Szépjóestét!
Nagyon megdöbbentem a tegnap esti tüzijáték alatt bekövetkezett tragédián.
Olvasgatok a neten, böngészem a fórumokat, a döbbenet kifejezése után mindenki mindenhol a felelősséget firtatja. Jogosan, négy halott és sok száz sérült elég komoly dolog ahhoz, hogy kutassunk a felelős/senki_sem_felelős után.
De tényleg, kinek is a hibája?
A tüzijátékot nézőké, akik kisgyerekkel, kutyával, hátizsákkal, kisszékkel, babakocsival befúrják magukat egy szardiniás dobozba egy félórás látványosság kedvéért? Mindenki tudja hogy ilyenkor óriási a tumultus, még ha valaki elájul, azt sem tudják kivinni a tömegből - márpedig páran mindig elájulnak. Szándékosan bemennek a tömeg sűrűjébe, tömörülnek, furakszanak, csak hogy minél jobban láthassák a rakétákat. Merthogy olyan szépek, amikor elpukkannak. Én annyira útálom a tüzijátékot, hogy nem is értem ezeket az embereket, miért vállalják a több órás várakozást, a tömegben tipródást, a csúcsforgalom miatt a késő éjszakai hazavergődést. Én ha fizetnének se mennék oda azért hogy megnézzek pár tucatnyi színes szikrát - mondom ezt most, de gyerekkoromban bizony nagyon is irígyeltem a pestieket a tüzijátékukért, akármelyik babám odaadtam volna, csak hogy egyszer láthassam. Úgyhogy a tüzijátékot nézni, sőt, minél jobb helyről nézni akarók nem hibáztathatóak.

Le kellett volna fújni, mondják sokan.
Hát igen.
Lefújni, mondjuk 8 óra körül, akkor már látszódott, hogy a vihar útjában lesz a főváros.
Elképzelem, hogy mondjuk 8 óra 10 perckor a hangosbemondó felszólítja az akkor már órák óta gyülekező tömeget, hogy szépen, fegyelmezetten hagyják el a rakpartot és menjenek haza, a tüzijátékot más időpontban rendezik meg. Mari néni feltápászkodik az összecsukható horgásszékről amivel már délután ötkor kiült és engedelmesen hazabattyog. A zöld-fehérbe öltözött csapat is lenyelte volna az utolsó korty sörét és egy mukk nélkül belenyugodott volna, hogy az idén nem fütyülhetik ki a piros-kék rakétakombinációkat. A négy éves Miki is odaadta volna anyunak a perec végét hogy tegye a szatyrába és kicsit sem sírt volna amiért tüzijáték nélkül kell hazamennie.
Aztán hazafelé úton, amikor már éppen befordultak a sarkon, akkor elkapta őket az eső ..... széle, merthogy itt a külvárosban éppen csak néhány csepp eső esett, még a port se verte el, mondanám. A vihar pont azt a pár száz méteres sávot tarolta le, ahonnan a legtöbben akarták nézni a tüzijátékot. Szóval sem Mari nénit, sem a drukkereket, sem Mikit nem vigasztalta volna, hogy éppen csak az utolsó pár méteren áztak meg egy kicsit cserébe viszont megmenekültek egy természeti katasztrófától. El sem hitték volna ugyanis, hogy tőlük négy villamosmegállónyira katasztrófa történt. Másnap viszont hóttziher kitört volna a parasztlázadás, ha már rosszabbul él és munkát se meg kenyeret se kap, hát legalább cirkuszt akar a nép.
Szóval érthető, hogy nem fújták le. Legalábbis a pillanatnyilag rendelkezésemre álló információk alapján érthető.

Felelősek lehetünk globálisan is.
Hagyjuk tönkretenni a légkörünket, nem hallgatunk semmiféle jó szóra, csak fogyasztunk, zabálunk, harácsolunk, közlekedünk ha kell ha nem, közben kiraboljuk a Földet, az anyabolygónkat. Ózonlyuk, tarvágások, kiszárított tavak, sóviharok, üvegházhatás, eltérített Golf áramlat, El Nino. Naná hogy megbolondul a természet, összekeverednek az évszakok, egyre szélsőségesebbé válik az időjárás. Itt az élő példa.
Hanem, felelősség ügyben ez sem működik, mert négy ember haláláért mégsem lehet az egész emberiséget, legalábbis annak jóléti társadalmakban élő részét felelőssé tenni.

Szóval nem találom a választ arra, hogy ki a felelős.
Abban viszont biztos vagyok, hogy az illetékes miniszternek (Önkormányzati Min., ha jól tévedek) most azonnal ki kéne adni egy rendeletet, ami szerint minden olyan szabadtéri rendezvényt, ahol ezer főnél többen fognak részt venni, be kell jelenteni a Katasztrófavédelemnek és az Országos Meterológiai Intézet ügyeletének. Nem engedélyeztetni kell csak megadni a rendezvény pontos helyét és a főszervező telefonszámát amit fel lehet hívni. Az ügyletes meteorológus aztán rászúr egy térképre egy szines fejű gombostűt és ha úgy látja, hogy egy viharzóna vagy jégeső felhő pont arrafelé közeledik, szépen felhívja a szervezőt.
Ennyi.
De törvénybe kell iktatni, mert olyan nincs, hogy négy ember halálának ne legyen felelőse. Ha más nem, hát mindenki feleljen magáért, de ezt csak akkor teheti ha van elég információja.

UPDATE!!!
És basszák meg, riasztást nem adunk le e-mailen!! Még akkor se, ha elébe biggyesztjük a piros felkiáltójelet! Hát annyira nem vagyunk sem szegények, sem elmaradottak, hogy ne legyen egy forró drót a katasztrófavédelem és az előjelzés között!