Turandot – avagy Gung Bao pizza káposztás csülökkel az operában

Én a pénteki előadáson voltam. Túlzottan nem szeretem Puccini utolsó operáját, és ennek elsősorban a cimszereplőnek irt hanggyilkos, kegyetlenül magas, feszitett szólam az oka. Szinte látom magam előtt a szoprán meggyötört, fáradt, sebes hangszálait. Szakértők szerint 17 C van a szerepben. Én ezt ellenőrzni nem tudom, csak azt hallom, hogy az énekesnő folyton fent, a legmagasabb regiszterekben van – ha néha akad is egy-egy mélyebb hang, az sem pihenés, mert egyetlen hirtelen zuhanás az egész, aztán ismét fent, magasan. Kevés igazán jó Turandot van, terjengenek pletykák énekesnőkről, akiknek a hangját és a karrierjét ez a szerep szerep tette tönkre. Lukács Gyöngyi szerencsére nem tartozik közéjük, évek óta énekli a szólamot a világ minden táján. Nagyon vártam hát az előadást, egy jó Turandot azért mégiscsak egy jó Turandot, ritka élmény.
Na, várakozás ide vagy oda, régen hallottam ilyen fertelmet ebben a Házban.

Kezdődött ott, hogy a zenekar valami rejtély folytán egy falusi sramlibanda szintjére süllyedt. Nem is értem, mi történhetett, minden felvonás, sőt, minden önálló szám végén valóságos tust húztak. De olyannyira, hogy söröskorsók és zsirtól csöpögő káposztás csülkök jelentek meg a szemem előtt. Az egész egy borzalom volt, a hegedűk, a fúvósok, nem is értem, Győriványi Ráth György karmester mit csinálhatott ezzel a zenekarral. Arról nem beszélve, hogy folyton csúcsra járatta a bandát. Halkan nem is szóltak, illetve ha igen, akkor inkább fakón, szintelenül. Régen hallottam ilyen rondán játszani a zenekart.
Folytatódott ott, hogy Bándi Jánosnak teljesen és tökéletesen elment a hangja. Beteg talán, vagy nem tudom, de meg sem ismertem azt a fénytelen, erőtlen hangot, ami már éneknek is csak nagy jóindulattal volt nevezhető. Borzasztóan sajnálom, Bándi –bár nem a kedvencem, de- igen népszerű művésze a Háznak. Ha beteg, nem kéne kinozni. Az a ritka csoda történt meg pénteken, hogy a már megszokottan mindig csúnya, kopott, hang nélküli tenorok által játszott Altoum császár leénekelte Kalafot. Fájdalmas volt hallgatni.
És a kis szerepek, istenkém, de tényleg! Az udvarhölgyek között volt egy remegős hangú meg egy hamis, egészen elképesztő, nem akartam hinni a fülemnek. A világ egyik legjobb operakórusa a miénk, és ilyen szerencsétlen udvarhölgyeink vannak?
Ping-Pong-Pang hármasa soha nem volt igazán jó ebben a házban, valaki mindig orditott, vagy hamis, vagy csak kopott hangú. Valaki a háromból, de most mindhárom énekes pocsék volt.
A Timurt megformáló Rácz István nem tudom mire készült, egy trónfosztott, öreg, támogatásra szoruló királyt nem lehet teljes hangerővel énekelni. Rácznak pedig van hangja, ajjaj, hatalmas, magvas basszus, csak hát itt éppen egy megtört öregemberről van szó.
Létay Kiss Gabriella Liujára mondanám, hogy kellemes meglepetés volt, de mióta hallottam Tatjánának, nem lep meg, hogy kellemes hallgatni a meglepően sötét szoprán finom pianóit. Az előadást megmenteni persze nem tudta, ahhoz Liu szerepe kevés.
És hát Lukács Gyöngyi, a cimszereplő, hát ő sem okozott csalódást. Hihetetlenül birja a szólamot, mindenhol kiegyenlitett, még Győriványi bömbölő zenekarán is áthatol. A szerepet persze nem tudja velem megszerettetni, de ez nem az ő hibája. Sok az én fülemnek az a 17 C, jóból is megárt a sok.
A kórus is gyönyörű volt, már legalábbis amit hallani lehetett belőle. Itt is igaz, hogy a legszebb részeket elfedte a zenekar – a kelő hold sápadt fényét például vastag viharfelhőként takarták el a nekiszabadult hangszerek.
Mindent összevetve életem egyik legkinosabb operaélménye volt a pénteki. Amikor én azon kezdek filózni, hogy Puccini igencsak melléfogott, amikor a Turandot különleges, tényleg kinaias zenéjébe idegen testként passzirozta bele a túláradóan olaszos Nessun Dormát, szóval ott valami nagy baj van – és nem velem.

