ÁááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁáááááÁÁÁááááá

ÁáÁÁáÁÁÁááÁÁÁÁáááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá!!!!!!!
ááÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááÁÁÁÁáááááááááááááááá!!!!!!!!!!!
Brühühü
hüüppp
HüpP

Hogy a fene enné meg!!
Hetek óta készülök rá, hogy szezonjában, jó olcsón veszek egy kosár padlizsánt, kiveszem a sütőből a rácsot, a hűtőből egy üveg Soproni Szüzet, a fiókból egy doboz gyufát, a másik fiókból egy tekercs alufóliát, egy nagy tálat, egy kis tálat, néhány fagyasztóba való műanyagdobozt, egy hámozókést és a hosszú nyelű csipeszemet, menet közben felmarkolok egy halom hirdetési újságot és mindezen javakkal felszerelkezve kimegyek az erdőbe, rakok egy nagy tüzet, ráteszem a sütőrácsot, a sütőrácsra az alufóliát, az alufólira a padlizsánokat. Sülés közben a hosszú nyelű csipesszel meg-megforgatom, ha körben szenesre égett a héja, a nagy tálba kiszedem, ha kihűlt, a kis tálba belehámozom, az égett héjdarabokat a masszábúl kicsipegetem, majd onnan a finom, füstillatú trutyit bekanalazom a kis műanyag dobozokba, amiket itthon begyömöszölök a fagyasztóba és egész télen lesz finom padlizsánkrémem, amit aztán mindenféle egyéb finomságokkal összekeverek, és vasárnap reggelenként friss piritósra kenve jó étvággyal megeszek.
Uhh.
Szóval mindezt hetek óta tervezem, mert a padlizsán most olcsó, 200 ft körül volt kilója. De hát esőben ugye nem lehet szabadban tüzet rakni, lévén, az eső és a tűz kioltja egymást. Legalábbis az én kis tüzemet biztos kioltja a sűrű őszi eső, szóval csak halogattam, halogattam. Ma aztán végre úgy itéltem meg, hogy száradt annyit az erdő, hogy éghető fát tudjak összeszedni. Kikocogtam hát a piacra, körbenéztem a standokat és majdnem sirva fakadtam; eltünt a picról a padlizsán, szinte egyáltalán nem kapható! Egy helyen volt 250-ért, de az ronda, sebes, foltos, én olyat nem veszek meg, pláne nem elrakni. Két helyen volt gyönörű, méhviaszos, antisztatizáló bútorápolóval fényezett, egyenként selyempapirba csomagolt, de annak meg 600 volt kilója, hát ilyet legfeljebb karácsonyra, vagy első vacsorarandira vesz az istenek lánya, de kilószámra, elrakni semmiképpen.
Hát most itt állok meglőve.



Jah, más:
Mióta ellopták Granét, a céges busszal járok dolgozni és rendszeresen rosszul leszek. A busz gyorsitás közben rángat, kanyarodás közben hol az ablakra kenődök fel, hol a közlekedő folyosóra borulok ki, fékezésnél meg lefejelem az előttem lévő ülés támláját. Nem mindig, de gyakran, és ilyenkor enyhén szédülve, háborgó gyomorral és megviselt idegrendszerrel szállok ki és közben szidom magamban a joy-sticken felnőtt generációt, akinek sem az édes jó anyukája nem tanitotta meg, hogy van némi különbség egy zsák krumpli és egy ember között, sem az édes jó oktatója, hogy máshogy kell vezetni egy buszt, mint egy dodzsemet.
Az egyik sofőrünk egy huszonéves, kigyúrt, agyontetovált, borotvált kopasz macsó, a másik egy nyüzüge, természetes kopasz bácsika. Mindketten a 'slágerrádiót hallgassák'.
Aki helyesen megtippeli, hogy melyik sofőr mögött szoktam rosszul lenni, eljöhet velem biciklit venni.