Kapcsolatépítés és -ápolás

:-) Szépjónapot!
Harmatosat, harsogó zöld fűvel, sziporkázóan kék éggel, friss, esőmosta levegővel.
Imádom, tavasz van, tombolnak a hormonok, negyed órája kis híján beleszerettem az egyik hentesbe :-))
Kértem húsz deka szalámit és megkérdezte, szeletelje-e. Mondtam igen, magának biztos élesebb a kése mint az enyém, erre hozzáfogott, méghozzá kézzel!! Gusztusos, egyenletes, hajszálvékony szeleteket vágott, közben mozogtak a hátában az izmok, régen láttam ilyet. Illetve hát látni biztos láttam, csak nem vettem észre. És biztos a is jót tett a látványnak, hogy a köpeny alatt nem három pulcsi van rajta, csak egy. Megköszöntem az árut, dícsértem, hogy milyen kis precíz, ő meg elpirult a szentem. Van abban valami megkapó, amikor egy mázsa körüli, enyhén kopaszodó negyvenes pasas elpirul, egész felvillanyozódtam :-))


Más:
Hívnak a volt munkahelyemről, hogy a jövő héten menjek be, lesz náluk a szokásos éves fejtágító, nemzetközi hírű politológusokkal és közgazdászokkal. Amikor felmondtak, említették, hogy engem is visszavárnak a rendezvényeikre, de azért nem gondoltam volna, hogy tényleg vissza is hívnak. Én meg naná, hogy elmegyek, már ha másért nem, azért, hogy ilyen koponyáktól ne csak másfél perces rádióriportot hallhassak, hanem tisztességes előadást, ami után még kérdezni is lehet tőlük.
Borzasztó érdekes egyébként, hogy azzal a munkahelyel szemben, ahol tíz év után nekem mondtak fel, semmiféle rossz érzésem nincs. Bezzeg a másik, ahol csak három évet dolgoztam és én mondtam fel, ha csak az eszembe jut, görcsbe áll a gyomrom. Még mindig görcsbe áll. Ami önmagában még nem lenne olyan nagyon nagy baj. Ott kezdődik a gond, hogy ha bámilyen ilyen típusú munkahely az eszembe jut, akkor is belém áll a frász.
Mijafene lesz így velem?
Basszus, azért tanultam, hogy megszabaduljak a varrógéptől, a felmosófától, a pohármosogatástól és erre tessék, mire célba érnék, addigra hányingert kapok, ha be kell lépnem egy irodába. Jó kinézek.