:-) Szépjóestét!
Nno, nem is volt olyan rossz nap a mai.
Sikerült minden elmaradt munkám befejeznem, fél egykor (délben elengedtek bennünket) úgy álltam fel az asztaltól, hogy nem volt rajta semmi megcsinálni való.
A masszőr is előre tudott venni, szabad lett a teljes délutánom. A multkor megkedvelt indiai étteremben joghurtos-currys zöldbabot ettem és paradicsomos-padlizsános krumplit. Aztán elnyaltam egy két gombócos fagyit (meggyet és malagát), aztán beugrottam az Operaházba és vettem egy jegyet jövő péntekre, a Három Bartók című előadásra. Egy estén mutatják be a Kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. A Mandarint nem lehet megunni, ezer rétege van, a Fából faragottat még nem láttam, a Kékszakállú pedig szintén az egyik kedvencem, bár ennél az operánál nagyon fontos az énekesek művészi ábrázolása és a rendezés. Nehéz darab, Bartókhoz egyébként is kell némi segítség - nekem legalábbis kell. Rádióban például egyáltalán nem tetszett a Csodálatos mandarin, semmi szépet nem hallottam benne, de a balettet nézve egyből beleszerettem. Bartók megértéséhez tolmács kell, avatott, érzékeny, közvetíteni képes művészek. Kíváncsian várom a péntek estét.
Ritkán veszek jegyet az operába, jobbára bérlettel járok oda, vagy, esetleg, ritkán, egyre ritkábban az első felvonás szünetében az utcán levegőző nézőkkel "felszivárgok" a nézőtérre. Jó időben, amikor nem kell kabát és a nézők kitódulnak a szünetben, könnyen lehet jegy nélkül meghallgatni egy-egy darab második vagy harmadik felvonását. Még ha telt ház is van, a harmadik emeleten mindig akad néhány üres szék, de a földszinten is érdemes próbálkozni, sokan elmennek az első felvonás után. Ugyanez a helyzet a Zeneakadémiával is. Mostanában már nem nagyon csinálok ilyet, annál fáradtabb vagyok, minthogy csak úgy találomra összekapjam magam és beugorjak egy előadásra.
Ja, de csak locsogok itt, onnan indultam ki, hogy ritkán veszek jegyet az Operába - mert piszok drága. Pénteken 7900 Ft-ért fogom megnézni a három Bartók darabot, ennyi pénzért majd májusban egy öt előadásra szóló bérletet vehetek - igaz, a III. emeletre, és ez a jegy nagyon jó, a földszintre szól, az egész szinpadot fogom látni - szemből, ami baletteknél nem utolsó szempont.
Nno. Aztán, ha már arra jártam, beugrottam a Nemzeti Színház jegyirodájába is. A Tizenkét dühös embert akarom már régóta megnézni, sajnos nem fog menni, mert erre a szezonra már nem volt jegy. Azért, ha már ott voltam, vettem jegyet a szerdai III. Richárdra. Ez még egy olyan darab, aminek a kedvéért bevállalom, hogy késő este a Lágymányosi hídtól bumlizzak haza. Szégyen vagy nem, még nem voltam az új Nemzetiben. Most pótolni fogom a mulasztást, és a III. Richárdra is kíváncsi vagyok. Pár éve Kern Andrással láttam a Vígszínházban, érdekel, hogy mit hoznak most ki a darabból.
Aztán elmentem a Szépművészetibe, megnézni a spanyol festők kiállítását.
Kicsit csalódott vagyok.
Nem a képek miatt, azok gyönyörűek, El Greco Bűnbánó Magdolnáját látni nem mindennapi élmény.