Mit érdemel az a bűnös, aki

1. Nemorino románcát átirja zongorára, ricsárdkléjderman stilusában, műkörömmel diszitett apró női kézre, magasan felsliccelt szoknyára és köldökig érő dekoltázsra?
2. Aki kitalálta azt a reklámot, ami szerint a hatos lottó nem csak jó esély a nyerésre, de fiatal nőkhöz illő, vagány játék is?
3. A fenti két súlyos, visszaeső izlésbűnözést két percen belül, gyors egymásutánban leadja a rádióban?

José Carreras énekel


Tegnap megnéztük az új Tarantino filmet, majd jövök.

Multinaci Cuppancska

Kivonat a tegnapi és mai emil forgalmamból.
Tegnap délután:
Cuppancska: "....várom a többi naptárigényt is és akkor a hétem megrendelem együtt....."
Hilde: "...kérünk 25 db asztali naptárat...."

Cuppancska: "... Ha érdekelnek a részletek hogy mi milyen naptárat és mennyiért rendelünk akkor szólj és küldöm az infot...."
Hilde: "....sima asztali naptárakat kérünk, de ha van választék, küldd el...."
Nem, nem irtam meg neki, hogy a válszték megküldésével kellett volna kezdeni.

Ma reggel
Cuppancska: " tényleg elküldi a választékot és az árlistát"
Hilde: ">"...köszi, kérünk 25 db sima asztali naptárat..."

Cuppancska: "OK, Rendeld meg a xxx-től"
Hilde: "Úgy kezdődött, hogy összegyűjtöd az igényeket és a héten megrendeled együtt. Most tényleg külön rendelgessünk?"

Cuppancska: "....Igen, igy beszéltük meg....."

gyorsjelentés

a mai napomról, mert nagyon szép volt, viszont hosszú és mint ilyen, hamarosan vége lesz.
Szóval ma volt napsütésben séta, meleg kövön ücsörögve szőlőevés, gombavadászat, életem első szinházi próbája, ebédre girosz, egy üveg pilseni és egy egészen kiváló marcipántorta, este pedig egy Bánk bán.
Mondanám, hogy ebből láttam már jobbat, de nem mondom, mert ez az egész előadás iszonyú szar. Na jó, Sólyom-Nagy Sándor Petúrja és Molnár András Bánkja remek, Temesi Mária Gertrudisa az alatt a bizonyos hangmagasság alatt gyönyörú, afölött szinte elviselhetetlen, Bazsinka Zsuzsanna Melindája rendben van, mint ahogy Bede-Fazekas Csaba Tiborca és Clementis Tamás Biberachja is szép sikert arat. Ottó viszont erősen a "new opportunity" kategória. Tényleg elképesztő, hogy erre nem túl nehéz, viszont dramaturgiailag igen fontos szerepre nem birnak találni egy olyan tenort, akinek a hangja is elfogadható, a kiejtése is érthető, és még olyan szinpadi jelenléttel is bir, hogy elhigyjük róla; tényleg képes megerőszakolni Melindát. Nincs és nincs, én még jó Ottót ebben a házban nem hallottam, legalábbis nem emlékszem rá. A kórusnak egész szép pillanatai voltak, a karmesterrel viszont ugyanaz a helyzet, mint Ottóval; kéne, nagyon kéne egy jobb. Én nem hinném, hogy Erkelnek úgy kell hangzania, mintha Brahmsot Wagnerbe oltanák. A rendezés meg úgy, ahogy van, egy szar. Sőt, minél többet látom, annál szarabb.
Meglehetősen sarkos véleményem alátámasztására elmesélem annak a kupának a történetét, amelyből Melindát megitatják a méreggel. Ezt ugyan nem látjuk, de tudjuk, hogy Ottó 'hevitőport' egyfajta rape-drogot itat vele. Már az első néhány kortytól elkábulhat - majd később kiderül, hogy honnan tudom. Szóval a bálban ugye Melinda félig üriti a kupát, elalél vagy felhevül, tökmindegy. Megtörténik az erőszak, Melinda fogja a kupát (bár meglehet hogy végig el sem eresztette), hazamegy, hálóingre vetkezik, fogja a még mindig félig telt poharat és megkeresi a férjét. Vagy csak kétségbeesetten bolyong és véletlenül belebotlik, most ez is tökmindegy. Mindezt ugye szinte öntudatlan állapotban, de nagyon ügyel rá, hogy egy csöppet ki ne loccsantson a méregből. Viszi Bánknak, gondosan a lábai elé helyezi. Nyilván, ezzel akarja bizonyitani, hogy őt elkábitották. Összevesznek, Bánk jobb belátásra tér, vigasztalja, egy udvarhölgy behozza a kis Somát (bazdmeg, ha már ilyen is van, felöltöztethette volna a gyereket, hogy ne pizsiben kelljen fagyoskodnia). Tiborc kikiséri a szinpadról Melindát és Somát, de előtte még féltérdre ereszkedik és átnyújtja Bánknak a kupát, hogy nesze bazmeg, itt van, idd ki vagy itasd meg vele Gertrudist. Bánk elveszi a serleget és hazamegy. Ezt onnan tudom, hogy a következő képben már nem az eddig látott utazóruha van rajta, hanem egy gyönyörű diszmagyar. Hát igen, mégiscsak királygyilkosságra készül vagy mifene, meg kell adni a módját és ünneplőbe öltözni. Farkasprémes kacagányban mégiscsak mutatósabb az ilyesmi, mint holmi átizzadt bocskai mellényben. A kupára közben nagyon vigyáz, ő sem loccsant ki egy cseppet sem, hiánytalanul helyezi Gertrud lábai elé, aki némi veszekedés után végre az egészet az arcába loccsantja. Nyilván, kellett tennie valamit, amivel végképp felhergeli Bánkot. Kurva drága lehet egy olyan farkasprémes diszmagyar, én is ölnék, ha az enyémet egy hülye picsa leöntené droggal.
De tényleg, Kerényibazmeg, ennyi tellett a fantáziádból, hogy a leggyakrabban játszott operánkban két felvonáson keresztül hurcibáljanak körbe egy vizzel félig megtöltött kupát? Egy elkábitott nő ugye pont arra ügyel, hogy vigye magával a bizonyitékot? Tiborc meg Bánk pedig honnan a bánatból tudják, hogy valamit beadtak Melindának? És ha tudják is, mi értelme van a maradékot Gertrud elé tenni? Tán csak nem azért, hogy a becsületen esett foltot vizuálisan is láthatóvá tegyék a farkasprémen? Meg egyáltalán, ez az egész iszonyat gáz és pláne ezzel a rengeteg átöltözéssel súlyosbitva borzasztó logikátlan. És kikérem magamnak, hogy ennyire komplett hülynek vegyenek mint nézőt. Nem is értem, hogy ezt az avas, már a születésekor is kidolgozatlan, azóta meg pláne atomjaira hullott szutykot hogy tarthatják szinpadon.

