Szerelmi bájital

Egész jól szórakoztam ma a Thália Színház Szerelmi bájital előadásán.
Zeneileg nagyon rendben volt a produkció, már ha eltekintünk attól, hogy a Thália akusztikája nem igazán alkalmas operához. De ez van az Erkel helyett, szegény ember vízzel főz, azt is jól elbassza. Mert kérdem én, kinek jó az, hogy abban a pirinyó színházban félházzal megy egy olyan darab, ami simán megtölthetné a kétezer férőhelyes Erkelt vagy Operaházat is? A kérdés költői, a megválaszolásához politizálnom kéne, ahhoz meg mostanában nem nagyon van kedvem.
Szóval zeneileg rendben volt a Bájital, Oberfrank Péter keze alatt kedvesen, játékosan szólt a darab.
A női főszerepet éneklő Kertesi Ingrid egyik kedvencem, szépen énekelt nagyon. Nemorinő szerepében Kovácsházi István adta a muja, lúzer hősszerelmest - egészen elbűvölt a hangja is, a játéka is.
Ma Szüle Tamás is tetszett, Dulcamara valahogy jobban feküdt neki mint a multkori Don Pasquale.
Sárkány Kázmér Belcoréja is jó volt, bár a figurát én nem pont így képzelem, de ez is egy felfogás ahogy ő csinálta. Nekem ő ma túl katonás volt, túl szigorú. Én Belcorét sármosabbnak gondolnám, olyannak, aki nem bemasirozik a nők lába közé, hanem bedumálja magát.
Hehe, el is jutottunk a kedvenc vesszőparipámhoz, a rendezéshez.
Eddig azt gondoltam, hogy a műsoron lévő darabok közül ebből a szempontból a Nabucco a legkínosabb.
Nos, nem, a Szerelmi bájital még annál is gagyibb.
Vannak benne vitatható ötletek, amik azonban tényleg szórakoztatóak. Ilyen például a bringával érkező Belcore, vagy a csodadoktor léghajója. Ezek létjogosultságát lehet vitatni, de jópofák, viccesek, beleférnek egy vígoperába.
Ami azonban egyáltalán nem fér bele, az a magyar és az olasz zászlókkal való machinálás. Tényleg agyrém, hogy a lehető legidétlenebb helyzetekben jön elő a zászló. Először a már előbb említett bicigli küllői közé fűzve, másodszor meg a csodadoktornak hoznak be egy olasz zászlót kivülről. Megcsóválja a fejét, letépi a trikolórt és visszaköti, ezúttal már úgy, hogy a magyar szineket adja ki. Hogy ez a gesztus hogy került bele egy ilyen történetbe, hát ha agyoncsapnak sem tudom megérteni.
Aztán itt van megint a balettkar. Értem én, hogy ez egy mozgalmas rendezés, de a fenébe is, amikor azon a köpésnyi kis szinpadon ott tolong a teljes énekkar, akkor mi a francnak még nyolc táncost is bezsúfolni? Szegények még a karjukat sem merik kinyújtani mert félő, hogy orrbavágnak egy kóristát. Arról nem is beszélve, hogy mit keres a tánckar az "esküvői" asztalon? Ez a Hair-ben nagyon jópofa volt, de itt igazán semmi poén nincs sem abban, ahogy a táncművészetisek sétálgatnak az abroszon, sem abban, ahogy Belcore raplizik.
Van aztán olyasmi is, ami a darab tökéletes félreértelmezését mutatja. Mint a fent említett "esküvői" asztal is. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a kézfogó az nem esküvőt jelent, hanem eljegyzést, tehát meglehetős ostobaság Adinát menyasszonyi ruhába öltöztetni.
De az sem volt sokkal jobb ötlet, hogy a II. felvonásban összecsődült lánykórus hálóingben beszéli meg, hogy Nemorino örökölt és most már jó partinak számít. Mindez a városka főterén törétnik, először nem is értettem, hogy élő csajokról van szó vagy kísértetekről. Az is növeli a zavart, hogy a hírharang Gianetta viszont rendesen fel van öltözve.
Azt már nem is elemezgetem, hogy a messzi fölről, léghajóval érkezőt Dulcamara csodagyógyszerét a falusi asszonyok kosárban hozzák be osztogatják szét saját maguk között. Basszus, hát ez aztán mán döfi, tényleg, nem kellett volna egy kicsit jobban átgondolni, hogy akkor most ki kicsoda a darabban, honnan jön, hová megy és mit hoz magával?
Nemorino kockás alsógatyája is megnevettetett egyszer, amikor beöltöztették katonának, de másodszor, amikor a megvadult, talpig hálóingbe öltöztetett férjvadászok húzták le róla, nos, akkor már inkább kínos volt a látvány.
Ejh, de jó is lenne, ha inkább azt a Bájital rendezést tartanák repertoáron, amiből a tavalyi operavizsgán láttam egy részletet! Az egy brazil szappanopera hangulatában volt megrendezve, nagyon kedves és szórakoztató előadás volt.
Na, de had fejezzem be pozitívummal.
Nagyon aranyos jelenet, imádtam, amikor a bánatos Nemorino krumplit pucolt :-)) Tényleg nagon mókás, ráadásul Kovácsházi olyan profin, vékony kis forgácsokban hámozta a krumplit, hogy azonnal megfőzött magának. Nem nagyon szoktam tenorokra, pláne lírai tenorokra gerjedni, de neki úgy állt a kezében az a hámozókés, hogy én azonnal beleszerettem. Ami azért nagy szó, tekintetbe véve, hogy ilyesmi velem csak basszbaritontól lefelé szokott előfordulni.

A nap videóján legyen itt Dulcamara és Adina kettőse a II. felvonásból. Adinának rosszul esik, hogy a bájitaltól magabiztossá vált Nemorino már rá sem néz, és bánatát megvallja a csodadoktornak. Az neki is ajánlgatja a csodaszert, de a lány átlát a szitán és közli, hogy őneki bizony semmi szüksége ilyesmire, van őneki két szép szeme, édes kis pofija és minden egyéb kelléke, hogy visszacsábítsa magához a szerelmét. Ahogy elnézem, az eszközei hatékonyságát mindjárt le is teszteli Dulcamarán.
Ennek a felvételnek az az egy baja van, hogy a szexbomba Ildebrando D'Arcangelo túl fiatal és túl csinos a vén szélhámos szerepéhez. Partnere, Anna Netrebko viszont tökéletes és gyönyörű Adina.
.