Hanem maga a kiállítás, hát az sajnos hagy némi kivánnivalót maga után. Az ember belép az első terembe és azonnal orrba vágja az elhasznált, fülledt levegő. Tudom én, hogy 4-500 éves, felbecsülhetetlen értékű festményekre nem lehet ablakot nyitni, de az 1800 Ft-os belépőjegyem áráért tán elvárhatnám, hogy valamit temperáljanak a termeken. Ha másért nem azért, mert mire az ember a középkorból eljut a korai barokkba, már ájuldozik és még hátra vannak a legszebb képek. Mire Goya szobájába értem, már zúgott a fülem és kis fehér karikák ugráltak a szemem előtt. Aztán az információ. Tudom, tudom, a festményeket elsősorban nézni kell, de amikor egy teremben, egymással szemben kiállítanak két szinte teljesen egyforma képet, csak az egyiken kék, a másikon zöld ruhát visel (ha jól emlékeszem) a kislány Valoise Isabella, hát akkor nem az a legfontosabb információ, hogy a ruháját széles, gazdagon hímzett ezüst szegély dísziti. Azt látom magamtól is, engem inkább az érdekelne, hogy a két kép közül melyik a valódi, miért hitték azt egy darabig, hogy az egyik a másik, és egyáltalán, mi a két kép története: melyik készült előbb, miért másolták le, vagy hamisították talán, meg egyáltalán. Ilyen és ehhez hasonló információk -a festők rövid, talán 10 soros életrajzától eltekintve - a termekben egyáltalán nincsenek, és a neten is alig valami olvasható. A katalógusból talán többet lehetne megtudni, de a hatig nyitva tartó kiállításról fél hatkor már -finoman ugyan, de- kifelé terelgették az embereket. Mondjuk, amúgy sem bírtam volna tovább, addigra már tényleg az ájulás környékezett. Érdekes időutazás pedig a tárlat, órákig el lehetne tűnődni egy-egy arckifejezésen, azon, hogy sok száz évvel ezelőtt hogyan képzelték az emberek az ártatlanságot, a bűnt, mit láttak szépnek vagy csúnyának.
Szóval nagy kár, hogy a gyűjteményt oxigén palackkal felszerelve érdemes csak megnézni (esetleg korán reggel, amikor még nincs elhasználva a levegő), mert csodaszép képek vannak kiálíltva, amik előtt napokig lehetne morfondírozni a hiten, az élet értelmén és egyéb, ritkán eszünkbe jutó dolgokon.
Nno, nem is volt olyan rossz nap a mai.
Sikerült minden elmaradt munkám befejeznem, fél egykor (délben elengedtek bennünket) úgy álltam fel az asztaltól, hogy nem volt rajta semmi megcsinálni való.
A masszőr is előre tudott venni, szabad lett a teljes délutánom. A multkor megkedvelt indiai étteremben joghurtos-currys zöldbabot ettem és paradicsomos-padlizsános krumplit. Aztán elnyaltam egy két gombócos fagyit (meggyet és malagát), aztán beugrottam az Operaházba és vettem egy jegyet jövő péntekre, a Három Bartók című előadásra. Egy estén mutatják be a Kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. A Mandarint nem lehet megunni, ezer rétege van, a Fából faragottat még nem láttam, a Kékszakállú pedig szintén az egyik kedvencem, bár ennél az operánál nagyon fontos az énekesek művészi ábrázolása és a rendezés. Nehéz darab, Bartókhoz egyébként is kell némi segítség - nekem legalábbis kell. Rádióban például egyáltalán nem tetszett a Csodálatos mandarin, semmi szépet nem hallottam benne, de a balettet nézve egyből beleszerettem. Bartók megértéséhez tolmács kell, avatott, érzékeny, közvetíteni képes művészek. Kíváncsian várom a péntek estét.
Ritkán veszek jegyet az operába, jobbára bérlettel járok oda, vagy, esetleg, ritkán, egyre ritkábban az első felvonás szünetében az utcán levegőző nézőkkel "felszivárgok" a nézőtérre. Jó időben, amikor nem kell kabát és a nézők kitódulnak a szünetben, könnyen lehet jegy nélkül meghallgatni egy-egy darab második vagy harmadik felvonását. Még ha telt ház is van, a harmadik emeleten mindig akad néhány üres szék, de a földszinten is érdemes próbálkozni, sokan elmennek az első felvonás után. Ugyanez a helyzet a Zeneakadémiával is. Mostanában már nem nagyon csinálok ilyet, annál fáradtabb vagyok, minthogy csak úgy találomra összekapjam magam és beugorjak egy előadásra.