Azért legalább audálisan legyen szép a poszt vége: Sólyom-Nagy Sándor énekli Petur bordalát 2006-ban, Szegeden.


A szinházi próbáról holnap irok, elfáradtam.

ÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁáááááÁÁÁááááá

ÁáÁÁáÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁáááááááááááááááá!!!!!!!!!!!
Brühühü
hüüppp
HüpP

Hogy a fene enné meg!!
Hetek óta készülök rá, hogy szezonjában, jó olcsón veszek egy kosár padlizsánt, kiveszem a sütőből a rácsot, a hűtőből egy üveg Soproni Szüzet, a fiókból egy doboz gyufát, a másik fiókból egy tekercs alufóliát, egy nagy tálat, egy kis tálat, néhány fagyasztóba való műanyagdobozt, egy hámozókést és a hosszú nyelű csipeszemet, menet közben felmarkolok egy halom hirdetési újságot és mindezen javakkal felszerelkezve kimegyek az erdőbe, rakok egy nagy tüzet, ráteszem a sütőrácsot, a sütőrácsra az alufóliát, az alufólira a padlizsánokat. Sülés közben a hosszú nyelű csipesszel meg-megforgatom, ha körben szenesre égett a héja, a nagy tálba kiszedem, ha kihűlt, a kis tálba belehámozom, az égett héjdarabokat a masszábúl kicsipegetem, majd onnan a finom, füstillatú trutyit bekanalazom a kis műanyag dobozokba, amiket itthon begyömöszölök a fagyasztóba és egész télen lesz finom padlizsánkrémem, amit aztán mindenféle egyéb finomságokkal összekeverek, és vasárnap reggelenként friss piritósra kenve jó étvággyal megeszek.
Uhh.
Szóval mindezt hetek óta tervezem, mert a padlizsán most olcsó, 200 ft körül volt kilója. De hát esőben ugye nem lehet szabadban tüzet rakni, lévén, az eső és a tűz kioltja egymást. Legalábbis az én kis tüzemet biztos kioltja a sűrű őszi eső, szóval csak halogattam, halogattam. Ma aztán végre úgy itéltem meg, hogy száradt annyit az erdő, hogy éghető fát tudjak összeszedni. Kikocogtam hát a piacra, körbenéztem a standokat és majdnem sirva fakadtam; eltünt a picról a padlizsán, szinte egyáltalán nem kapható! Egy helyen volt 250-ért, de az ronda, sebes, foltos, én olyat nem veszek meg, pláne nem elrakni. Két helyen volt gyönörű, méhviaszos, antisztatizáló bútorápolóval fényezett, egyenként selyempapirba csomagolt, de annak meg 600 volt kilója, hát ilyet legfeljebb karácsonyra, vagy első vacsorarandira vesz az istenek lánya, de kilószámra, elrakni semmiképpen.
Hát most itt állok meglőve.



