Brünnhilde szikláján

Valló világ

2011/10/18

Önismeret

Még mindig tudok magamnak meglepetéseket okozni.
Nem is kicsiket, ráadásul.
Most is, gondoltam, a súlyzózás és kardiózás mellett el kéne kezdeni valami olyan sportot, ami segít összehangolni a kezem a lábammal. Hogy tudjak balra lépni és jobbra hajolni, ha éppen azt kell. Tudjak hirtelen megfordulni, felpattanni, ilyesmi.
Nosza, önvédelem. Egyébként sem árt, éjjel járok ugye haza, ha nem munkából, akkor színházból. Kerestem egy stúdiót, ahol elfogadják a sportkártyámat is és nem is valami kemény fiúk járnak oda. Találtam is, jobbára táncos foglalkozások mellett van önvédelem is, szinte csak nők és párok látogatják a helyet.
Az önvédelmi edző kábé feleannyi idős mint én, mosolygós, kölyökkutyaszemű. Bemelegítünk, megfogja a csuklóm, hogy szabadítsam ki magam.
És itt jött a meglepetés: egyáltalán nem akartam szabadulni. Sőt, a legszívesebben odatartottam volna a másik csuklómat is, ha már fog, akkor fogjon rendesen.
Meg hogy lökjem el, teljes tenyérrel, a mellkasánál. Hát ez megint nagyon kedvem ellen való volt, csak azért rátenyerelni arra a feszes férfihúsra, hogy ellökjem magamtól, amikor pont hogy nem...

na, mindegy. A kezdeti sokk után persze azért csak felfogtam a dolog lényegét, megtanultam szabadulni egyenes és keresztirányú csuklófogásból is. Egyre szorosabból, még másnap reggel is piros hurkák voltak a csuklóm körül.
A dolog egyébként tetszik, fizikailag meg sem kottyant, de agyilag teljesen elfáradtam az óra végére. Érzem én, hogy gyenge oldalam a koordinált mozgás. Túl robbanékony alkat sem vagyok, az én erősségem inkább a szívós kitartás. Ez mondjuk nem volt meglepetés, valamennyi önismeretem azért van.
De majd meglátjuk.
Azért remélem, lesz még pár hétnyi beszokatás, mielőtt azt fogjuk gyakorolni, hogy másszak ki valaki alól, aki rámesik.

Címkék:

4 Comments:

  • At 3:40 du., Anonymous Orso-borso said…

    Én pár hete krav magán edzem punnyadt testemet. Egyik nap jött két srác edzésre, akiken jól látszott, hogy jó sokat járnak gyúrni. Ezzel együtt a bemelegítésnél (érintős játék) totál kidőltek, az egyik mondta is, hogy szégyenben maradt saját maga előtt, erre nem számított.

     
  • At 8:34 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Igen, ezt én is észrevettem már. A nagyon gyúrósoknak erős látványos izmaik vannak, de egyrészt általában beszűkül az izületeik mozgástere, merevek, másrészt meg a mélyizmok elgyengülnek. Nyilván az egyoldalú terhelés miatt van egyébként. Nekem szerencsém van az edzőmmel, mindig nyújtat. A súlyzózás ugyanis olyan, hogy a gyakorlatok között kell egy picit pihenni. Én ezt nyújtással töltöm, ebbe-abba kapaszkodva húzom a vállam, hátam, farom, mikor mi van soron. Látom egyébként, hogy szinte senki nem csinál ilyet, a nagy izmúak a legkevésbé. Ezért jó valami táncos vagy nyújtásos, egyensúlyozós dolgot is csinálni. Krav magát is kerestem, de ez az önvédelem most megtetszett, egy darabig maradok. A srác megigérte, hogy még a csúszós idő előtt megtanit esni is. Nyilván önvédelemre járok, de annak azért nagyobb esélye van, hogy elcsúszok az ónos esőben, minthogy összefussak a texaszi láncfűrészessel.

     
  • At 8:37 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Jah, tegnap voltam másodszor, azért odáig már eljutottam, hogy nem akartam leteperni :-) Már az sem volt gond, hogy egy csavarásnál a mellemhez kellett szoritani az alkarját.
    Vicces, hogy a testi kontaktusos támadások kivédéséhez az az első lépés, hogy meg kell szokni a testi kontaktust.

     
  • At 10:48 du., Blogger Noriko-chan said…

    Ez, gondolom, az aikido valamilyen formája...

    Én azért (is) hagytam ott, három vizsga után, mert a csuklóm folyton kikészült és egy év nem volt elég ahhoz, hogy nem féljek az esésektől. (Meg mert undorodtam pár büdös faszitól, akik odajártak.) Amúgy jó, csak könnyű lesérülni.

     

Megjegyzés küldése

<< Home