Az érem másik oldala

Állunk az erdőben, a hajnali csendben áhitattal hallgatjuk a reggeli koncertre készülődő tollas zenekart, még pisszenni sem merünk. Tarka estélyiben vannak, kék farkú-fehér bögyű, sárga mellényű-kék sisakos, piros farkú-pepita szárnyú, piros bögyű-szürke kalapos kis művészek hangolnak, skáláznak, készülnek a nagy eseményre, a tavasz első napsütéses koncertjére. Egyszercsak BzzzZZZZzzzzzzzzzzzz, húz el a fülem mellett valami, odacsapok, aztán a másik oldaról támad, mint valami miniatűr zuhanóbombázó, szinte vijjog, BzzzzzzZZZZzzzzzzzzzzzz, és már érzem is, belekapaszkodott az erdőjárásban szétbomlott konytyomba, belegabalyodott a hajamba, BzzzzZZZZZzzzzzzzz, BzzZZZZzzzzzzzzz, egyre mérgesebben zizeg.
Halálsápadtan rázom a hajam, végre kiszabadul egy sötétzöld légy, csak egyet villan éppen és már BZZZzzzzzzzzz, el is tűnik a könnyű reggeli párában.
- Te, ezek jól átteleltek, ha már ilyen csapatostul járnak.
- Át, a kurvaannyukat!