkát kergető kutyaként, futólépésben köröz Don Giovanni körül. Ez inkább komikus mint kifejező. De nagyon szép például a katalógus ária kidolgozása, Masetto és Zerlina egymásra találása is kedves, vicces jelenet. Borzasztóan tetszik a bacchanália jelenet is, a szanaszét kefélgető párokkal.
Ami kicsit furcsa, az a csúcspont, a Commendatore jelenet, amikor Don Giovanni alászáll a pokolba. Na most, nálunk az a katarzis, hogy nincs katarzis. Nincs semmiféle dráma, a Commendatore ugyanolyan ruhába van öltözve mint Don Giovanni és Leporello, és hármasban szép kedélyesen megbeszélik a dolgokat. Totál az az üzenet, hogy minden férfi egyforma, a Commendatore is legfeljebb csak az öregséggel erkölcsösödött meg, fiatalnak éppen olyan kujon lehetett, mint Don Giovanni. Illetve hát persze nem minden férfi disznó, de az öt szereplőből három. A másik kettő meg ugye Don Ottavio, a póttartalékos puhapöcs és Masetto, aki még azt is megbocsájtja, ha az esküvőjén csalják meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nők sem sokkal különbek, csak ők nem szerepelnek ebben a jelenetben. De remélem, hogy az eddigiekből kiderült, hogy mind a három csaj elég defektes. Talán Zerlinát kivéve, ő az egyetlen, aki tanult a történtekből, és ha csak valami érszűkület impotenssé nem teszi, boldog lesz majd Masettojával.

Mégmás:
ha már Don Giovanni, leszek olyan pofátlan, hogy közzé tegyek egy listát azokról a felvételekről, amelyekre vágyom. Az egyik egy tévéfilm, az az érdekessége, hogy mind a címszerepet, mind Leporellot Dmitry Hvorostovsky énekli benne. Itt van az imdb adatlapja, itt pedig egy részlet belőle.

A másik felvétel amire nagyon vágyom, a fent belinkelt Concertgebauw-os koncert 1994-ből. Ez az, amit Gardiner vezényel, Gilfry, Silvestrelli és D'Arcangelo énekel benne. Ez a koncert megjelent CD-n, de én a videot szeretném. Párszor leadták mindenféle tévék, hátha valaki felvette.

A többi vágyam teljesíthető, mind a Sellars féle rendezés, mind az összes többi kapható lemezen, legfeljebb spórolni kell rá. Ez a kettő nem azonban nem, akinek megvan, kérem, szóljon!

Aki pedig teheti, menjen ez az operába, nézze meg a darabot, egész biztos jól fog szórakozni.