:-)))) Szépjóestét!

Visszatérve az Amelie csodálatos életére; azért jó ilyen filmeket nézni, mert utána egy ideig valahogy jobban tudom szeretni az embereket.
De tényleg. Ezek a filmek megmutatják, hogy a folyton picsogó szomszédasszony nem is olyan kiállhatatlan, a morcosnak hitt szomszéd nem is biztos hogy morcos. A hozzátartozónk, akivel automaták módjára élünk együtt és már oda sem figyelünk egymásra mégis csak hozzátartozónk, aki megérdemel egy kis odafigyelést - és viszonozza is, még akkor is, ha néha nem vesszük észre.
Szóval sugárzik a filmből az életöröm, a mások, a rigolyások, a hisztisek, a szeretetkoldusok, a folyton nyafogók, a mulyák, a frusztráltak, szóval az egész félresikerült, de valahogy mégiscsak szép és kerek világ szeretete.

Én például máma kifejezetten kedves voltam Cuppancs Kisasszonyhoz. Még egy viccét is meghallgattam, még nevettem is rajta. Olyan humorérzéke van mint egy ötévesnek, de akkor is, az is humorérzék, az a lényeg hogy van neki.
Kekec Asszonysággal kedves ugyan nem tudtam lenni, de undok sem voltam hozzá. Ha elment mellettem, ránéztem, ez is nagy előrelépés. Talán majd holnap. A hét utolsó napja mindig jó hatással van a hangulatomra, hátha neki is tudok majd juttatni valami kedvességet.

Más:
munka közben hallgattam a rádiót és a hírek alatt rádöbbentem, hogy harmadik hete nem olvasok újságot és nem követem a közéletet.
Mivel nem hinném hogy a politikában nem történik semmi érdekes, csak egy dologra gondolhatok; bekapcsolt az önvédelmi mechanizmusom és vontam magam köré egy energiapajzsot amin nem hatol át semmi felesleges információ. Merthogy tök fölösleges olyasmire figyelni, amit úgysem tudok befolyásolni.
Csináltam magamnak egy politikai uborkaszezont.