A kis naiv
Nem is tudom mit gondoltam, amikor reggel kitaláltam hogy négyezer forinttal kimegyek a piacra zöldséget, kutyakaját, valamint egy kisebb libamájat és zsirnak való libahájat venni.
Basszus. Mintha nem is ebben az országban élnék, mintha a Holdról jöttem volna, vagy még messzebbről, az Androméda csillagkép egyik bolygójáról. Minimum egy kávét meg kellett volna innom indulás előtt, akkor talán nem néztem volna olyan bambán a fejemből a baromfisnál.
Most kimegyek a Lehelre, addig lehet nekem kommentbe beirni, hogy hogyan kell libamájat sütni. Libatepertőt tudok, azt már rengetegszer csináltam, de májat még soha. Márpedig nagyon nem kéne elrontani.
Basszus. Mintha nem is ebben az országban élnék, mintha a Holdról jöttem volna, vagy még messzebbről, az Androméda csillagkép egyik bolygójáról. Minimum egy kávét meg kellett volna innom indulás előtt, akkor talán nem néztem volna olyan bambán a fejemből a baromfisnál.
Most kimegyek a Lehelre, addig lehet nekem kommentbe beirni, hogy hogyan kell libamájat sütni. Libatepertőt tudok, azt már rengetegszer csináltam, de májat még soha. Márpedig nagyon nem kéne elrontani.
Címkék: konzumtársadalom, konyha
1 Comments:
At 6:09 du., Névtelen said…
Életemben nem sütöttem még libamájat, de az biztos, hogy áll, ami a többi májnál is: a sót a legeslegvégén kell rátenni, gyakorlatilag akkor, amikor már félrehúztad a tűzről, különben megkeményedik, és keserű lesz.
Megjegyzés küldése
<< Home