:-) Szépjóestét!
Nno, az Örömkoncert abszolválva :-)
Az eddigi Örömkoncertekhez képest némi csalódást érzek. Az első, a sokezer fős kórussal, a második, az egyetlen szál zongorával és a harmadik, Désékkel és az egészen kiváló roma dzsessz bandákkal mind-mind valami új, a hétköznapokban ritkán megismerhető oldaláról mutatta be a zenét. Különösen a tavalyi koncert volt nagyon érdekes. A különböző zenék, a népzene és a dzsessz, a klasszikus zene és a népzene, a dzsessz és a klasszikus zene találkozása nagyon izgalmas dolgokat hozhat létre (a popritmusban előadott klasszikusokat ebből a felsorolásból inkább kihagnám). Gondoljunk Bartókra, Gershwinre, Bhramsra, Chopinra, hogy pont visszafelé haladjak az időben. Furcsán hangozhat, de azok a tavalyi fellépők beleillenek ebbe a sorba: népzenét, ebben az esetben valódi romazenét, nem a Bangó Margit féle cigánynótát hanem igazi, autentikus cigányzenét oltottak dzsesszbe - fantasztikusan szólt.
A mai koncert főszereplője, Lajkó Félix is hasonló úton akart elindulni, sőt, ő még ennél is tovább ment - délszláv népzenét kever dzsesszes és klasszikus zenei elemekkel. Az elgondolás jó, csak hát valljuk be, Lajkó túl sokat markol és keveset fog; valami hiányzik belőle. Nyilván az ízlés hiányzik, mert a hangszeres tudása megvan, virtuóz módra játszik, valami miatt a második számtól kezdve mégis unalmassá vált a koncert. Ugyanazok a sablonok, előre lehetett tudni, hogy egy-egy zenei témát hogyan fog kibontani. Rádióban nagyon jól szól egy-egy száma, de kevés ahhoz, hogy egymaga kitöltsön egy koncertet. Fél óra után már alig vártam Rúzsa Magdit, hogy végre valami történjen is a szinpadon.
Három népdalt énekelt a lány, óriási sikert aratott. Én nem láttam a megasztárt (nincs tévém) csak hallottam róla, hogy micsoda hatalmas hangja van. Tényleg az van neki. Mondanám, hogy arany van a torkában, de nem igaz, mert az arany egy fényes, csillogó dolog, Rúzsa Magdinak meg egészen mély tónusú, sötét hangja van. Olyan, mint egy fekete opál - szédítő mélysége van, színek vannak benne, itt-ott megcsillan a mélyén valami. Egészen kiemelkedő tehetség kicsit képzetlen hanggal, de tán jobb is neki ha nem tanul énekelni mert így ösztönösen, legbelülről .... nem is énekel, hanem dalol. Elragadó.
Aztán jöttek Markovicék. A multkor azt írtam róluk, hogy lakodalmas zenét játszanak. Nos, ostobaságot írtam, tévedtem, ez azért nem igaz, az a banda ennél azért jóval sokoldalúbb. Játszanak ők esztrádot is, latint is, sramlit is, táncházi zenét is, sőt, latint esztrád stílusban, sramlit táncházi stílusban, táncházi zenét diszkó stílusban és valamennyi, hely hiányában itt fel nem sorolt kombinációt. Kétségtelen, hogy mindezt fantasztikus hangszeres tudással és vérpezsdítő ritumusban, muszáj mozogni a zenéjükre. Ráadásul az ifjú Marko Markovic elő is táncol. Istenien mutat a gyűrűs hajával, izompólóban, csillogó trombitával a kezében, ringó csípővel olasz diszkót táncolva. Nem csodálkoznék, ha az első sorokban extázistól félájult háziasszonyok tépnék le magukról a melltartót hogy kapjanak tőle a cicijükre egy autogramot.
