:-) Szépjóreggelt!

Két hónapja ez az első olyan napom, amikor reggel olvasás nélkül töröltem az állásportáloktól e-mailben kapott napi ajánlatokat :-))
Ez a része még hátravan, törölni a regisztráviókat és megírni a cégeknek, hogy tekintsék semmisnek a pályázataimat és töröljék az önéletrajzom.

Ma reggel a természet nagyon különös tüneménnyel ajándékozott meg. Életemben először láttam hófehér szivárványt.
Korán reggel voltunk kint, a nap még egész alacsonyan járt, a Duna fölött pedig vastag köd gomolygott. Hullámokban érkezett, néha egészen feltisztult, vagy magasan a víz fölé emelkedett, néha meg átláthatatlan, vastag fehér párává dúsúlt. Egy ilyen alkalommal próbáltam átnézni a túlpartra, hogy látszik-e belőle valami és pont szemben velem egy ragyogó fehér ívet láttam a ködben. Pont olyan volt, mint egy teljes szivárvány, csak hófehér. A szituáció is olyan volt, mint a nyári záporok után; hátam mögött a nap, csak szemben velem nem egy felhő, hanem egy ködgomoly - ami tulajdonképpen felhő, csak nem az égen van, hanem leereszkedett a földre. Hihetetlen gyönyörű volt, és egész sokáig tartott, majdnem negyed óráig gyönyörködtünk benne, mire a nap végre olyan magasra kúszott, hogy felszippantotta a víz fölött lebegő párát.
Nem is tudtam, hgoy ilyen létezik. Holdszivárványt már láttam, éjjel, a tenger fölött, teleholdnál. Az is gyönyörű, a sötétkék égen feszülő szinek, de ez talán még annál is különlegesebb volt. A levegőben lebegő vízcseppecskék nyilván előbb megtörték a fényt, létrehozták a szivárványt, de ahonnan mi álltunk, onnan újra összekeverték és a hét színből visszakaptuk a fehér fényt és csak az ívet láttuk, a fényes, hófehéren ragyogó, tökéletes félkörívet.