Jah, más:
Mióta ellopták Granét, a céges busszal járok dolgozni és rendszeresen rosszul leszek. A busz gyorsitás közben rángat, kanyarodás közben hol az ablakra kenődök fel, hol a közlekedő folyosóra borulok ki, fékezésnél meg lefejelem az előttem lévő ülés támláját. Nem mindig, de gyakran, és ilyenkor enyhén szédülve, háborgó gyomorral és megviselt idegrendszerrel szállok ki és közben szidom magamban a joy-sticken felnőtt generációt, akinek sem az édes jó anyukája nem tanitotta meg, hogy van némi különbség egy zsák krumpli és egy ember között, sem az édes jó oktatója, hogy máshogy kell vezetni egy buszt, mint egy dodzsemet.
Az egyik sofőrünk egy huszonéves, kigyúrt, agyontetovált, borotvált kopasz macsó, a másik egy nyüzüge, természetes kopasz bácsika. Mindketten a 'slágerrádiót hallgassák'.
Aki helyesen megtippeli, hogy melyik sofőr mögött szoktam rosszul lenni, eljöhet velem biciklit venni.

Péklapát

Uhh.
Van élő ember, aki egy ilyen ajánló alapján egy programra venne jegyet?
PR akciónak is teljesen felesleges, mert
- ha érdekli a dolog, már úgyis régen tud róla
- ha nem érdekli a dolog, akkor ettől biztos nem lesz kíváncsi
- még ha kíváncsi is lesz, úgysem kap már jegyet.
Akkor meg minek pocsékolni a tárhelyet?

Ui.: a péklapát nekem jár, amiért ilynekor mindig állati nagyképű gondolataim támadnak. Egyébként is csak az irígység beszél belőlem.


Más:
Ebédre tócsni volt uborkamártással. A mártás a tavalyról megmaradt utolsó előtti üveg kovászos uborkából készült és soha még ilyen jól nem sikerült. Ebben nagy szerepe van annak, hogy kissé megcsusszant a kezemben a kapros üveg és kábé háromszor annyi kapor zúdult ki belőle mint amit szándékomban állt beletenni. De nem is baj, az is tavalyi, fogyjon csak, kell a hely a frissnek.


Uborkamártás:
8-10 db kicsi savanyú uborka. A legjobb a kovászos, esetleg a sós, de szükség esetén csemege uborka is megfelel.
4-5 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
1 gerezd fokhagyma
kapor ízlés szerint, frissből egy csokor, szárítottból egy-két kanálnyi
víz, vagy húsleves a felöntéshez, kábé 3-4 deci
sóval csinján, az uborka sós
késhegynyi őrölt fehér bors

Az uborkákat vékony laskára kell vágni vagy lereszelni, az fokhagymagerezdet elpasszírozni vagy hajszálvékonyra szeletelni. Közben az olajból és a lisztből világos rántást készítek, amikor már kezd szinesedni, rádobom az uborkát és a fokhagymát. Elkeverem, hogy a rántás egyenletesen vonja be a zöldséget, akkor biztos nem lesz csomós. Apránként felengedem vízzel vagy húslevessel. Mindig csak egy kevéssel és egyfolytában kevergetem, amig fel nem rottyan. Akkor újabb öntet víz, egészen addig, amig kellő sűrűségű nem lesz. Hozzádobom a borsot és a kaprot, és még összerottyantom. ha kell, utána sózom. A legjobb valami hirtelen sült hús mellé adni, de én ma tócsnival ettem, azzal is nagyon finom volt.