Rossznak azért nem mondanám a koncertet, mert az Örömkoncert azért van, hogy minél többen szórakozzanak. A szórakozásról Markovicék gondoskodtak, Rúzsa Magdi pedig néhány ihletett pillanatot varázsolt a Parlament ápolt, puha gyepére.

Történt ám ma más is!!!
Bringával mentem ugyanis a koncertre. Már régóta készülök kipróbálni milyen Újpestről bebringázni a Belvárosba, hát gondoltam, most itt a soha vissza nem térő alkalom. Majdnem másfél órámba került beérni - na nem azért mert annyira lekvár vagyok, hanem azért, mert még nem jártam azon az úton és Pesten valóban elég érdekesek a kerékpárutak. Az, hogy kátyusak, repdezettek, meredekek a padkák, rázósak a burkolatok, az egy dolog. Az is, hogy tele vannak üvegörmelékkel, szeméttel, ránőtt bokrokkal, sőt, a mindenféle törvényi előírások ellenére sok helyen embermagasságú parlagfű dől rá a bringaútra.
Mindez még nem lenne baj, hanem a kijelölt kerékpársávok telejesen logikátlanul vannak kialakítva. Ha a járdáról van leválasztva akkor hol a jobb oldalából, hol a bal oldalából, nehogy már szegény közlekedők ki tudjanak magukban alakítani egy mondjuk "bringás vagyok, járdán vagyok, jobbra tartok" vagy egy "gyalogos vagyok, bringaút is van, tehát jobbra tartok" közlekedési habitust. Nem, az élet úgy unalmas lenne, sokkal jobb, ha egy kétszáz méteres szakaszon belül háromszor is helyet kell cserélniük. Aztán azt sem értem, hogy miért kell időnként levezetni a bringautat a szervízútra, ráadásul teljesen önkényesen, ráadásul meredek, huppanós járdaszegélyekkel. Azt, hogy miért van tűzcsap és villanyoszlop a bringaút közepén, sejtem: balesetmegőlézi céllal. Aki ugyanis egyszer telibe talál egy ilyet, az soha többé nem fog bringára ülni, tehát csökken annak esélye, hogy bringás baleset áldozatává legyen. Az Árpád hídra felhajtás elég jól meg van oldva, hanem a Margit Szigetre lejutás valami horror. Éles kanyar, falat kell megkerülni, közben gyalogosok is vannak. Ráadásul rögtön el is tűnik a jelzés, csak kóvályogtam mint gólyafos a levegőben, végül nekiindultam a sétányon, aztán mégis kimentem az útra, de ott meg a fene sem szeret busz mögött pilinszkázni. Néha meg úgy eltűnik a jelzés, hogy le kell szállni, körbe menni és megkeresni. A táblák is olyan kicsik és úgy el vannak dugva mintha szégyellni kéne őket.
Szóval erre ment el a másfél óra, hazafelé már 50 perc alatt megtettem az utat, sötétben, mert sok helyen vagy nincs lámpa, vagy van ugyan, de a sűrű lombok leárnyékolják. ez mondjuk nem fog zavarni, mert ezt az utat ritkán fogom éjjel megtenni. Elhatároztam ugyanis, hogy a jövőben hetente kétszer-háromszor bringával megyek be az irodába. Jövő héten megkeresem a zuhanyozót, mert takarítani si bringával járok ugyan, de ott egyedül vagyok, lehetek nyugodtan izzadtságszagú. Az iroda azért mégis más, oda váltóruhát is kell bevinni és zuhanyozni is kell, de megoldom. Metróval és gyalog 45 perc az út, szerintem bringával ennél kevesebb lesz - már persze ha majd bejáródott az útvonal. De be fog, a másodállásomba is egy órával kezdtem, ma már 25 perc alatt is megteszem, de ha nem akarok leizzadni, vagy esik a hó, vagy jeges az út, akkor is maximum 40 perc.

Nno, mindent összevetve jó kis szülinapom volt.