Zagrab
Hat, ezt is megertem.
Nem azt, hogy Zagrabban vagyok, hanem hogy engedtem az exnek es elindultam Rijekaba, hogy feltegyek neki nehany kerdest.
De ez meg a jovo zeneje.
Elotte ket nap Zagrab.
Tetszik.
Szellos, parkos, pezsgo.
A Fopalyaudvar elott meg zebra sincs, megis at lehet jutni a tuloldalra.
Az autosok ugy altalaban figyelmesek es udvariasak.
Ugy altalaban.
Persze itt is raparkolnak a felfestett bringautakra paran, de joval kevesebben mint Peten.
A bringautak meg annal is pocsekabbak mint nalunk; itt mindenhol a jardabol van felfestve egy 50-60 centis csik, alig marad hely a gyalogosoknak. Horror. Tenyleg.
A masik eset, amikor az autosok nagyon bunkok, ha baszni viszik a menyaszonyt. Szo szerint.
Az eskuvoi konvojok dudalva, orjongve hajtanak keresztul a piroson. Nekem zold volt a lampa, indultam volna, de nem tudtam, mert egy hosszu, legalabb 20 autobol allo eskuvoi konvoj dudalva szaguldott keresztul a zebran, nem alltak meg. Az elso autobol eg yket negyzetmeteres horvat zaszlot lengettek. nem csak ugy siman kidugtak a nyitot ablakon, hanem kiultek az ablakba. Mint a kaszkadorok, ultek a legalabb hetvennel mozgo autok nyitott ablakaban es kurjongattak, meg lengettek a zaszlot. A tobbi auto meg ment utanuk. Sose birtam az eskuvokkal jaro felhajtast, ez aztan vegkepp kiakasztott. Plane amikor belefutottam az elso menyaszonyi ruhakolcsonzobe: a kirakatban egy olyan elol mini - hćtul maxi fodros bodros ruha volt kirakva, amihez kulon elol fodros bugyit adtak a probababara. Cirka egy revutancosno is pirulva venne fel egy ilyen alul-felul dekoltalt ruhat.
Na, mindegy.
Zagrab sokban hasonlit Budapestre. Stilusaban es hangulataban is. Itt is ugyanugy valtakoznak a poetikusan lepukkant hazak a gyonyoruen felujitottakkal, a XIX. szazadi hangulatba itt is bele-belerondit nehany szocreal epulet. A fiatalok itt is parkokban es a tortenelmi szemelyisekeg szobrainak talpazatan ucsorogve iszogatjak a boros kolat. Rengetegen dohanyoznak, a teraszokon, mindenutt. A hostel ahol lakom nemdohanyzo, de msot is fuldoklom a fustben.
Az elocsarnokban van ugyanis WI-FI, itt bagozik a szemelyzet a nyiott ajto elott. De a szinhazban is ott dohanyzott nem csak a kozonseg, hanem a szemelyzet is. Elekepeszto volt latni a nevkituzos jegyszedoket az eloadas szuneteben bagozni latni.
Delben erkeztem egyebkent, eloadas elott eppen csak a torteneti muzeum fert bele az idombe. Csodaszep gyujtemenyuk van a bronzkortol az egyiptomiakon es a gorogokon at a romaiakig. A kedvencem a romai szobabol nehany falfestmeny toredek es a leiras, durva foditasban: "vigyel fel a falra egy reteg vakolatot, hagyd szaradni. Amikor eleg szaraz, vigyel fel eg ymasodik reteget, azt is hagyd szaradni. Amikor az is megszarad, vakold be a falat harmadszor is, ezt is hagyd szaradni. Amikor eleg szaraz, vigyel fel egy reteg marvanyporral kevert stukkot (gondolom, ez gipsz) es hagy szaradni. Ha eleg szaraz, vigyel fel egy masodik reteg stukkot, majd ha ez is eleg szaraz, egy harmadikat. Az igy kezelt falon a felfestett minta ragyogo es elenk lesz. Erheti eso vagy nap, nem fog kifakulni."
Irta ezt valami okori komuvesmester. En ma mar csak azzal egeszitenem ki, hogy -es akar 1500 evig is a helyen marad.
Este opera volt, a Horvat Nemzeti Szinhazban. "Vegyes" profilu szinhaz, dramai darabokat is adnak.
Nekem az evadnyito eloadas juttott, a kozonsegszolgalatos a horvatok nemzeti operajanak irta le az Ero the Joker-t.
Az opera egy kedves mese, leginkabb a mi Janos vitezunkre hasonlit, csak sokkal magasabb szinvonalu a zene. Mondjuk zeneileg majdnem, mint a Pomade kiraly. De csak majdnem, sajnos tul sok helyen hasonlit Puccinihez ahhoz, hogy igazan es feltetel nelkul kivalo lehessen.
Ami a szinhazat magat illeti, 25 evvel idosebb a mi Operahazunknal, de ketszer annyival fiatalabbnak nez ki. Eloszor is, tiszta. A harmadik emeletre is jol megvilagitott, szonyeggel es mellszobrokkal diszitett lepcson lehet feljutni. A mellekhelyisegeket a falon levo csempe stilusabol itelve 20-25 eve ujithattak fel, de a fajanszok feherek, a csaptelepek fenyesek, es ami a legfontosabb, hogy nincs mindent atjaro hugyszag. A fuggony es a disztito draperiak is tisztak, direkt bementem egy paholyba es megneztem. Szethajtogattam a draperia redoit, nincs benne por.
Persze itt is ki van egve nehany izzo a koronacsillarbol, de nem annyira feltunoen foghijas, mint a mi gyonyoru Ybl palotankban.
Ami az eloadast illeti: itt is vizzel foznek. A tenor faradt, kopott, a szopran lebeg. A mezzo kivalo, a bariton jo, a basszus is. A zenekar itt is elnyomja idonkent az enekeseket. A parasztlanyok itt is voros ruzst hasznalnak es viragcsokrot kotnek - kukoricahantas idejen. Es a finaleban itt is beszivarog a balettkar, hogy nepviseltbe oltozve, spiccbe szorittot labfejjel, hattyunyak formaba merevitett karral neptancoljon. Itt is eroltetik a lovakat a szinpadon. Szegeny allat iszonyat ideges volt, remegett a fule. Az elso felvonas vegen a baritonnak szerintem fel kellett volna ra ulni, de a paci kifarolt elole, hiaba nyugtatgattak a lovaszok. Vicces volt, ahogy a lotolvaj utan rohano fohos kisetalt a farat dobalo lo utan. Szoval nincs uj a mufajban, nem is ertem, miert szeretem ennyire feltetel nelkul :-)
Holnap Antigona horvatul, szerdan pedig Hegedus a hazteton, de az mar Rijekaban.
majd jovok.
1 Comments:
At 3:42 du., Mélisande said…
De jó, hogy írtál újra! Nagyon élvezetes beszámoló volt, szeretem, ahogy érzékelteted, hogyan hatna rád dolgok, meg hogy szemed van a részletekre.
Megjegyzés küldése
<< Home