Az élet szép.
Még így halottak napján is.
Kora reggel, még majdnem hajnalban egy nagy pohár narancslé, aztán gyors kutyasétáltatás. Utána reggelire padlizsánkrémes pirítós, mindjárt kétféle, mert felét reszelt vöröshagymával, másik felét pedig zúzott fokhagymával ízesítettem. Aztán egy pohár koffeinmentesített, tiszta arabica kávéból főzött fekete cukorral és tejszinnel. Na jó, közben azért már ki is teregettem - csak úgy, ripsz-ropsz, amig sült a pirítós.
Nyolckor indulunk gombászni, persze visszük az ebeket is. Tízig tervezzük, mennem kell dolgozni és korán kell végeznem, mert 5-kor gyertyaúsztatás a Dunán. Gyönyörű látvány lesz, kis ladikokra meg úszó fadarabokra rögzített égő gyertyákat engedünk le a folyón a rég meghalt molnárok, hajósok, mindenféle vízi emberek emlékére. Utána vacsora, sertéspörkölt. Előtte egy unikum, utána egy sör, közben teliszájú nagy röhögések, mert azok a rég meghalt vízi emberek ugyan régen éltek, de humoruk már akkor is volt. A mostaniaknak meg pláne van.
Persze semmi nem fedi el azt az űrt, amit a saját halottaim hagytak bennem.
Ma este értük is gyújtok majd egy-egy gyertyát és még az is lehet, hogy az általános nagy sztorizgatásban majd mulatságos történeteket mesélek el róluk.
Az élet nem áll meg - legfeljebb néha megtorpan.