Turandot

Nem nagyon akarnék senkibe se belemászni, de annyit azért megjegyeznék, hogy ha egyszer egy darabra nincs alkalmas énekesgárda, akkor azt a darabot nem kell játszani!!
Basszus, nehogymá' fogatlan császárt, kivénhedt minisztereket és legfőképpen a rekeszeit kímélő Turandotot kellesen már hallgatnunk a pénzünkért!
Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy a Turandot címszerepe egyike a leggyilkosab szerepeknek. Pár előadás le tud amortizálni egy énekesnőt, ezzel egy életre tönkre lehet tenni a hangszálakat. Ma az egész világon jó, ha féltucatnyi énekesnő van, aki Puccini kegyetlen szólamait a hangszálak károsítása nélkül le tudja énekelni. Azért mondom, hogy ha nincs ilyen énekesnőnk, vagy nem ér rá, akkor nem kell játszani a darabot!!
Nno.
Hogy jót is mondjak, ma Molnár András kimért és számító alakítása végképp meggyőzött arról, hogy ebben a darabban nem Turandot az, akinek jégszíve van. Ő szegény csak cipeli magával mindazt a szégyent és fájdalmat, ami a nőket a történelem során érte. Mivel nem akarja mindezt újra átélni, elzárkózik a férfiaktól. Ebben a sztoriban Kalaf az, aki jéghideg számítással, higgadtan szerez magának egy királyságot az elveszített hercegsége helyett. Molnár egyébként hangilag remek Kalaf volt, övé volt az este egyetlen, művészileg értékelhető teljesítménye.
A nap videójának legyen itt Marton Éva Turandotja 1983-ból. Csak hogy halljuk, miért is olyna elképesztő nehéz ez a címszerep. nem is tudom, mit gondolt Puccini, amikor ezt a szólamot megírta.

Művészet+üzlet+politika

Egy komolyzenei fórumon felszedett információ(*) hatására a hétvégén Granéra pattantam és lóhalálában, villámokkal terhelt, sötétlila macskanadrágos viharfellegként elkerekerekeztem a fukarságunkra számító nagy műszaki boltba.
Amit kerestem persze nem volt, viszont ha már ott voltam, szétnéztem. A legelső, amibe belebotlottam, az a gondolákba hányt akciós DVD-k között 995 ft-ért árult nagy nemzeti operafilmünk volt. Az inkább a készítése körüli botrányokról elhíresült, mint a művészi értéke miatt méltán híressé vált Bánk bánt akciós áron, Jackie Chan és Piedone filmek között árulják.

Most mit mondjak?
Pontosabban; mit ne mondjak?
Elköltöttünk rá majdnem 800 milliót, vártuk mint a messiást, azt hittük, hogy végre lesz egy szép és méltó feldolgozása a Nagy Nemzeti Operánknak, amit majd büszkén vihetünk ajándékba zeneszerető külföldi barátainknak.
Hát tévedtünk.
Ahhoz képest, mint amennyibe került, iszonyú lapos lett. Még az Operaházban is megszervezik, hogy Melinda kisfia egy valódi kisgyerek legyen, a filmben viszont egy pólyába csomagolt csutkababát nyomtak szegény nő kezébe. Bánkot mindenféle kameratrükkökkel sikerült valóságos gnómnak mutatni. A balettbetét még szarabb, mint amit az Operaházban adnak, pedig hát azt hittem, hogy annál gyengébb táncbetét nem lehet. Sorolhatnám még a rendezői és operatőri sablonokat, az illúzióromboló hibákat, de minek.

Megvenni persze minden hibája ellenére is érdemes, mert van benne szép hangú Bánk és Petur. Gertrudisunknak sajnos vagy 5-6 évvel későn jött ez a film, Melinda szép, de semmi különös, legalábbis amikor láttam, a mozi terében elveszett a hangja. Hátha most DVD-ről jobb lesz.

De azért mégiscsak borzasztó, hogy mindez a 800 milla és a hozzá kapcsolódó remények és várakozások most ott vannak fukaréknál, Z-kategóriás akciófilmekkel, thrillerek többedik feldolgozásával és koppintott rajzfilmekkel egy gondolában.
És nem az a borzasztó, hogy ott van, hanem, hogy annyit is ér.




----------------------------------
(*) azt írták, hogy nem egészen 10.000 ft-ért lehet kapni komplett Ringet, Baremboim-mal. Hát, mit ne mondjak, naná, hogy nem lehetett.

Márkaépítés

:-) Szépjóreggelt!
Nna, hát máma reggel rendesen felbüffent bennem a kofakultúra.
Úgy kezdődött, hogy a hét elején elfogyott a zabkorpa. Teszkóban nem találtam, gondoltam, megnézem a piaci ábécében.
Volt is nekik, kilós kieszerelés, valami hihetetlen magas áron, 1400 ft-ért. Mivel nem volt nálam az okulárém, megkerestem egy eladót, hogy jól látom-e.
- Megnézné az árat? Tényleg ennyi?
- Igen, 1400 ft, kilós kiszerelés.
- Mióta lett ez ilyen drága?
- Ez norbis, tetszik tudni, az ápdét, azért kerül ennyibe.
- Aha, hát ezt tényleg nem vettem észre, köszönöm!