Ja, de csak locsogok itt, onnan indultam ki, hogy ritkán veszek jegyet az Operába - mert piszok drága. Pénteken 7900 Ft-ért fogom megnézni a három Bartók darabot, ennyi pénzért majd májusban egy öt előadásra szóló bérletet vehetek - igaz, a III. emeletre, és ez a jegy nagyon jó, a földszintre szól, az egész szinpadot fogom látni - szemből, ami baletteknél nem utolsó szempont.
Nno. Aztán, ha már arra jártam, beugrottam a Nemzeti Színház jegyirodájába is. A Tizenkét dühös embert akarom már régóta megnézni, sajnos nem fog menni, mert erre a szezonra már nem volt jegy. Azért, ha már ott voltam, vettem jegyet a szerdai III. Richárdra. Ez még egy olyan darab, aminek a kedvéért bevállalom, hogy késő este a Lágymányosi hídtól bumlizzak haza. Szégyen vagy nem, még nem voltam az új Nemzetiben. Most pótolni fogom a mulasztást, és a III. Richárdra is kíváncsi vagyok. Pár éve Kern Andrással láttam a Vígszínházban, érdekel, hogy mit hoznak most ki a darabból.
Aztán elmentem a Szépművészetibe, megnézni a spanyol festők kiállítását.
Kicsit csalódott vagyok.
Nem a képek miatt, azok gyönyörűek, El Greco Bűnbánó Magdolnáját látni nem mindennapi élmény.
Hanem maga a kiállítás, hát az sajnos hagy némi kivánnivalót maga után. Az ember belép az első terembe és azonnal orrba vágja az elhasznált, fülledt levegő. Tudom én, hogy 4-500 éves, felbecsülhetetlen értékű festményekre nem lehet ablakot nyitni, de az 1800 Ft-os belépőjegyem áráért tán elvárhatnám, hogy valamit temperáljanak a termeken. Ha másért nem azért, mert mire az ember a középkorból eljut a korai barokkba, már ájuldozik és még hátra vannak a legszebb képek. Mire Goya szobájába értem, már zúgott a fülem és kis fehér karikák ugráltak a szemem előtt. Aztán az információ. Tudom, tudom, a festményeket elsősorban nézni kell, de amikor egy teremben, egymással szemben kiállítanak két szinte teljesen egyforma képet, csak az egyiken kék, a másikon zöld ruhát visel (ha jól emlékeszem) a kislány Valoise Isabella, hát akkor nem az a legfontosabb információ, hogy a ruháját széles, gazdagon hímzett ezüst szegély dísziti. Azt látom magamtól is, engem inkább az érdekelne, hogy a két kép közül melyik a valódi, miért hitték azt egy darabig, hogy az egyik a másik, és egyáltalán, mi a két kép története: melyik készült előbb, miért másolták le, vagy hamisították talán, meg egyáltalán. Ilyen és ehhez hasonló információk -a festők rövid, talán 10 soros életrajzától eltekintve - a termekben egyáltalán nincsenek, és a neten is alig valami olvasható. A katalógusból talán többet lehetne megtudni, de a hatig nyitva tartó kiállításról fél hatkor már -finoman ugyan, de- kifelé terelgették az embereket. Mondjuk, amúgy sem bírtam volna tovább, addigra már tényleg az ájulás környékezett. Érdekes időutazás pedig a tárlat, órákig el lehetne tűnődni egy-egy arckifejezésen, azon, hogy sok száz évvel ezelőtt hogyan képzelték az emberek az ártatlanságot, a bűnt, mit láttak szépnek vagy csúnyának.
Szóval nagy kár, hogy a gyűjteményt oxigén palackkal felszerelve érdemes csak megnézni (esetleg korán reggel, amikor még nincs elhasználva a levegő), mert csodaszép képek vannak kiálíltva, amik előtt napokig lehetne morfondírozni a hiten, az élet értelmén és egyéb, ritkán eszünkbe jutó dolgokon.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home