Szépjóestét!
Még egy órával ezelőtt is azt mondtam volna, hogy annak ellenére, hgoy dolgozni kellett, egész jó kis nap volt; sétáltunk egy nagyot, a melóban sem hajtottak, beosztottam magamnak, még teáztam is közben, mégis jól haladtam, sokat csináltam, mégse fáradtam el.
Mondtam mindezt fél kilencig.
Már rajtam volt a kabát, amikor betoppant a raktáros fiú, hogy segítene, mert nem tudok riasztani. Cirka négy éve élesítem a riasztórendszert, de üsse kavics, nézzük. Hamar kiderült hogy igaza van. Az történt, hogy mivel a rendszer élesítés után harminc másodpercig rendkivül éles hangon sípol, nekem azt mondta a biztonsági őr, hogy élesítés után nyomjak egy eszképet, mert ő nem hallgatja ezt a sípolást. Az eszképtől ugyanis elhallgat.
Édesistenem, ezt csinálom több mint négy éve, és most szólnak!!!
és ráadásul a raktáros, mint egy hülye gyereket instruált, ismételtetett, ismétlés a tudás atyja. ÁáááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááá!!!!!!! És hogy miért vagyok türelmetlen, ő csak segíteni akar. Már majdnem sikoltoztam, hogy értem én, tökéletesen értem, csak közben elmegy a buszom és negyedóra múlva megy a másik, engedj már haza, az isten rakjon a kopaszok közé, dögölj meg, nem akarom harmadszor is megcsinálni, elsőre is megértettem, a faszkalap biztonsági őrt baszogasd, az ő tévézését zavarja a sípolás.... Jajj.
az orrom előtt ment el a busz.
negyedórát toporogtam a buszmegállóban, az ónos eső kérgesre fagyott a kabátomon.
Mondjuk, legalább tudom, hogy jó a kabátom. Szigetel is, át se ázik.
És még át is kellett szállnom, sőt, haza is kellett botorkálnom, csúszkálnom, másznom, szédelegnem, mert közben az erőm is elhagyott.
Emberek, akinek kedves az élete, útnak ne induljon!! Semmiképpen, se autóval, se gyalog! Maradjon mindenki szépen otthon, főzzön egy teát, tegyen fel egy lemezt, húzódjon közelebb a párjához, de semmiképpen ne menjen ki az utcára. Tükörjég minden.
Huhh.
Egyben hazaértem, igaz, karikára fagytam. A mínusz tizenöt fokban nem fáztam ennyire.
Meg sem merem mondani, hogy milyen bor volt itthon dugiban, arra tartogattam, hogy hátha .... egyszer .... mégiscsak .... Ilyen gyalázatot, azt a bort, mit bort, nedüt, amit édes kettesben, gyertyaláng mellett kéne iszogatni, felvizeztem, megcukroztam, felforraltam, bögréből iszom. Bög-ré-ből!!! Egy ilyen bort! Megbocsáthatatlan.

Más:
aki akarja, fél 12-ig még áttekerhet a Bartókra, a Metropolitanben Rost Andrea énekli Suzannét a Figaró házasságában. Gyönyörű-gyönyörű hangja van, élvezet hallgatni.


Mégmás:
Gyurcsány liberális ötletei
Tisztújítás előtti önmarcangolás az SZDSZ-nél? NOL
Ezt majd később kommentálom. Meghűlt a forralt borom, és komolyan mondom, Figaró feleségmentő ármánykodása többet ér most nekem mint az, hogy a szadesz túléli-e Gyurcsány hiperaktivitását vagy sem.
Amúgy már egy fél évvel ezelőtt is feltettem a kérdést: mit keres egy ilyen liberális elveket valló pasas a szociknál?
De most inkább a zene, Suzanne mellett a gróf is nagyon jó, kéjsóvár vén szemét, nagyon jól adja.