Hát norbiédesfiam, toll a füledbe!
Vagy hogy a nyitó mondatomnál maradjak, inkább mégis úgy fejezném ki magam, hogy lófasz a seggedbe!
Hát hülyének nézel Te engem??
Basszus, hazafelé jövet a kis gyógynövény-szaküzletben (aki járatos a kereskedelemben, az tudja, hogy ezeknek a pirinyó boltoknak jóval magasabb az árrése, mint a közérthálózatoké) 230 ft-ért vettem 1/4 kilós zabkorpát. 920 ft/kg egységáron, norbikámédes!
Nna.
UhHh.



A zabkorpát egyébként majdnem minden ételbe használom, ami liszttel és grízzel készül. Galuskába, tejbegrízbe, levesek és főzelékek habarásához, palacsintába, császármorzsába, grízgaluskába, mártásokba, szinte mindenbe teszek egy keveset. Az arány úgy alakul, hogy mondjuk 5-6 kanál lisztből vagy grízből 1 kanál a zabkorpa. Búzakorpa is jó lenne, de a zabkorpa szebb az ételben, mert hófehér. Nagyon egészséges, rendben tartja az emésztőrendszert.

És máma vettem a piacon sütővajat. Még sosem láttam ilyesmit, kérdeztem is a nénit, hogy mitől sütő és mennyire vaj. Teljesen vaj, értsd, hogy tejből készült, csak nincs kidolgozva, kikeverve, ezért kemény, nem kenhető. Annyi baj legyen, a császármorzsához úgysem kell kenegetni, pont jó lesz az ebédhez.

Császármorzsa
1 tojást felütök, csipet sóval és három decinyi tejjel kissé felverem. Megy bele egy kanál zabkorpa (határozottan nem norbiápdét!!) és annyi gríz, hogy egy jó sűrű palacsintatésztát kapjak. Sajnos szemre szoktam dolgozni, dunsztom sincs, mennyi gríz kerül bele. Szórok még hozzá egy fél marék mazsolát és egy citrom héját párszor áthúzom a reszelőn, csak éppen hogy egy leheletnyi illatot adjon a masszának. Leülök megírni a blogot, kicsit molyolok még a konyhában, hogy legalább egy órát pihenjen. Aztán fogom az öntöttvas serpenyőt, teszek bele egy szeletke (kábé 2-3 deka) vajat, felforrósítom és amikor serceg, belezuttyantom a tejes-grízes masszát. Eddigre -ha eleget pihent- a gríz megpuhul és már szinte csak pirulnia kell. Amikor az alja lesült, fakanállal átforgatom. Mindig felkapirgálom ami odasült, közben a masszát vagdosom is a kanállal, hogy tényleg császármorzsa kinézete legyen. Mindig hagyni kell egy kicsit odapirulni, akkor lesz finom. Három-négy lepirítás, átforgatás és aprítás után kész is a császármorzsa, lehet tányérba rakni, tetejét porcukorral megszórni vagy mézzel megcsorgatni és valami pikáns lekvárral tálalni. A kamrában éppen egy őszibarack-sárgadinnye dzsem volt a legközelebbi, hát így ma azzal eszem.

(érdemes tudni, hogy már nem kifogástalan frissességű, sőt, akár savanyú tej is jó. Sőt, savnyú tejjel még finomabb is. Komolyan mondom, nagymamámtól tanultam, ha nekem nem is, de neki el lehet hinni. Feltéve persze, ha tényleg tejről van szó és nem valami reggeli italnak nevezett izéről)

