Tetszik vagy nem (jobbára persze nem tetszik), de be kell vallanom, hogy a blogon is meglátszik a kimerültségem. Ki van lúgozva az agyam, ha napközben mégis van egy jó gondolatom, mire géphez kerülök, elfelejtem - vagy ha emlékszem rá, aznap már nincs erőm megírni és másnapra felejtem el. Elég pocsék dolog ám felismerni a folyamatot, ahogy hígul az agyam.