:-) Szépjóestét!
Szóval, csak sorban.
Először is, a legfontosabb; ki votl az az idióta barom aki azt mondta, hogy a léböjtben az a legjobb, hogy alig kell alatta mosogatni??
He??
Mert ugye deszka a narancs alá, tál amibe facsarok, aztán szűrő, aztán kancsó, aztán tölcsér, ráadásul a falat is összefröcskölöm. Aztán a céklának, répának a reszelő, az aprítógép, újabb szűrő, kettő is, egy levesszűrő meg egy finom teaszűrő. És persze tál, meg kancsó, meg tölcsér, meg palack, meg a csempe megint, uhh, huu! Hagyjuk, másfél órát álltam a konyhában mire két napra való lét kitermeltem. Viszont finomak, holnap jövök receptekkel is.

Megnéztem végre a Szabadság, szerelem-et.
Tetszett. Semmi világrengető, de élvezhető mozi. Nem tehetek róla, nekem a Kőszívű ember fiai jutott róla az eszembe. Emészthető formában tálalt, sok-sok romantikával emészthetővé tett történelmi tabló - Jókai grandiózussága nélkül. (Arra a sorsra is fog jutni, tíz év múlva az akkori középiskolások zanzásítva fogják nézni és az sincs kizárva, hogy a gúglin ezt a blogbejegyzést is megtalálják róla és ha már, hát akkor jó lesz ez a dolgozatba és a filmet meg se nézik.)
Pontosan adagolják benne a történelmet (tán túl pontosan, hogy ne mondjam, kissé szájbarágósan, ez a vonal olyan mint egy érettségi tétel vázlata), szerelmet, akciót, érzelmeket, látványt. A szálak találkoznak, összefonódnak, legombolyodnak, jó ritmusban. A történet keretes, vizilabda meccsel kezdődik és azzal is végződik - csakhogy megtudjuk, volt a fiúknak Melbournben másért is visszavágni, nem csak a forradalom eltiprása tüzelte őket. Közben persze a forradalom, hatásos tömeg- és pirotechnikai jelentekkel. Ha éppen nem történik semmi, akkor élvezhetjük az ötvenes évek vagányainak dumáját. Bizisten, ez nagyon tetszett, érdekelne, hogy honnan szedték azokat a szövegeket. A fiú és a lány találkozik, megfutják a szükséges köröket és egymásba szeretnek. Közben jó ritmusban adagolva meghal néhány szerethető ember, ez a valóságban is így történhetett.
Jó volt látni Jordán Tamást és Bánsági Ildikót a vásznon és Gesztesi Károly is meglepően jó színész. De aki nekem a legjobban tetszett, hát az dr. Kiss Gergely :-)) Olyan bambán állt ott mint nagy buta orosz, hogy a legszívesebben adtam volna neki egy tockost, hogy ne bámuljál már, Te, istenke ökröcskéje! Attól féltem, hogy hájas hurkák nőttek a tarkóján a szerep kedvéért, de szerencsére nem mutatta hátulról a kamera.
Jók voltak a főszereplők is, bár Dobó Katának nem ártott volna néhány lövészleckét venni mielőtt forgatni kezdenek.
Teljesen jó a film, az csak a bajom, hogy én '56-ról valami olyan alkotást szeretnék látni mint mondjuk az Apokalipszis vagy a Mephisto. Valamit, ami nem romantikus és akciófilmek sablonjaiból áll össze hanem ami torkon ragad, ami még hónapokkal később is itt motoszkál bennem. A Szabadság, szerelem nem, az egy gördülékeny, kellemes film, pont olyan, mint amilyenből évente készül féltucatnyi a világban. Annyi csak a különbség, hogy ez a film a mi multunkról szól. És ez is a baja, hogy ez csak nekünk szól, ebben mások nem fognak többet látni mint egy jól megcsinált, romantikus háborús filmet.


Mégmás:
az a baj, hogy elfáradtam, így holnapra marad az öt dolog, amire büszke vagyok (vagy valaha voltam). Ez nem olvasócsalogató ígéret, tényleg fáradt vagyok, ez a böjtöm harmadik napja, most kezdődik a fizikai gyengeség.