Szerelmi bájital

Egész jól szórakoztam ma a Thália Színház Szerelmi bájital előadásán.
Zeneileg nagyon rendben volt a produkció, már ha eltekintünk attól, hogy a Thália akusztikája nem igazán alkalmas operához. De ez van az Erkel helyett, szegény ember vízzel főz, azt is jól elbassza. Mert kérdem én, kinek jó az, hogy abban a pirinyó színházban félházzal megy egy olyan darab, ami simán megtölthetné a kétezer férőhelyes Erkelt vagy Operaházat is? A kérdés költői, a megválaszolásához politizálnom kéne, ahhoz meg mostanában nem nagyon van kedvem.
Szóval zeneileg rendben volt a Bájital, Oberfrank Péter keze alatt kedvesen, játékosan szólt a darab.
A női főszerepet éneklő Kertesi Ingrid egyik kedvencem, szépen énekelt nagyon. Nemorinő szerepében Kovácsházi István adta a muja, lúzer hősszerelmest - egészen elbűvölt a hangja is, a játéka is.
Ma Szüle Tamás is tetszett, Dulcamara valahogy jobban feküdt neki mint a multkori Don Pasquale.
Sárkány Kázmér Belcoréja is jó volt, bár a figurát én nem pont így képzelem, de ez is egy felfogás ahogy ő csinálta. Nekem ő ma túl katonás volt, túl szigorú. Én Belcorét sármosabbnak gondolnám, olyannak, aki nem bemasirozik a nők lába közé, hanem bedumálja magát.
Hehe, el is jutottunk a kedvenc vesszőparipámhoz, a rendezéshez.
Eddig azt gondoltam, hogy a műsoron lévő darabok közül ebből a szempontból a Nabucco a legkínosabb.
Nos, nem, a Szerelmi bájital még annál is gagyibb.
Vannak benne vitatható ötletek, amik azonban tényleg szórakoztatóak. Ilyen például a bringával érkező Belcore, vagy a csodadoktor léghajója. Ezek létjogosultságát lehet vitatni, de jópofák, viccesek, beleférnek egy vígoperába.
Ami azonban egyáltalán nem fér bele, az a magyar és az olasz zászlókkal való machinálás. Tényleg agyrém, hogy a lehető legidétlenebb helyzetekben jön elő a zászló. Először a már előbb említett bicigli küllői közé fűzve, másodszor meg a csodadoktornak hoznak be egy olasz zászlót kivülről. Megcsóválja a fejét, letépi a trikolórt és visszaköti, ezúttal már úgy, hogy a magyar szineket adja ki. Hogy ez a gesztus hogy került bele egy ilyen történetbe, hát ha agyoncsapnak sem tudom megérteni.
Aztán itt van megint a balettkar. Értem én, hogy ez egy mozgalmas rendezés, de a fenébe is, amikor azon a köpésnyi kis szinpadon ott tolong a teljes énekkar, akkor mi a francnak még nyolc táncost is bezsúfolni? Szegények még a karjukat sem merik kinyújtani mert félő, hogy orrbavágnak egy kóristát. Arról nem is beszélve, hogy mit keres a tánckar az "esküvői" asztalon? Ez a Hair-ben nagyon jópofa volt, de itt igazán semmi poén nincs sem abban, ahogy a táncművészetisek sétálgatnak az abroszon, sem abban, ahogy Belcore raplizik.
Van aztán olyasmi is, ami a darab tökéletes félreértelmezését mutatja. Mint a fent említett "esküvői" asztal is. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a kézfogó az nem esküvőt jelent, hanem eljegyzést, tehát meglehetős ostobaság Adinát menyasszonyi ruhába öltöztetni.
De az sem volt sokkal jobb ötlet, hogy a II. felvonásban összecsődült lánykórus hálóingben beszéli meg, hogy Nemorino örökölt és most már jó partinak számít. Mindez a városka főterén törétnik, először nem is értettem, hogy élő csajokról van szó vagy kísértetekről. Az is növeli a zavart, hogy a hírharang Gianetta viszont rendesen fel van öltözve.
Azt már nem is elemezgetem, hogy a messzi fölről, léghajóval érkezőt Dulcamara csodagyógyszerét a falusi asszonyok kosárban hozzák be osztogatják szét saját maguk között. Basszus, hát ez aztán mán döfi, tényleg, nem kellett volna egy kicsit jobban átgondolni, hogy akkor most ki kicsoda a darabban, honnan jön, hová megy és mit hoz magával?
Nemorino kockás alsógatyája is megnevettetett egyszer, amikor beöltöztették katonának, de másodszor, amikor a megvadult, talpig hálóingbe öltöztetett férjvadászok húzták le róla, nos, akkor már inkább kínos volt a látvány.
Ejh, de jó is lenne, ha inkább azt a Bájital rendezést tartanák repertoáron, amiből a tavalyi operavizsgán láttam egy részletet! Az egy brazil szappanopera hangulatában volt megrendezve, nagyon kedves és szórakoztató előadás volt.
Na, de had fejezzem be pozitívummal.
Nagyon aranyos jelenet, imádtam, amikor a bánatos Nemorino krumplit pucolt :-)) Tényleg nagon mókás, ráadásul Kovácsházi olyan profin, vékony kis forgácsokban hámozta a krumplit, hogy azonnal megfőzött magának. Nem nagyon szoktam tenorokra, pláne lírai tenorokra gerjedni, de neki úgy állt a kezében az a hámozókés, hogy én azonnal beleszerettem. Ami azért nagy szó, tekintetbe véve, hogy ilyesmi velem csak basszbaritontól lefelé szokott előfordulni.

