+,-

+ gyors felfogású vagyok
+ könnyen tanulok
+ nagyon tudok koncentrálni
+ hamar feltalálom magam
+ minden kicsike tevékenységet el tudok helyezni egy nagy rendszerben
+ képes vagyok minimum 2, de inkább több lépéssel előre látni
+ képes vagyok visszagörgetni eseményeket és megkeresni a hibaforrást
+ észreveszem az összefüggéseket
+ fel tudom mérni, hogy egy rendsezrben kinek az érdeke a változás vagy a változatlanság
+ szinte minden üzleti folyamatban dolgoztam már, ismerem az alapfogalmakat
+ folyékonyan beszélek "emberül" és tudok annyit "számítógépül", hogy megértessem magam az informatikus kockákkal
+ kreatív vagyok. Tényleg.

Nno, a fentiekből egyértelműen kiderül, hogy engem az isten is rendszertervezőnek és -elemzőnek teremtett.
És most nézzük a mínuszokat:

- öreg vagyok pályakezdőnek
- nő vagyok
- tényleg csak alapfokon beszélek "számítógépül"
- az önbizalmam a béka segge alatt van
- csak akkor tudok koncentrálni, ha többé-kevésbé csend van körülöttem
- nem tudok, és ami még rosszabb, nem is akarok programozni
- az elméletet úgy-ahogy belegyömöszöltem a fejembe, de a gyakorlat az nagyon hiányzik



Hát maj' meglássuk.
A főiskolai tanulmányaimra visszagondolva abban viszont komolyan reménykedem, hogy nem sok olyan kocka szaladgál manapság, akik rendszerszervezésből meg tudták volna írni azt a diplomamunkát, amit én megírtam. Nem "úgy megírni", hisz annyira azért nem volt az jó, hanem egyáltalán, megírni, és nem csak ezt-azt öszeollózni. Ez persze nem jelent semmit, mert az egy nem túl jó főiskola volt. De hátha mégis. Kevés amit tudok, nagyon kevés, de egy vékonyka szeletkéjét lefedheti az igényeknek. Csak meg kell találnom azt a hajszálvékony szeletkét.
Olyan vagyok, mint a megijedt kisgyerek, aki énekel a sötétben.
Basszameg, tényleg egyszerúbb és gyorsabb lenne visszamenni titkárnőnek.
De nem, két hónapot adok erre magamnak. Ha nem sikerül, majd akkor.