:-) Szépjóestét!
Nagyon szép estém volt, ma a Ring II. estéje, a Siegfried volt műsoron.
A neten találtam róla egy rövid összefoglalót. A történet ismertetése sajnos csak angolul van, de a zene ad némi áttekintést. (És a végén sajnos van egy nagyon oda nem illő reklám is):

Néhány apróbb bakitól eltekintve nagyon jó előadás volt a mai. Ami zavart, az sajnos a súgó volt. Először azt hittem, hogy valami neveletlen néző sutyorog, de nem, a súgólyukból hallatszott ki a súgás. Még ez is kevés volt ahhoz, hogy a Mimét éneklő Rozsos István ne hagjon ki néhány sort a szövegéből. Van egy duettjük Alberichhel, egy civakodás. Alberich mond valamit, Mime visszavág, Alberich felel, parázs kis veszekedés - szokott lenni, de ezúttal Sárkány Kázmér mint Alberich mondta a magáét és a partnerétől nem mindig érkezett válasz. A világosító is nagyon alulteljesített ma, világítatlanul hagyta az énekeseket, nem figyelt, nem követte a mozgásukat. Ez mondjuk az operában nem olyan megbocsáthatlan bűn, ott a zene kell hogy rendben legyen. figyelni azért érdemes rá, mert a technikai hibák rossz benyomást hagynak maguk után. Múlt vasárnap az előző részben, a Walkürben például a III. felvonás díszletét nem tudták felállítani, a II. felvonás díszletei között játszottak. Ami szintén nem volt túl nagy baj, mert én egyáltalán nem szeretem azt a csillogó fekete linóleummal bevont lépcsősort ami Brünnhilde szikláját jelképezi. A lépcsőfokok fentről nézve ugyanis erősen csillognak, káprázik tőlük a szemem. Szóval én még örültem is a bakinak, de ez is azt mutatja, hogy valami azért nincs teljesen rendben az Operaházban.
De vissza a mai este szereplőihez; Rozsos Istvánt már említettem, belesült a szövegbe és a kétszínűsége sem jött át oylan jól, mint amit tőle megszoktam. A Wotant éneklő Berczelly istvánt megkövetem, eddig nem sok jót írtam róla de most nagyon-nagyon tetszett. Molnár András Siegfriedje szinte tökéletes, mint mindig. Temesi Mária Brünnhildéjével sajnos bajom van. Bizonyos magas hangok(*) nem mennek neki és emiatt elég élesen próbál kapaszkodni utánuk. Ez pedig nagyon nem illik Brünnhilde éppen szerelembe esett, ebben a részben -szerintem legalábbis- lágyabb karakteréhez. Nagyon nehéz a szerep mert röpke negyed óra alatt kell neki felébredni, ujjongani az életörömtől, megszeppenni a dúvadként rárontó Siegfriedtől, méltóságteljesnek mutatkozni és végül feltüzelt nőstényként hagnyi, hogy ifjú hősünk magáévá tegye. Gyakorlatilag minimum 4 féle karakter, de ha ebből cska egy is nem megy, tán nem kéne erőltetni. Mondom ezt úgy, hogy szerintem ő az egiyk legszebb hangú énekesnőnk és az előző részben nagyon jó Sieglindét énekelt.
Szóval, az van, hogy még mindig nincs egy jó Brünnhilde az operaházban, legalábbis a Siegfriedben nincs jó Brünnhilde.

És hogy egy kis humort is mutassak fel, legyen itt néhány baki három Wagner operából.
Az 1. jelenet a Lohengrinből van, azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.
A 2. kis részlet a Ring III. estéje, Az istenek alkonyának II. felvonásából Siegfried halála. Szerintem ezt sem kell magyaráznom :-))
Az utolsó, a 3. jelenet a II. este, a Siegfried első felvonásának zárójelenete. Itt annyit érdemes tudni, hogy Siegfriedet, az árva gyermeket Mime, a gonosz törpe nevelte fel azért, hogy általa a Nibelungok kincséhez valamint (sőt, elsősorban) a világ fölötti uralmat biztosító gyűrűhöz és a láthatatlanná tévő ködsüveghez hozzájusson. Gyakorlatilag Siegfrieddel akarja megöletni a kincset őrző sárkányt. Ehhez viszont megfelelő fegyver kéne. Ez Nothung, amit még a főisten, Wotan hagyományozott balkézről való gyermekére, Siegmundra, akit viszont később elárult és hagyta, hogy elessen. Nothung kettétörött, a csonkokat Brünnhilde mentette meg Siegmund vérfertőzésben szerzett feleségével, Sieglindével együtt. Sieglinde belehalt a szülésbe és így került a gyermek Siegmund és a kettétörött kard Miméhez. Ebben a jelenetben az ifjú hős éppen összekovácsolja apja örökét és úgy próbálja ki, hogy ketzészeli vele az üllőt. De nézzük, érdemes :-)))


(*)= a magas "C"-i és "H"-i nincsenek meg, de ezt nem magamtól tudom, a székszomszédom mondta. Azért is nem meséltem most az opera cselekményéről mert inkább róla akarok.
A páholyban mégsincs olyan jó székem, semmit nem lehet látni arról a helyről ezért a pótszéknek jelölt, kis dobogóra szerelt kanapéra szoktam ülni. A jegyszedőnő szinte minden előadásra beülteti valami protezsáltját, hát az illető általában szintén nem veszi igénybe azt az elátkozott széket, hanem mellémül a kanapéra. Ma egy tündéri idős úr ült mellettem akiről kiderült, hogy valamikor a bécsi Operaházban volt korrepetítor Karajan mellett. Úgyhogy szünetben faggattam, beszélgettünk és annyira jutottunk, hogy amikor a jegyszedőnő szólt neki, hogy van egy üres páholy, akkor meghívott engem is. Úgyhogy a II. és III. felvonást egy oldalsó páholy első sorából hallgattam végig. Teljesen mást hallottam, mint eddig bárhol ültem. Itt sokkal erőteljesebb a zenekar és sajnos felhallatszik a közönség zaja is; székek reccsenése, köhögések, és mint említettem, a súgó is. Szerintem jövőre megyek vissza a III. emeletre. nem olyan kéynelmes, mert a térdem hozzáér az előtem ülő székének támlájához, a ruhatárban is sorba kell állni, de sokkal jobban szól a zene.
és itt ugyebár az a lényeg.