A nap videóján legyen itt Dulcamara és Adina kettőse a II. felvonásból. Adinának rosszul esik, hogy a bájitaltól magabiztossá vált Nemorino már rá sem néz, és bánatát megvallja a csodadoktornak. Az neki is ajánlgatja a csodaszert, de a lány átlát a szitán és közli, hogy őneki bizony semmi szüksége ilyesmire, van őneki két szép szeme, édes kis pofija és minden egyéb kelléke, hogy visszacsábítsa magához a szerelmét. Ahogy elnézem, az eszközei hatékonyságát mindjárt le is teszteli Dulcamarán.
Ennek a felvételnek az az egy baja van, hogy a szexbomba Ildebrando D'Arcangelo túl fiatal és túl csinos a vén szélhámos szerepéhez. Partnere, Anna Netrebko viszont tökéletes és gyönyörű Adina.
.

Eltévedve

Most estem haza, bekapcsoltam kedvenc rádiómat és döbbenten állok. Kábé másfél perce szól, de már minden idegszálam fel van tupírozva. Valami rettenetes tudálékos libahang akarja rábeszélni a hallgatókat, hogy tízezer forintért válasszák szét az "Aki másnak vermet ás, aranyat lel" közmondást. Basszus, iszonyú idegesítő, szuggerál, hogy "ön tudja a jó választ, öné lesz a tízezer forint, még mindig nem tudják, mindjárt vége a műsornak, két közmondás, hívjanak a jó megoldással", stb., hát beszarok. Basszus, ezen az adón eddig itt híreket mondtak, hát mi történt?? És ez a műsor így megy negyedórán keresztül, a nő egyfolytában beszél, ismétli önmagát, húzza az időt, valami tüc-tüc szól alatta, megőrjít.
Sikítok.
Hát ebben az időben ide se jövök többet.

Visítva fakadok,

megint dakota bölcsességezik, megint, jááááááhháááááááHááÁÁÁÁÁÁÁJJJJ!
Nem a disznók szokták maguk után kitakarítani az ólat, aszongya.
Aki elmulasztotta, MR1.hu --> hangtár, reggel 7 órától. Érdemes, annyira gyönyörű, pláne így korán reggel a banánom és a koffeinmentes kávém között, gyönyörű, hát ilyenkor még egy gömbalakú nyugtatókeserűt se vehetek be.
Asztakurrva, sőt a pedigrére is ad.
Hinnye.
Vissza fogjuk alakítani, aszongya, de korrektek vagyunk és előre bejelentjük, hogy a viszaalakítás költségeit azok fogják megfizetni, akik a lerombolásban nyereségvágyból részt vettek.

Na mi megyünk sétálni, ezt nem bírom tovább hallgatni.
Ebédre magyaros gobmaleves lesz és lekváros palacsinta meglepetés módra. A meglepetés az lesz benne, hogy soha nem tudom, milyen lekvárt veszek le a polcról. Rá kéne szoknom, hogy cimkézem a produktumaimat.

MR2 Petőfi

:-)) Szépjóestét!
Annyi jót hallottam innen-onnan, gondoltam, belehallgatok az új Petőfi rádióba.
Tényleg szinvonalas, változatos, érdekes zenéket adnak, dzsesszt, világzenét, minőségi rap-et, ilyesmit. Fél óra múlva mégis idegesen, nyűgösen tekertem a keresőt és menekültem, szinte pánikban menekültem az adóról.
Hogy miért?
Hát először is, ami a halálom, hogy egyetlen számot nem játszanak teljesen végig, mindegyikre rákevernek valamit. És ami még rosszabb, hogy ez a valami egy erotikusnak szánt, ugynakkor rettentően idegesítő női hang. Szinte orgazmusközeli állapotban lihegi a fülembe, hogy "Nagyon zene...."
Ember, fél óra alatt megfájdult a fejem tőle. Három percenként hallgatni ezt a nyögdécselést, hát az agyamra ment.
Most nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg ennyire szar, vagy csak én vagyok dilinyós. Tényleg borzasztó egyébként, az Info rádiót sem bírom hallgatni a digitális tesztoszteronnal felturbózott bikahang miatt. A Klubrádió negédes hangocskán csevegő műsorvezetőnőitől szintén menekülök. A fejhangú, kiabálva telefonáló kollégákról is panaszkodtam már itt eleget, ez utóbbi esetben már odáig jutottam, hogy ha tudom, hogy egy pénztáros ilyen hangon köszön, inkább más sorba állok.
Kedves Petőfi rádió!
Nem lehetne úgy csinálni, hogy negyed órán keresztül tisztán zenét adnak, egymásra keverés nélkül és utána egy normális hang bemondaná, hogy "MR2 Petőfi Rádió" Lehetne még mást is mondani, de csak úgy, természetes hangon, nem kell se lihegés, se nyögdécselés, se kuncogás, se semmi színészkedés. Aztán újabb negyed órán keresztül megint csak zene következne.
Muszáj, tényleg muszáj minden szám után benyomni ezt a vibrátorral macerált ribanchangot?