Szemek


Az alacsony, de nagy fejű és izmos férfi majdnem úgy gügyögött, mintha csirkéket hívogatna:
- Bella. Bella, belluci.- Aztán kapcsolt, hogy a lány esetleg nem érti:
-You is beautiful blue eyes.-
A lány már nem bírta tovább, kirobbant belőle a kacagás. Annyira mókás volt ez a nyálas szépfiú a ragacsos szemével, ahogy ellenállhatatlansága biztos tudatában illegette magát előtte, hogy nevetnie kellett. A pasi persze félreérthette, biztatásnak vette és tovább nyomult.
- Dinner? Sono “latin lover”. Dinner, dance, love. Hm? -
- No, thank you. I never have dinner. -
- No? Why? No love latin lover? Prefer girl? - Annyira nyomult, hogy a lány orrát megcsapta a szaga. A tömény, mosdatlan kanszag, cigarettabűzzel és valami penetráns arcvíz szagával keverve. Hátralépett, ki akart kerülni ebből a ragacsos, undorító levegőből ami a pasasból áradt.
No. - mondta keményen, határozottan. - I'm not hungry. - Oldalt ki akart lépni hogy elmenjen mellette, de a másik gyors volt, egy sasszéval megint elállta az útját. És valahogy ismét közelebb lépett hozzá, már csak pár arasznyi volt köztük a távolság. A lány már nem csak undorodott, de félni is kezdett. Egyedül voltak a végtelen hosszú folyosón, a gépház monoton dübörgése elnyomott minden hangot. Meg aztán, hiába is hallaná meg bárki a kiabálását, ő itt egyedül volt, és az olaszoknál egy nőnek soha nem lehet igaza.
- Let me go. I am in a hurry. - próbált ismét kitérni, de a férfi nem engedte, közelebb lépett, a lány ismét hátrálni kényszerült. “A pasikat izgatja ha egy nő kiszolgáltatott” suhant át az agyán, de már félt, tudta hogy a háta mögött egy nehéz tűzvédelmi ajtó van, azt nem tudja hátrálás közben kinyitni, nincs menekülési útvonala. Közben a férfi már tényleg belelovalta magát az “udvarlásba”, látta, ahogy a zsebre duzgott kezével markolássza a farkát. A szeme olajosból cseppfolyóssá vált, sűrű, forró plazmaként kiömlött üregéből és körbefonta, lebénította mint valami óriási pókháló. “Még egy lépést tesz és kikaparom a szemét” gondolta, de az elhatározással egy időben azt is tudta, hogy itt csak ő húzhatja a rövidebbet. Ha vissza is veri a támadást, utána mások prédája lesz, vagy elveszíti az állását. Azt pedig nagyon nem akarta, otthon nincs munkája, legalább egy évet ki kell húznia. A pasi meg jött. Centiméterenként közeledett, tolta maga előtt a folyékonnyá vált szemét.
- Blue eyes – motyogta, de közben a lány mellét nézte. Az megérezte a derekába nyomódó zsilipzárat, nincs tovább, nem tud hátrálni. Ahogy elfogyott a tér, a férfi úgy kezdett nőni. Már olyan magas volt mint ő, mindjárt ráhajol. A kezét kihúzta a zsebéből, karját felemelte, neki akart támaszkodni a falnak hogy ezzel is szűkítse a lány mozgásterületét.
- A kurva anyád! - gondolta – Nem fogsz itt megerőszakolni, te féreg! -
Egy pillanatra lehunyta a szemét, érezte ahogy az undor felizzik benne. Kihúzta a vállát, megemelte az állát és hagyta, hogy szétömöljön benne a forró, fehéren izzó gyűlölet. Kinyitotta a szemét és még magasabbra emelte az állát. Annyira, hogy nyúlni kezdett a gerince. Nőni kezdett, magasabb lett mint a férfi, tovább nőtt, még az is olyan természetesnek tűnt, amikor a feje áttörte a mennyezetet. Odakint a Holdtalan, tintakék égen a déli égbolt csillagai világítottak csak. A lány pedig nőtt, egyre magasabb lett. Mire a szeméből áradó magnéziumfény megbontotta a Dél Keresztje unalmas méltóságát, a férfi zavarba jött. Előbb tétován a zsebébe nyúlt, meglepve érezte a petyhüdt farkát, ami az előbb még olyan biztatóan feszítette az alsónadrágját. Hiába markolászta, többé nem reagált. A szeméből kihúnyt a ragacsos, sűrű fény, tekintete lassan fókuszálódott, a szétfolyó plazmaszálak lehullottak a lány testéről.
- She prefer girl. Putana! - sziszegte, majd sarkonfordult és otthagyta a folyosó sarkában, a szorosan zárt zsilip előtt. A forduló előtt még visszanézett, köpött, és visszakiabált:
- Putana! No money! -
A lány megvárta amig eltűnik, csak utána kezdett visszazsugorodni. Óvatosan húzta ki fejét a Dél Keresztje négyszögéből, a csigolyáit egyenként nyomta össze a normális méretükre. A szeméből világító reflektorok fényét is finom belső mozdulatokkal csavarta lejjebb mielőtt végleg lekapcsolta. Lassan, nagyon lassan indult el, csak akik ismerték, azok vehették volna észre, hogy a szokásosnál keményebben teszi le a sarkait. De itt szerencsére nem ismerte senki. Aztán bezárkózott a szobájába, az ajtó elé odahúzta az íróasztalt. Bement a füdőszobába, a zuhanyfülkében összekuporodott és végre sírni kezdett.