Hattyúk tava a'la tecckógazdaságos

Egy váratlanul jött névnap miatt kellett beugranom a tecckó csokoládé osztályára, és jó marketingszokás szerint az összes akciós cucc a bejárattal szemben van kirakva, úgy, hogy még kikerülni se lehessen. A multkoriban zsákmányolt cseh ujhullámos filmeken fellelkesedve vetettem egy pillantást az akciós DVD kinálatra is. Amilyen szerencsém volt, a Z-kategóriás krisztoferlambert akciófilmek között megláttam egy nekem tetsző nevet: Csajkovszkij.
Hát kérem szépem, igy történt, hogy 399 ft-ért beesett a kosaramba egy Hattyúk tava, a leningrádi Kirov Balett 1968-as felvétele.
Elképesztő. A hattyúk nem csak hogy centire egyformán emelik a lábukat, de a tesmagasságuk is tökéletesen megegyezik. Nem hiába olyan jó hirű az orosz klasszikus balett, kegyetlen válogatási szempontok lehettek/lehetnek a nagy együtteseknél. A királyfit táncoló John Markovsky olyan gyönyörű, amilyen szép csak egy balettáncos lehet. Hasonló jókat mondhatok az udvari bolondot táncoló Valery Panovról is, azzal megtoldva, hogy ő még pluszban jó hapsi is.
Bár én már szivesebben nézem például a szegediek előadását, de egyrészt nem mindenki van ezzel igy, másrészt meg az ilyen gazdag kiállitású, klasszikus előadásoknak is megvan a maguk varázsa. Aki meg szeret a gyerekének néha egy-egy zenés mesét is mondani, az feltétlenül rohanjon és vegyen egyet, még amig van belőle.

A nap videóján John Markovsky partnere Alla Osipenko. Ez a részlet egy másik előadásból van, de táncolni ezen is ugyanolyan szépen tud, mint az én lemezemen.

Úgy látszik egyébként, hogy kezdik kiadogatni a Szovjetúnióban készült klasszikus felvételeket. A multkor egy 1978-as, a Bolsojban készült Borisz Godunovba futottam bele akciós áron. Nno, olyan előadást sem nagyon láthatott még a pesti közönség! Grandiózus, a legkisebb részletig kidolgozott diszletek, minden képben más. De még arra is ügyeltek, hogy a vázában lévő csokron legyen egy-két fonnyadt szirom, hihetetlen az egész. Az egyik jelenetben egy valódi szökőkút csobog, a jelmezek is lélegzetelállitóak. Még azon sem lepődnék meg, ha a körmenetben felmutatott ikonok valódiak lennének és valami múzeumból kapták volna kölcsön az előadás idejére. Az énekesekről meg legyen elég annyi, hogy a cimszerepet Nesztyerenkó énekli, még a legkisebb szerepet is olyan hang játssza, hogy manapság a legnagyobb szinházak állnának sorba értük. Az a legiccesebb az egészben, hogy a bár a szinház függönyén még ott van a sarló-kalapácsos cimer, de a videó készitői között csupa angol név szerepel. Gondolom, megvették a szalagot és a jogokat és összerakták a DVD-t.
Ebből van is jelenet a tubuson, legyen itt az egyik kedvencem, a ribanc lengyel grófnőcske és a szélhámos orosz trónkövetelő kettőse.
.

Zorba - MÁO

Hála egyik barátnőm zsúfolt naptárának, ma este potyajeggyel nézhettem meg az Operaházban a Zorbát.
Nem is tudom hányadjára láttam már a balettet. Rengeteg hibát látok benne és mégis nagyon tetszik. Ebben nyilván nagyobb szerepe van Theodorakisz zenéjének és a történetnek mint a koreográfiának, de vannak nagyon szép pillanatai az előadásnak. Ma például Bubulina és Zorba első felvonásbéli kettőse tetszett nagyon. A címszerepet táncolo Merlo P-Andrea nyersessége és darabossága pedig már majdnem tökéletesen visszaadta azt a primitívségében is roppant összetett életerőt amit egy Zorbától elvárunk.
Az utóbbi években sokat fejlődött és sokat romlott is az előadás. Amire határozottan emlékszem, hogy amikor először láttam, akkor a bányajelenetben csak oldalról behajigáltak pár szál deszkát, az jelképezte az összeomlást. Mostanra egész komoly díszletelemek borulnak össze, így mégis kap a néző némi illúziót. Változott a zenei anyag is; először még teljesen felvételről ment a zene, most a Syrtos Együttes élő muzsikájára táncoltak egyes részleteket. Mondjuk, elég faramuci helyzet, mert ha már sikerült egy ilyen kiváló görög zenét játszó együttest találni, akkor a szimfonikus részeket is lehetne élőben játszani, sokat dobna az előadás szinvonalán. Nyilván drágább lenne, de hát az opera és a balett nem egy olcsó műfaj.
A szereposztásban beállt változások sajnos nem minden szereplőnél szerencsések.
Mindenesetre nagyon élveztem az előadást, Theodorakisz zenéjének egyszerűen nem lehet ellenállni. Mélyre, egész mélyre belenyúl az ember lelkébe, bele abba a rekeszbe ahol a gátlásainkat tartjuk és mire észrevesszük, már ki is húzza a dugót a tartály fenekéből. A gátlásaink meg szép lassan elcsurognak és vissza sem térnek addig, amig szól a szirtaki.
Erről jut egyébként az eszembe, hogy újra el kéne járni görög táncházba. Vagy tíz éve -amióta a másodállásom elkezdtem- nem volt szabad vasárnapom, teljesen elmaradtam a tánctól. Jó volt pedig. És azt hiszem, hogy a könyvet is ideje lenne újraolvasni.

A nap videóján pedig ugyan ki más lenne, mint Anthony Quinn és Alan Bates.
.

Tessék, nem is kellett sokáig kutakodni: minden vasárnap görög táncház Óbudán. Újpestről bringával csak egy ugrás (lesz, ha visszakapjuk az északi vasúti összekötő hidat)
.

R.I.P. ifj. Nagy Zoltán

R.I.P.

Maurice Béjart

Itt van Béjart teljes Mozart Tango-ja.

Hattyúk tava 18+

Húúú, de brutál Hattyúk tavát láttam a Szegedi Kortárs Balettől!!

Juronicséktől mondjuk nem is vártam sem édeskés pipiskedést, sem habkönnyű szórakozást, de álmomban nem hittem volna, hogy Csajkovszkij zenéjében ennyi elfojtott vágy és indulat, ennyi szerencsétlenség van. Nagyon durva, két felvonáson keresztül dől ránk az ödipusz komplexus, az irígység, az elcseszett nevelés, az elfojtott libidó, a birtoklás, a kielégítetlen vágyak, a máshol lenni akarás, nem is tudom, nagyon összetett, nagyon tömény, nagyon felkavaró előadás.
Meg kell néznem mégegyszer, annál is inkább, mert készítettek egy gyermeknek szóló koreográfiát is és én arra is nagyon kíváncsi vagyok.
De ez a mai este, hát ez súlyos volt.
A youtube-on egy Carmina Burana-t találtam velük, de ebből kis fantáziával el lehet képzelni, hogy milyen fajsúlyú lehet a Hattyúk tava.

itt van a teljes Carmina Burana.
Azért legyen itt egy kis klasszikus Hattyúk tava is, hátha valaki arra vágyik: Margot Fonteyn és Rudolf Nurejev táncol.

.