uhh, horror egy nap!
menszesz előtt, felpuffadva, tupírozott idegekkel egész nap számokban
elveszve. Rögzítem az adatokat, ellenőrzöm az adatokat, iktatom, megírom az
értesítést, postázom, iktatom a postázást. Az adatrögzítésnél a bal oldalamról
a jobb oldalamra rakom át a kész aktákat, az iktatásnál a jobb oldalamról a bal
oldalamra, a levél írásánal a bal oldalamról vissza a jobb oldalamra, a
postázásnál a jobb oldalamról ismét a bal oldalamra, a postázás iktatásánál
vissza a jobb oldalamra, onnan végre a helyére. Illetve hát tovább a
kolléganőknek, akik az érdemi munkát végzik majd az iratokkal.
Ezt hívják aktatologatásnak, tök fölöslegesen egész nap megállás nélkül
dolgozom és egyfolytában görcsölök, hogy jajj, csak el ne írjak valamit, jajj, ezt
most magyarul vagy angolul kell, jajj hát hiába írtam meg angolul, mert
franciául kéne. Basszák meg, mert egy francia titkárnő nem bír 30 angol szót
megtanulni, mi?
Ez a fajta munka még rosszabb, mint a varrás, mert az is gépies, de ott
legalább az ember képzelete szabad, munka közben lehet ábrándozni, nem
kell állandóan atól rettegni, hogy elírok vagy elgépelek valamit.

Aztán kétszer megáztam, egyszer a munkahelyemtől a metróig, aztán a metró
megelőzte az esőt, valamennyit száradtam amíg hazaértem. Csak akkor
kezdett rá újra, amikor elindultam másoddolgozni, a bringán jó 20 percig vert a
zápor. Ez már nem is zápor volt, valóságos felhőszakadás, a csatornák nem
győzték nyelni a vizet. Az egyik lakótelepen a csatornafedeleken keresztül
szökőkút módjára bugyogott fel a szarszagú szennyvíz. A másoddolgozásban
aztán másodszor is rám száradt a ruha. Hazafelé hálistennek már tiszta idő
volt. Jól esett a frissen mosott levegőn, a tavaszi virágillatoktól sűrű
éjszakában hazafelé bringázni.
Ráadásul holnap péntek, és egyrészt három napos ünnep következik,
másrészt pedig ma reggel útba ejtettem a piacot, ezért a holnap délutánom
szabad, nem kell vásárolnom - legfeljebb tejet, de azt akárhol is megvehetem.
Szóval szabad a délutánom, végre megnézem a Szépművészeti Múzeumban
a spanyol festők kiállítását.
A holnapi napot meg már guggolva is kibírom. legalábbis remélem.