gyorsjelentés

a mai napomról, mert nagyon szép volt, viszont hosszú és mint ilyen, hamarosan vége lesz.
Szóval ma volt napsütésben séta, meleg kövön ücsörögve szőlőevés, gombavadászat, életem első szinházi próbája, ebédre girosz, egy üveg pilseni és egy egészen kiváló marcipántorta, este pedig egy Bánk bán.
Mondanám, hogy ebből láttam már jobbat, de nem mondom, mert ez az egész előadás iszonyú szar. Na jó, Sólyom-Nagy Sándor Petúrja és Molnár András Bánkja remek, Temesi Mária Gertrudisa az alatt a bizonyos hangmagasság alatt gyönyörú, afölött szinte elviselhetetlen, Bazsinka Zsuzsanna Melindája rendben van, mint ahogy Bede-Fazekas Csaba Tiborca és Clementis Tamás Biberachja is szép sikert arat. Ottó viszont erősen a "new opportunity" kategória. Tényleg elképesztő, hogy erre nem túl nehéz, viszont dramaturgiailag igen fontos szerepre nem birnak találni egy olyan tenort, akinek a hangja is elfogadható, a kiejtése is érthető, és még olyan szinpadi jelenléttel is bir, hogy elhigyjük róla; tényleg képes megerőszakolni Melindát. Nincs és nincs, én még jó Ottót ebben a házban nem hallottam, legalábbis nem emlékszem rá. A kórusnak egész szép pillanatai voltak, a karmesterrel viszont ugyanaz a helyzet, mint Ottóval; kéne, nagyon kéne egy jobb. Én nem hinném, hogy Erkelnek úgy kell hangzania, mintha Brahmsot Wagnerbe oltanák. A rendezés meg úgy, ahogy van, egy szar. Sőt, minél többet látom, annál szarabb.
Meglehetősen sarkos véleményem alátámasztására elmesélem annak a kupának a történetét, amelyből Melindát megitatják a méreggel. Ezt ugyan nem látjuk, de tudjuk, hogy Ottó 'hevitőport' egyfajta rape-drogot itat vele. Már az első néhány kortytól elkábulhat - majd később kiderül, hogy honnan tudom. Szóval a bálban ugye Melinda félig üriti a kupát, elalél vagy felhevül, tökmindegy. Megtörténik az erőszak, Melinda fogja a kupát (bár meglehet hogy végig el sem eresztette), hazamegy, hálóingre vetkezik, fogja a még mindig félig telt poharat és megkeresi a férjét. Vagy csak kétségbeesetten bolyong és véletlenül belebotlik, most ez is tökmindegy. Mindezt ugye szinte öntudatlan állapotban, de nagyon ügyel rá, hogy egy csöppet ki ne loccsantson a méregből. Viszi Bánknak, gondosan a lábai elé helyezi. Nyilván, ezzel akarja bizonyitani, hogy őt elkábitották. Összevesznek, Bánk jobb belátásra tér, vigasztalja, egy udvarhölgy behozza a kis Somát (bazdmeg, ha már ilyen is van, felöltöztethette volna a gyereket, hogy ne pizsiben kelljen fagyoskodnia). Tiborc kikiséri a szinpadról Melindát és Somát, de előtte még féltérdre ereszkedik és átnyújtja Bánknak a kupát, hogy nesze bazmeg, itt van, idd ki vagy itasd meg vele Gertrudist. Bánk elveszi a serleget és hazamegy. Ezt onnan tudom, hogy a következő képben már nem az eddig látott utazóruha van rajta, hanem egy gyönyörű diszmagyar. Hát igen, mégiscsak királygyilkosságra készül vagy mifene, meg kell adni a módját és ünneplőbe öltözni. Farkasprémes kacagányban mégiscsak mutatósabb az ilyesmi, mint holmi átizzadt bocskai mellényben. A kupára közben nagyon vigyáz, ő sem loccsant ki egy cseppet sem, hiánytalanul helyezi Gertrud lábai elé, aki némi veszekedés után végre az egészet az arcába loccsantja. Nyilván, kellett tennie valamit, amivel végképp felhergeli Bánkot. Kurva drága lehet egy olyan farkasprémes diszmagyar, én is ölnék, ha az enyémet egy hülye picsa leöntené droggal.
De tényleg, Kerényibazmeg, ennyi tellett a fantáziádból, hogy a leggyakrabban játszott operánkban két felvonáson keresztül hurcibáljanak körbe egy vizzel félig megtöltött kupát? Egy elkábitott nő ugye pont arra ügyel, hogy vigye magával a bizonyitékot? Tiborc meg Bánk pedig honnan a bánatból tudják, hogy valamit beadtak Melindának? És ha tudják is, mi értelme van a maradékot Gertrud elé tenni? Tán csak nem azért, hogy a becsületen esett foltot vizuálisan is láthatóvá tegyék a farkasprémen? Meg egyáltalán, ez az egész iszonyat gáz és pláne ezzel a rengeteg átöltözéssel súlyosbitva borzasztó logikátlan. És kikérem magamnak, hogy ennyire komplett hülynek vegyenek mint nézőt. Nem is értem, hogy ezt az avas, már a születésekor is kidolgozatlan, azóta meg pláne atomjaira hullott szutykot hogy tarthatják szinpadon.

Azért legalább audálisan legyen szép a poszt vége: Sólyom-Nagy Sándor énekli Petur bordalát 2006-ban, Szegeden.


A szinházi próbáról holnap irok, elfáradtam.