Brünnhilde szikláján

Valló világ

2008/08/11

A nagy kő

koppanása szerintem hazáig hallatszott.
megkaptam a fizetésem.
Phuuu.
Basszameg, de tényleg, milyen dolog már az, hogy előbb elfelejtjük, aztán kicsit elrontjuk, köremilben bocsánatot kérünk, aztán meg itt a hétvége és hopp, negyven alkalmazott egy havi fizetésének négy napi kamatjával lett gazdagabb a cég.
Így meg ez kérem.
Nno, munka van, ha már fizetnek, akkor dolgozni is illik.

Címkék: ,

3 Comments:

  • At 5:20 du., Blogger Kinga said…

    No, nem mintha ez vigasztalna, tudom, de mokasnak tartom az egybeesest: ugyanez, ugyanakkor (most) tortent meg velunk (pontosabban J.-nal): a masodik munkahelyerol mar egy honapja nem kapott fizetest, pedig ket hetente kollene neki, mi meg elmentunk vakaciozni a semmi penzre, kepzelheted, mert hogy elvileg ez a masodik munkahelyi fizetes lett volna az alap :) Szerencsere megusztuk banki overdraught nelkul, de csak eppen.

    Meg most sincs penz, pedig allami ceg (Public Television), vagy talan eppen ezert :)

    Vagyis azt akarom mondani, hogy begyuruzott Magyarorszagra a nyugat egyik aldasos hatasa ezen a teren is, hehe.

     
  • At 7:15 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Más is begyűrűzött sajnos, kölcsönmunkaerő, mátrixos szervezeti felépiés és hasonlók. Mondjuk, kiváncsi vagyok, hogy például mikor gyűrűzik innen ki mondjuk a kényszervállalkozóság intézménye.
    A többeiek egyébként azt mondják, hogy nem szokott ilyen lenni, időben szoktak fizetni. Hátha csak külön az én tiszteletemre történt ez. Basszamegabéka, de pocsék hétvégém volt, egy fillér nélkül.

     
  • At 3:38 de., Blogger Kinga said…

    Ahogy a dolgok mostanaban itten mennek... haaaat... a kenyszervallalkozosagon sem csodalkoznek, ha folbukkanna semmiperc alatt.

     

Megjegyzés küldése

<< Home