ÁááááááááááÁÁÁÁáááááÁáÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁáááááÁÁÁÁÁááááÁáÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá!!!!
ÁÁÁÁáááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá!!!!!!!!

Uhh.
Tanulságos egy nap volt, az már biztos.
Hogy a fene enné meg az idióta HüPi agyamat!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááá!!!

Jajj.

Szóval ma beültem a könyvtárba, átnéztem és "kijegyzeteltem" 8 db diplomamunkát.
Igen, idézőjelben kijegyzeteltem, mert a 8-ból csak 3 volt, amiről egyáltalán érdemes volt jegyzetet írni.
Anyám, borogass, ezt nem hittem volna!
Mésfél éve szenvedek az adatbázisommal és mostanra sikerült eljutnom oda, hogy ez így nem jó, semmi se jó, képtelen vagyok megcsinálni. Képtelen vagyok "tankönyvszerűen", egységesen ábrázolni a folyamatokat és az adatszerkezeteket. Már fel is adtam, belenyugodtam, hgoy ez nekem nem fog menni.

És erre miket olvasok ma, na miket??
Kedvencem a vállalati döntéstámogató "szoftver", ekszcellben. Hehe, a táblázat képes kiszámolni, hogy ha valaki rendel 200 db sarokpántot, akkor ahhoz hány kiló réz, hány facsavar és hány munkaóra kell. Van benne egy raktárkészlet-kezelő és bérszámfejtő "modul" is. Gyakorlatilag egy-egy munkalap, beleírva, hogy a megrendelő ezt egyelőre nem kérte, ezért nem is szerepel a dolgozatban. Mondom: NEM-KÉR-TE és ezért NEM-SZE-RE-PEL!!! Basszus, ennél még az én táblázatom is többet tud, amit éppen pénteken hagytam félbe.
De egy diplomamunkában van olyan felmérés is, amit 79 (hetvenkilenc) ember töltött ki és amiből kiderül, hogy a 0-15 éves korosztály munkára szinte egyáltalán nem használja a számítógépet és hogy a férfiak jobban tájékozottak az informatikai újdonságokról mint a nők. A dolgozat 2006-ban íródott, és a "mire használja az internetet?" kérdésre adható válaszok között nem szerepelt egyetlen web2-es alkalmazás se. Tehát 2006-ban még sem a blog, sem a közösségépítő szájtok nem szerpeltek a kérdőívben.
Van távmunkával foglalkozó szakdolgozat is, 78 oldalból 46-on a Munkaügyi Közlönyből és HR-es tankönyvekből kimásolt definiciókkal, és olyan fontos megállapításokkal, minthogy a távmunásnak kevesebbet kell költeni ruházkodásra és szépítőszerekre. A maradék oldalakon pedig szerver- és routergyártók katalógusaiból kiollózott rajzokkal és árjegyzékekkel. Olyan szinten kimásolt rajzokkal, hogy még arra sem vette a szerző a fáradtságot, hogy a "home worker"-t és a "level1, level2"-t kijavítsa távmunkásra és 1. szint, 2. szintre. A függelékben van néhány szép grafikon amiről leolvasható, hogy micsoda különbség van az angol, a norvég és a magyar távmunkások között. Mindez nem lenne baj, ha mondjuk egy HR szak volnánk, de ez itten egy informatikai főiskola, könyörgöm!
És így tovább és így tovább, valami elképesztően gagyi dolgozatok voltak a kezemben.
És most szidom magam, hogy miért nem kezdtem ezt el hamarabb!!
HüPi, HüPi, HüPi, HüPi, HüPi, HüPi, az vagyok!
Az a helyzet, hogy nekem gyakorlatilag két diplomamunkára való anyagom van már kész; egyike az adatszerkezetről, a másikat pedig a folyamat elemzéséről írhathám meg. Tulajdonképpen mind a kettő készen volt már legaláb fél éve, csak az összekötő szöveget kéne megírnom és hozzáollóznom az elméleti dolgokat a tankönyvből.
És mit össze kínlódtam, édes jó istenem, mit szenvedtem én, hogy az a nyomorult diplomamunka "önálló feladatmegoldás legyen és tükrözze a felsőfokú ismereteimet". És elhittem, basszus, elhittem, hogy nincsenek is felsőfokú ismereteim.
Uhh.
Két lehetőség van:
vagy megírom a diplomamunkát az adatbázisból, vagy választok valami gagyi témát, mondjuk az optikai adathordozók fejlődését.
Az előbbinek az az előnye, hogy messziről ordít róla, hogy önálló munka. Hátránya, hogy akkor egy darabig még vissza kell járnom az éppen most felmondott munkahelyemre. Ezt nem tudom, hogy a mostani leamortizált állapotomban hogy bírnám. Hátránya még az is, hogy tutira nem lesz tökéletes, legalábbis csomó minden egyedi lesz benne amit nem tudok akadémikus, tankönyvi nyelvre lefordítani.
Az optikai hordozósnak (mondjuk, de írhatnék az internet penetrációról is, mondjuk) az az előnye, hogy az internetről és mindenféle műszaki leírásokból és katalógusokból gyakorlatilag egy hét alatt összeollózható és beszkennelhető. Hátránya, hogy ugyanolyan gagyi lesz mint amiket ma olvastam - és amit rühellenék kiadni a kezemből. Legalábis eddig útáltam, de mivel éppen most tettem lejjebb a lécet, hát lehet, hogy ez még beleférne.
Idióta, maximalista HüPi aki vagyok, uhh, hogy útálom magamat!
Mindegy, az éjjel még megálmodom, hogy mi legyen.


Más:
amig kigyüjötték a diplomamunkákat, elmentem ebédelni a suli menzájára.
Kértem egy kis adag (csészényi) palóclevest és egy szintén kis adag (kistányérnyi) diós tésztát.
A levesben hús ugyan nem volt, viszont túl sok tejfölt tettek bele. Szerintem a galuska sem éppen a palóc levesbe való, de hosszú évek óta ez volt az első menzai levesem ami nem volt elsózva és a leveskocka íze sem tengett túl benne.
Legnagyobb meglepetésemre diós tésztán sem dejó volt, hanem valódi dió. A tészta bár kissé sápadt, de mégsem az a tipikus, szétázott izé, hanem volt némi teste és tartása. Ha még egy kanál baracklekvárt is adtak volna hozzá, akár tökéletesnek is mondanám.
Mindezért bírtam fizetni 250 ft-ot, kicsit még el is szégyelltem magam, hogy ilyen olcsó. Persze, minden fél adag, az egész menü ára 500 ft lett volna. De ez is milyen korrekt már, az irodai menzán a fél adag ára 75%-a a normálénak, itt meg a fél adagnak fél ára van, nahát!!!
Holnap is megyek :-))
Tényleg, van még pár diplomamunka, amit el akarok olvasni :-(

Mégmás:
abból, hogy ma simán elolvastam és meg is értettem 8 szakdolgozatot arra következtetek, hogy mégsincs se agysorvadásom, se agylágyulásom.
Ez azért nem olyan rossz hír, sőt, hogy őszinte legyek, elég nagy kő esett le a szívemről.