Hattyúk tava a'la tecckógazdaságos

Egy váratlanul jött névnap miatt kellett beugranom a tecckó csokoládé osztályára, és jó marketingszokás szerint az összes akciós cucc a bejárattal szemben van kirakva, úgy, hogy még kikerülni se lehessen. A multkoriban zsákmányolt cseh ujhullámos filmeken fellelkesedve vetettem egy pillantást az akciós DVD kinálatra is. Amilyen szerencsém volt, a Z-kategóriás krisztoferlambert akciófilmek között megláttam egy nekem tetsző nevet: Csajkovszkij.
Hát kérem szépem, igy történt, hogy 399 ft-ért beesett a kosaramba egy Hattyúk tava, a leningrádi Kirov Balett 1968-as felvétele.
Elképesztő. A hattyúk nem csak hogy centire egyformán emelik a lábukat, de a tesmagasságuk is tökéletesen megegyezik. Nem hiába olyan jó hirű az orosz klasszikus balett, kegyetlen válogatási szempontok lehettek/lehetnek a nagy együtteseknél. A királyfit táncoló John Markovsky olyan gyönyörű, amilyen szép csak egy balettáncos lehet. Hasonló jókat mondhatok az udvari bolondot táncoló Valery Panovról is, azzal megtoldva, hogy ő még pluszban jó hapsi is.
Bár én már szivesebben nézem például a szegediek előadását, de egyrészt nem mindenki van ezzel igy, másrészt meg az ilyen gazdag kiállitású, klasszikus előadásoknak is megvan a maguk varázsa. Aki meg szeret a gyerekének néha egy-egy zenés mesét is mondani, az feltétlenül rohanjon és vegyen egyet, még amig van belőle.

A nap videóján John Markovsky partnere Alla Osipenko. Ez a részlet egy másik előadásból van, de táncolni ezen is ugyanolyan szépen tud, mint az én lemezemen.

Úgy látszik egyébként, hogy kezdik kiadogatni a Szovjetúnióban készült klasszikus felvételeket. A multkor egy 1978-as, a Bolsojban készült Borisz Godunovba futottam bele akciós áron. Nno, olyan előadást sem nagyon láthatott még a pesti közönség! Grandiózus, a legkisebb részletig kidolgozott diszletek, minden képben más. De még arra is ügyeltek, hogy a vázában lévő csokron legyen egy-két fonnyadt szirom, hihetetlen az egész. Az egyik jelenetben egy valódi szökőkút csobog, a jelmezek is lélegzetelállitóak. Még azon sem lepődnék meg, ha a körmenetben felmutatott ikonok valódiak lennének és valami múzeumból kapták volna kölcsön az előadás idejére. Az énekesekről meg legyen elég annyi, hogy a cimszerepet Nesztyerenkó énekli, még a legkisebb szerepet is olyan hang játssza, hogy manapság a legnagyobb szinházak állnának sorba értük. Az a legiccesebb az egészben, hogy a bár a szinház függönyén még ott van a sarló-kalapácsos cimer, de a videó készitői között csupa angol név szerepel. Gondolom, megvették a szalagot és a jogokat és összerakták a DVD-t.
Ebből van is jelenet a tubuson, legyen itt az egyik kedvencem, a ribanc lengyel grófnőcske és a szélhámos orosz trónkövetelő kettőse.
.