Dögrováson vagyok,

basszameg!
Szó szerint véres a torkom. Az orrom be van dugulva. A fejem fáj. A szemem az egyre növekvő belső nyomástól ki akar fordulni. A hangom majdnem olyan, mint amikor rozsdás villával kapargatják a tányér alját.
Hehe.
Az előzmények:
tegnap csurgósra áztam, és bizony rajtam száradt meg a ruha. Ami legalább ne jó vastag farmervászon lett volna, hanem vékony kis macskanaci, amiből öt perc alatt kicsurog a víz. De nem, csinos akartam lenni, egyből farmerben mentem, legalább másfél liter vizet kellett a testhőmmel elpárologtatnom.
A koncert előtt ittam ugyan egy tűzforró teát, szünetben meg gyors egymásutánban két nagy pohár vörösbort, de már késő volt.
Mindez egyébként nem lenne baj, csak éppen ma délután megyek a főti második körre.
Szép lesz, egyből úgy indítani, hogy takonykóros vagyok.

Viszont semmit nem bánok, megérte, minden perce megérte. Olyan Mimit hallottam, de olyat, és egy kis kóstlót a jövő évi Sachs-ból, nyamm, nyamm, de jó lesz, lesz végre saját, hazai suszterünk, miatta is érdemes lesz Nürnbergi mesterdalnokokra járni. És volt még szép Tosca - Scarpia duett is, meg gyönyörű Erzsébett.
Tényleg megérte a bőrig ázást, gyönyörű koncert volt.
Délután viszont kéretik drukkolni, hátha sikerül velük elhitetnem, hogy én még halálos betegen is összeszedett és koncentrált tudok lenni.
hehehe.
A nap videóján Joel Berglund énekli Sachs monológját 1943-ban. Azért ilyen régi felvétel, mert a mi leendő Sachsunk szerint Wagnert csak II. világháború előtti felvételeken érdemes hallgatni.