Shit happens

Ezt ugyan Gryllus Dorka mondta az Irina Palm című filmben amikor a kurvalét rejtelmeiről filozofált, de kölcsönveszem, mert tökéletesen illik a mai napomra.
Nno.

:-) Szépjóestét!

Az történt, hogy ma állásinterjún voltam, nagyon komoly cégnél. Csak angolul álltak velem szóba és már a legelején megkérdezték, hogy tudok-e majd 1 hónapra Németországba utazni, képzésre.
Tudni tudnék, de gyanítom, hogy nem fogok.
Két állást pályáztam náluk, egy rendszer-tervezőit és egy teszt-mérnökit. Ez utóbbit nem tudom miért. Illetve tudom, B-terv, még a titkárnőség előtt.
Szombat-vasárnap egész nap bújtam a rendszertevezést, az UML-t, az objektumorientált szarokat, mert tudtam, hogy íratni fognak velem egy tesztet. Meg is íratták, csak a dolog ott bibis, hogy nem rendszertervezésből, hanem szoftver tesztelésből. Amiből ugye egy szót nem készültem. Annak idején ugyan volt róla egy előadás, de még az is lehet, hogy hiányoztam róla. Ráadásul angolul volt a teszt, a húszból öt kérdést nem is értettem. Halvány lila gőzöm sincs, hogy sikerült. Ez mondjuk nem újdonság, a vizsgáimról sem tudtam soha, hogy sikerültek-e. Be vagyok oltva tesztek ellen, nem tehetek róla.
Nno, maj' meglássuk.
Annyit mindenesetre tanultam belőle, hogy ha kihevertem a sokkot, kicsit utánanézek majd a szoftvertesztelésnek is.

Hanem; ha van nékem személyzeti ügyekben jártas olvasóm, igazán megírhatná kommentben, hogy mit akarnak megtudni az olyan kérdésekkel, mint: 'Could you please describe how you imagine your next five years?' avagy "Elmesélné, hogy képzeli a következő öt évét?"
Azt nyilván fel lehet vele mérni, hogy az illető milyen szinten beszéli az adott nyelvet, de biztos, hogy okos dolog ilyesmit kérdezni egy negyvenakárhány éves embertől? Hajszálon múlt, hogy el nem röhögtem magam, tényleg.

Nagyon elfáradtam egyébként. Szellemileg és fizikailag is. Soha nem voltam még bringával Budán, sikerült is úgy meg(nem)terveznem az útvonalat, hogy a déli hőségben oda-vissza meg kellessen másznom a Hegyalja utat. De megoldottam, odaértem időben, volt idő hűlni, a bevásárló központ mosdójában átöltözni, kicsit púderezkedni és szempillát festeni. Még unikum alakú marcipántortát is láttam. Ha sikerül azegy állás, lehet, meglepem magam eggyel.

Elfáradtam nagyon, és nem tudom mi van velem, egész nap ettem volna, iszonyúan kívántam a sós ételeket.

Ha már az Erzsébet híd környékén jártam, beugrottam a Puskin moziba megnézni az Irina Palm című filmet.
Mit ne mondjak, ügyes, nagyon ügyes. Gyönyörű művészfilmnek álcázva adja el a nagy semmit. Az ember úgy jön ki a moziból, hogy igen, most aztán megértette mi a szeretet, mi az önfeláldozás, közben meg egy nagy lószart, csak lenyomtak a torkán százakárhány percnyi giccset, igaz, nagoyn szépen körítve.
A film egy nagymamáról szól, akinek az unokája beteg és hogy fizetni tudja a soron következő műtétet, beáll egy kupiba Marok Marcsának. Szó szerint, az a dolga, hogy a falon vágott lyukon keresztül bedugott farkakat sikosítóval bekent kézzel jól megdolgozza és a spriccelő végeredményt egy paprzsebkendővel felitassa.
Az alaptörténet egyébként nagyon izgalmas, a színészi teljesítmények is kiválóak, a film mégsem ér többet, mint a készítése során elhasznált papírzsebkendők.
Egy gyomoforgatóan idealizált világot fest ugyanis.
Ebben a filmben a szereplőknek vagy nincs arcuk, vagy nagyon szép arcuk van.
A főszereplő ugye adott; egy alsóközéposztálybéli özvegyasszony, aki nem csak mondja, hogy bármit megtenne az unokájáért, hanem meg is teszi érte azt a bármit. Maggie a neve, ő teljesen rendben van.
A másik főszereplő Miki, a kupleráj tulajdonosa. Gyűröttebb az arca mint Charles Bronsoné, a szive viszont aranyból van. Mióta elhagyta a felesége (vagy harminc éve), Maggie az egyetlen nő, akiben meg tud bízni - bele is szeret rögvest. Ja. Mert a kuplerosok már csak olyanok. Még a konkurenciának sem akarnak rosszat.
A másik főszereplő Lujza, akit Gryllus Dorka alakít (kiválóan), és aki szintén azért lett kurva, mert nem volt más választása, hogy eltartsa a gyerekét.
Tulajdonképpen mind a három szereplő hiteles, csak így együtt valahogy sok ennyi lelki szépség - pláne, mivel nincs ellenpont. A többi lánynak nincs arca, nekik csak vonagló testük és tangabugyival fedett ánuszuk van.
A szolgáltatásokat igénybe vevő férfiaknak sincs arcuk, csak hörgéseik, nyögések, letolt nadrágjuk és orgazmusban rángatózó ujjaik vannak.
Itt még a konkurrencia sem igazán gonosz, túlzottan, sőt, meglepően könnyen leszerelhetőek.
Maggie-nek ugyan van családja, de a fiú iszonyú sablonosan borul ki, amikor megtudja, hogy az anyja mivel kereste meg a műtétre valót, a menye meg még sablonosabban bocsájt meg az anyósának mindent, amit addig utált benne.
A legjobbak tán a vén szatyor barátnők és a falusiakat megjelenítő boltosok karakterei. Ők legalább tökéletes példáját mutatják a prüd, kétszínú erkölcsű faszkalapoknak. Az egyik 'barátnőt' kifejezetten imádtam abban a jelenetben, amikor Maggie elmesélte, hogy mivel foglalkozik. Látszott a nő arcán, hogy másnap elindul, és keres magának egy helyet, ahol végre valódi, kétaraszos faszokat markolászhat.
Mindezzel együtt is sajnos azt kell mondanom, hogy a film csak a téma felületét kapirgálta meg és semmi újat nem mond. Azt ugyanis eddig is tudtuk, hogy a nők nem jókedvükből állnak kurvának.

A nap videóján Lujza (Gryllus Dorka) avatja be Maggiet (Marianna Faithfull) a marokmarcsaság rejtelmeibe. Spanyolul van, de szerintem tökéletesen érthető a jelenet.
.