amikor a büszkeség olvad

nem is büszkeség, hanem a méltóság. És az ésszerű  közös döntés elfogadása. Ez mind tiszta.
De a húsom, az fáj.
Ég.
Nem csak a lábam között, de mindenhol. Mintha savban fürödtem volna, cafatokban málik le rólam a hús. A fájdalom nem hagy belőlem mást, csak lecsupaszított, fehér csontokat.
Remélem az megmarad, a váz legalább, hogy ha egyszer végleg lerohad rólam minden, tudjak mire életet növeszteni.