Brünnhilde szikláján

Valló világ

2005/02/15

:-)) Szépjóestét!
Reggel kicsit elhamarkodtam én azt a téltemetést, túl hangosan kiabáltam szét a vágyaim.
Délután több mint másfél órát tartott az út a másodmelóba; két buszra fel sem fértem. Késében is voltam, fáztam is, igen sírósra állt a hangulatom. Hazafelé jövet viszont már olyan szép, puha és hófehér volt minden, hogy meg sem próbáltam futni a busz után. Inkább sétáltam két megállót, útközben a régi gyerekkori passziómmal szórakoztattam magam; szeretem, amikor a drótkerítésekre telepedett havat lerázom. Sőt, ujjal mintát is lehet ilyenkor rajzolni a kerítésre, betűket, titkos kis ábrákat. Kicsit felfrissültem.

Erről tudnék nagyon epéseket mondani, kezdve a látszatdemokráciától, folytatva a populizmussal és végezve a demagógiával. Egy ilyen közéleti kirohanáshoz most túlságosan kimerült vagyok, legyen itt inkább egy gyengécske -mint azt a pumpkin pie-ból látni fogjuk; amerikai- vicc:
Az ifjú asszonyka házasságuk első közös karácsonyát tervezi.
-Drágám, mit süssek: diótortát, sütőtöktortát vagy almatortát?-
A férjnek összefut a szájában a nyál, megható ahogy az ő kis asszonykája a kedvében akar járni, hiába no, jól nősülni tudni kell.
-Diótortát. Az a kedvencem.-
-Nem lesz az túl nehéz? Hisz karácsonykor úgyis annyit eszünk.-
-Jjóó. Akkor legyen sütőtöktorta. Azt is nagyon szeretem.-
-Nem kéne valami könnyebbet inkább? Biztos hogy karácsony este el akarod rontani a gyomrod?- szaladt fel a fiatalasszony szemöldöke.
-Jjóó. Akkor legyen almatorta.- mondta a férj, bár ezúttal már kissé habozva.
-Drágám, úgy szeretlek, úgy örülök, hogy ennyire egyforma az ízlésünk. Csodálatos almatortát fogok sütni, majd meglátod!- tapsikolt az ifjú nej.


Mondjuk, egy fiatalasszonynak azért az ilyesmi néha tényleg jól tud állni.
Egy politikusnak??? Háát, neki már nem annyira.

Most pedig forró zuhany, forró tea és paplan alá velem.