Hhu.
A barátnőm elhívott koncertre, a BM Duna szimfonikusoknál játszik az egyik
barátja. Elmentem, gondoltam, rám fér egy kis muzsika.
Az eszem megáll, komolyan, teljesen ártatlanul sétáltam bele, mert mi volt
műsoron, na mi?
Brahms Tragikus nyitány, Mahler Gyermekgyászdalok, Brahms 2. (D-dúr)
szimfonia. Ez utóbbit melankolikus vagy gyász szimfonia néven is jegyzik,
most hirtelen nem is emlékszem melyik.
Az első darab mondjuk inkább nyitány volt mint tragikus, a szimfonia is inkább
patetikus mint melankolikus, de Mahler dalciklusa, hát az maga volt a hangba
öntött, soha el nem múló, legfeljebb beletörődéssé tompuló bánat.
Jobb lett volna itthon maradni, ha ezt előre tudom, dehogy megyek én ma
koncertre.