:-) Szépjóestét!
Úgy néz ki, hogy elküldenek tőlünk pár embert. Ebédszünetben, a büfében beszélgettem egyikükkel, kért, hogy ha tudok állást píáros közgazdásznak szóljak neki. Sőt, úságíróiskolát is végzett. Csak néztem rá nagy szemekkel, hogy telyóisten, közgazdász??? Hát azok most kapósak!!
Háát, ő nem, ő píár-t végzett, a számokhoz nem nagyon ért. De újságíróiskolája is van.
Megsavanyodott a számban a falat.
Egyrészt mert emberileg sajnálom, túl a negyvenen, közel egy évtizedes biztos állás után kihullani a semmibe, borzasztó lehet annak, aki először éli át. Másodszor, mert hogy nekem lesz egy szart se érő diplomám -ha végre meglesz- az egy dolog. Az engem nem fog megakadályozni abban, hogy szükség esetén takarítsak vagy visszamenjek varrni, vagy csak sima gépírást vállaljak. De hogy létezik olyan közgazdász, aki nem ért a számokhoz és mégis közgazdásznak vallja magát, hát az őszintén meglepett. Csak tudnám, hogy mi a fenét csinált eddig a cégnél?? Az elmúlt két és fél évben eléggé kiismertem a profilunkat, hát abba nem nagyon fér bele egy olyan újságíróiskolát végzett közgazdász, aki nincs jóban a számokkal. A Public Relation meg aztán pláne olyan messze van tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől. Lehet ő szervezte a nagyfőnökök üzleti ebédjeit? Vagy hogy mindig legyen kávé és ásványvíz a megbeszéléseken? Valami hasonlót csinálhatott.
Azért ha valaki tud neki való állást, írjon egy e-mailt.

Egyébként az én szekerem rúdja is kifelé áll - amit nem is bánok. Úgy kezdődik, visszamegyek részmunkaidőbe. Csak 6 órát fogok az irodában tölteni, ami nagyon jó hatással lesz rám. Ott rontottam el az egészet, hogy bevállaltam a 8 órát. Be kellett látnom, hogy másodállással együtt nem bírok már ennyit dolgozni. Most ez nagyon jó lesz, a felszabaduló két órát sportolással és pihenéssel fogom tölteni, remélem sikerül regenerálódnom. Hogy aztán mi lesz, nem tudom. Megtartanak vagy nem, nem nagyon érdekel, legalábbis a mostani letargikus állapotomban nem. Ha sikerül kicsit magamhoz térnem és úgy látom, hogy fontos lesz ittmaradnom, majd úgy intézem a dolgaim, hogy nekik is fontos legyek. De ennek kevés az esélye, jobb lenne máshoz kezdenem.
De egy biztos: ha nem tartanak meg, nem fogok úgy állást keresni, hogy olyan informatikus vagyok aki ugyan nincs jóban a számítógépekkel, viszont gépíróiskolát is végzett csak mostanában nem kellett neki gépírni.
Annyi előnyöm lesz, hogy velem már nem először történik ilyesmi. A varrás kifejezetten szezonális munka volt, már akkoriban kezdtem szokni, hogy időnként nincs szükség rám. Aztán ment már csődbe a munkaadóm, törtem már el (na jó, el nem tört, csak kificamodott) főnököm kisujját amikor a szoknyám alatt kotorászott, lett már elegem egyik percről a másikra abból, hogy a végsőkig kizsákmányoltak. Szóval velem semmi új nem fog történni, legfeljebb az évek folyamán kissé rugalmatlanabb lettem. Remélem, hogy csak kissé és nem sokkal rugalmatlanabb.
De ez a 6 órás munkanap, ez most nagyon fog nekem tetszeni. Kilencre járni dolgozni nyolc helyett, woOwW, királyság!! Reggel fél órával tovább alhatok, a másik fél óra pedig arra lesz jó, hogy ne kellessen rohanni, gyorsan vécére menni, gyorsan tusolni, gyorsan öltözni, gyorsan kivinni a kutyát, hanem szép komótosan indíthassam a napomat. Délután pedig egy óra kondizás és/vagy torna, hm, kész ajándék.

Más:
régen ültem az előszobában, de Cuppancs kisasszony szabadságon van, így nekem kell beülni, amíg Madame Passziansz ebédel. Eddig is hiányzott a mentorom, de ott ülni az üres szobája előtt, szörnyű rossz. Már lassan három hónapja halott, de még mindig várom, hogy belépjen az ajtón.