tűzhányok

mert ugyan mikor is zárnák le fél Európa légrerét, ha nem olyankor, amikor 100 emberünknek kéne hazautazni. És a hülye olasz fasz ott hisztizik, hogy segitsek neki kitalálni, hogy Milánó vagy Genova felé induljon. Bazdmeg, nézz meg egy térképet, oszt döntsd el, nekem közben itt van három oroszom, akik csak a hétre kaptak vizumot és holnap legkésőbb el kell indulniuk, meg tiz angolom, akik bármerre és bármivel is indulnak, mindenképpen át kell kelniük a Csatornán, amire már délben nem lehetett jegyet venni se hajóra, se Csalagútra, se vonatra. Illetve, vonatra igen, ha holnap fél háromig odaérnek Calais-ba.
Délután öt órakor még a büdös biciklis pulóverem volt rajtam, jól meg is tapsoltak, amikor végre beérkeztek a buszok meg a taxik.
Érdekes, a normálisabbja azonnal mondta, hogy jó, hát akkor marad két napot, foglaljak neki szállást. Vagy még azt se, befoglalja ő, látja, van elég munkám. Legalább megnézi az Oldtimer Expőt, amiről tegnap beszélgettünk. Vagy éppen már hivta is magának a taxit, megy Bécsbe, onnan van vonata Zürichbe meg akárhova, hivta magával a franciákat, menjenek együtt, hatvanezer forint négyfelé osztva szinte semmi, legfeljebb megalszanak nála, holnap mehetnek tovább, már ha a francia vasút nem kezd el sztrájkolni. De akkor meg még mindig bérelhetnek autót.
Az oroszok is csendben tűrtek, holott szerencsétleneknek több mint két napig fog tartani a vonatút, de tudtak hivni egy taxit, és kimenni a Keletibe megvenni a jegyeiket. Csak a hülye fasz olaszok, azok nem tudják eldönteni, hogy Milánón vagy Rijekán keresztül menjenek Rómába vagy mijafaszom.
Tudom, xenofób vagyok. Nem kicsit, nagyon.
Jah, meg a kapzsi magyar buszos vállalkozó hiv fel indulás után, hogy ja bocs, nem mondta, hogy neki München után pihennie kell tiz órát, mert reggel óta dolgozik, és ketyeg a tahométere. Mert ha hamarabb mondja, akkor ugye tuti nem rendeljük meg, mert az angoloknak olyan kurva mindegy, hogy itt Pesten, vagy egy vonaton, vagy Münchenben alszanak, ha már nem tudják elérni a vonatot, ami átviszi őket a Csatornán.
Istenem, iszonyat fáradt vagyok, mégis inkább ezeket a szerencsétleneket sajnálom, aki most 22-23 órát rázódnak a szar kisbuszban, és még nem is biztos, hogy a héten hazaérnek.
Én legalább itthon vagyok, még egy doboz Aranyfácánt is lenyúltam a titkos csapatépitős készletből. Mondtam nekik, This is my token, szerintem még a dobozt is megtartom, szép laposra taposom, és beteszem az üveg alá, az oklevélre, amit a szervezésért kaptam.
Elképesztő egyébként, hogy a repülőtér honlapja azonnal lefagy, ha valami rendkivüli helyzet áll elő. Azért ezekre a szerverekre tervezhetnének egy kis vésztartalékot, hogy rendkivüli helyzet esetén elbirja a megnövekedett terhelést. Ha máshogy nem, mindent lekapcsolnak, és csak a törölt vagy késő járatokat mutatja.